Szerző: SUDÁR ÁGNES
2021.03.29.
„Gyógyszerész végzettségű feleségemmel természetesen az elejétől követjük a koronavírussal kapcsolatos fejleményeket, s mikor hivatalosan is kimondák, hogy szükség van önkéntesekre, nem sokat gondolkodtam. De volt még egy szomorú apropója, hogy nem várhattam tovább. Egyik gyermekünk osztálytársának az édesanyja a napokban hunyt el, mindössze negyvenhét éves volt; nem sokkal azután, hogy lélegeztetőgépre került, a szervezete feladta a küzdelmet. Másnap volt az első önkéntes munkanapon.
Múlt hét hétfőn, tehát március 22-én jelentkeztem a Petz-kórház igazgatóságán. Fogorvosi végzettségem van, tehát nem vagyok sem belgyógyász, sem pulmonológus, de gondoltam, hogy szükség lehet a tudásra, amire a tanulmányaim során szert tettem. Több kollégámról tudok, aki hasonlóban gondolkodik, de ők inkább oltópontokra mennének. Én nem akartam kikerülni a veszélyt, így kerültem a Covid-ambulanciára. Tudni kell, hogy be vagyok már jó ideje oltva, így nem »fegyvertelenül«️ vállaltam a munkát a koronavírusos betegek között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.