Szerző: SIMOR KAMILLA
2021.11.02.
Régóta vártuk Kis Hajni filmjét. Pontosabban nem is kifejezetten az ő filmjét, hanem egy olyan hazai alkotást, amely értő módon, reflektáltan foglalkozik az utóbbi évek kortárs magyar filmjeiből szembetűnően hiányzó aspektussal, a társadalmi osztály kérdésével. Természetesen az említett időszakban is készültek olyan alkotások, amelyekben e probléma központi vagy legalábbis meghatározó szerepet játszik (például a szintén Inkubátor-programban készült Egy nap [Szilágyi Zsófia, 2019], a magyar mozikban végül be nem mutatott Kojot [Kostyál Márk, 2017] vagy a 2008-2009-es romagyilkosságokról szóló Csak a szél [Fliegauf Bence, 2012]).
Ám a magyar filmek többségében a társadalmi helyzet olyan eszköz, amelyet bár kis mértékben felhasználnak az adott narratíva hitelesítésére, a történet egészében (a cselekmény előrehaladtában, a szereplők motivációiban és az őket körülvevő környezetben) viszont kevésbé játszik szerepet.
E tendencia természetesen nem csupán a magyar filmek sajátossága, habár a környező kelet-európai országok filmes tendenciáihoz, például a román újhullámos csoportokhoz képest valóban elmaradt a hazai mozgóképes közeg.
Kis Hajni első játékfilmje, a Külön falka nemcsak e hiányt enyhíti, hanem egy – reményeink szerint a jövőben sokak által követendő – új irányt mutat a hazai filmkészítés közegében. A Külön falka két főszereplője Tibor és Niki, a kidobóként dolgozó apa és a tizenkét éves lánya. Niki nagyszüleivel él, az iskolában pedig kisebb-nagyobb csínyeket követ el. Amikor pedig a lány megtudja, hogy apja kiszabadult a börtönből, a nagyszülői tiltás ellenére megkeresi a férfit. A Külön falka az apa és lánya közötti kapcsolat alakulását követi végig: hogyan közelít egymáshoz a dührohamait sokszor erőszakkal levezető apa és a szülei nélkül élő, életét füllentésekre alapozó lánya.
A Külön falka társadalmi szemlélete, úgy vélem, két filmes mozgalommal, hagyománnyal is kapcsolatba hozható, legalábbis közvetve. (E források természetesen nem kizárólagosak, illetve nem is direkt hatásként veszem sorra őket, hiszen a rendezővel készült interjúkból nem derül ki egyértelműen az, hogy ő maga milyen konkrét hagyományokra támaszkodott. A film értelmezéséhez azonban fontos adaléknak tartom ezen irányok ismertetését.)
Egyrészt a rendező társadalmi helyzetekre, problémákra érzékeny reflexiója nem újkeletű a magyar filmtörténetben. A ’69-es alapítású Szociológiai filmcsoportot! és a későbbi, ’70-es évekbeli Budapesti Iskola nevű filmes mozgalmak szociográfiai és szociálpszichológiai célkitűzéseiket játékfilmes és dokumentumfilmes, illetve fikciós játékfilmes formákban próbálták megvalósítani.
Habár ezen alkotások viszonya a „valóságfeltáráshoz” és a „valósághoz” mint konstrukcióhoz elvi meggyőződéseik miatt különbözik Kis filmjétől, szociológiai szemléletük, elkötelezettségük, társadalmi szerepvállalásuk és az alkotói folyamat etikai megközelítése egyaránt eszünkbe juthat a Külön falka megtekintésekor.
A film- és formanyelvi elemek mind az előbbi csoportok, mind Kis Hajni alkotásában a társadalmi szemlélethez és a témához idomulnak, de ez különböző módon valósul meg: az előbbiek dokumentarista, stilizációt mellőző megoldásai helyett a Külön falka a játékfilm eszköztárát kihasználva tárja elénk a film cselekményét...
E tendencia természetesen nem csupán a magyar filmek sajátossága, habár a környező kelet-európai országok filmes tendenciáihoz, például a román újhullámos csoportokhoz képest valóban elmaradt a hazai mozgóképes közeg.
Kis Hajni első játékfilmje, a Külön falka nemcsak e hiányt enyhíti, hanem egy – reményeink szerint a jövőben sokak által követendő – új irányt mutat a hazai filmkészítés közegében. A Külön falka két főszereplője Tibor és Niki, a kidobóként dolgozó apa és a tizenkét éves lánya. Niki nagyszüleivel él, az iskolában pedig kisebb-nagyobb csínyeket követ el. Amikor pedig a lány megtudja, hogy apja kiszabadult a börtönből, a nagyszülői tiltás ellenére megkeresi a férfit. A Külön falka az apa és lánya közötti kapcsolat alakulását követi végig: hogyan közelít egymáshoz a dührohamait sokszor erőszakkal levezető apa és a szülei nélkül élő, életét füllentésekre alapozó lánya.
A Külön falka társadalmi szemlélete, úgy vélem, két filmes mozgalommal, hagyománnyal is kapcsolatba hozható, legalábbis közvetve. (E források természetesen nem kizárólagosak, illetve nem is direkt hatásként veszem sorra őket, hiszen a rendezővel készült interjúkból nem derül ki egyértelműen az, hogy ő maga milyen konkrét hagyományokra támaszkodott. A film értelmezéséhez azonban fontos adaléknak tartom ezen irányok ismertetését.)
Egyrészt a rendező társadalmi helyzetekre, problémákra érzékeny reflexiója nem újkeletű a magyar filmtörténetben. A ’69-es alapítású Szociológiai filmcsoportot! és a későbbi, ’70-es évekbeli Budapesti Iskola nevű filmes mozgalmak szociográfiai és szociálpszichológiai célkitűzéseiket játékfilmes és dokumentumfilmes, illetve fikciós játékfilmes formákban próbálták megvalósítani.
Habár ezen alkotások viszonya a „valóságfeltáráshoz” és a „valósághoz” mint konstrukcióhoz elvi meggyőződéseik miatt különbözik Kis filmjétől, szociológiai szemléletük, elkötelezettségük, társadalmi szerepvállalásuk és az alkotói folyamat etikai megközelítése egyaránt eszünkbe juthat a Külön falka megtekintésekor.
A film- és formanyelvi elemek mind az előbbi csoportok, mind Kis Hajni alkotásában a társadalmi szemlélethez és a témához idomulnak, de ez különböző módon valósul meg: az előbbiek dokumentarista, stilizációt mellőző megoldásai helyett a Külön falka a játékfilm eszköztárát kihasználva tárja elénk a film cselekményét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.