Szerző: LAKATOS MÁTÉ
2021.11.21.
...miniszter koromban én arra is gondot fordítottam, hogy legyen, aki ezekben az intézményekben nemzetünk ifjúságával foglalkozik. Tanítói lakásokat építtettem, ami különösen egy pályáját megkezdő, ifjú tanárember számára jelenthet nagy segítséget. Emellett méltó fizetést is adtam nekik. Egy középiskolai tanár 454 pengőt, egy egyetemi 898 pengőt, egy fővárosi óvónő pedig 290 pengőt keresett. Havi 200 pengő fixszel, ma egy ember könnyen viccel, szólt a korszak egyik slágere. S valóban, akkoriban kimondottan jónak számított már a 200 pengős fizetés is. Heti 18 órában állapítottam meg az óraszámaikat is, hogy legyen idejük a készülésre, a dolgozatok javítására, az önképzésre. Ha több órát kellett tartaniuk, akkor külön díjazásban részesültek. Lakhatás, tisztességes bérezés és nem kizsigerelő munkaterhek.
Az eredmény? A tanulók közül sokan kerültek a tudományos élet élvonalában, és többen részesültek Nobel-díjban.
Mit látok most? A mi 18 óránkhoz képest 22-26 órája van egy tanárnak, és ha helyettesítenek, azért nem jár külön díjazás. Tanári lakások nem épülnek. És látva az albérlet árakat, vajon egy kezdő tanár a kezéhez kapott alig 160 000 Ft-tal milyen egzisztenciát tud teremteni magának?
Az intézkedéseimhez rendelkezésemre állt az állami költségvetés 10%-a. Én miniszter voltam. Te kormányfő vagy, kedves unokám. Nincs kifogás, rajtad múlik, hogy mennyi forrást biztosítasz ezekre a célokra. Különösen úgy, hogy amint mondjátok, az elmúlt száz év legjobb gazdasági teljesítményét a ti kormányzásotok alatt érte el az ország. A jó gazdasági teljesítmény mögött mindig ott áll – Széchenyi István szavaival élve – a kiművelt emberfők sokasága.
Úgy lenne illő, ha azok is részesednének a megtermelt javakból, akik ezen emberfők kiműveléséért sokat tettek, olykor saját magukat is kizsigerelve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.