Szerző: RADÓ PÉTER
2021.11.09.
felvet egy csomó megoldásra váró problémát.
2010 óta a magyar állam a folyamatos szereptévesztés állapotában van. A kormány közügyeket kreál olyan magánügyekből, mint amilyen a vallás, a gyerekvállalás, a nemi és nemzeti identitás vagy a lakóhely megválasztása, ugyanakkor magánügyekké degradál olyan közügyeket, mint például az egészségügyi ellátás, az oktatás, vagy a szegénység problémája. Ebbe a mintázatba illeszkedik a közoktatás erős kormányzati rásegítéssel zajló részleges privatizációja is, az iskolák nagy számának átadása a különböző egyházak számára. Az egyházak közszolgáltatási szerepének erősítése az oktatásban kezdődött, majd később elindult a szociális, gyermekvédelmi és más közszolgáltatásokban is.
Az egyházi iskolahálózat expanziójával kapcsolatban az első kérdés az, hogy hol húzódik az a határ, amely mellett a magániskolák aránya már az egész közoktatási rendszer teljesítményére hatást gyakorol. Különböző megfontolások alapján korábban ezt a határt körülbelül 10 százalékos aránynál húztam meg. Az ezredforduló óta három európai országban zajlott olyan jelentős mértékű oktatási privatizációs folyamat, melynek hatására a magániskolákban tanulók aránya átlépte ezt a küszöböt, és a különböző értékelések mindhárom országban számos negatív mellékhatást tártak fel. Látnunk kell azt is, hogy míg Svédországban és az Egyesült Királyságban a privatizáció melletti érvek alapvetően az oktatás eredményességével összefüggő – többnyire nem kellően megalapozott – megfontolásokon alapultak, Magyarországon az egyházi oktatási expanzió erőteljes kormányzati támogatása kizárólag politikai-ideológiai – tehát nem oktatáspolitikai – célokat szolgált...
2010 óta a magyar állam a folyamatos szereptévesztés állapotában van. A kormány közügyeket kreál olyan magánügyekből, mint amilyen a vallás, a gyerekvállalás, a nemi és nemzeti identitás vagy a lakóhely megválasztása, ugyanakkor magánügyekké degradál olyan közügyeket, mint például az egészségügyi ellátás, az oktatás, vagy a szegénység problémája. Ebbe a mintázatba illeszkedik a közoktatás erős kormányzati rásegítéssel zajló részleges privatizációja is, az iskolák nagy számának átadása a különböző egyházak számára. Az egyházak közszolgáltatási szerepének erősítése az oktatásban kezdődött, majd később elindult a szociális, gyermekvédelmi és más közszolgáltatásokban is.
Az egyházi iskolahálózat expanziójával kapcsolatban az első kérdés az, hogy hol húzódik az a határ, amely mellett a magániskolák aránya már az egész közoktatási rendszer teljesítményére hatást gyakorol. Különböző megfontolások alapján korábban ezt a határt körülbelül 10 százalékos aránynál húztam meg. Az ezredforduló óta három európai országban zajlott olyan jelentős mértékű oktatási privatizációs folyamat, melynek hatására a magániskolákban tanulók aránya átlépte ezt a küszöböt, és a különböző értékelések mindhárom országban számos negatív mellékhatást tártak fel. Látnunk kell azt is, hogy míg Svédországban és az Egyesült Királyságban a privatizáció melletti érvek alapvetően az oktatás eredményességével összefüggő – többnyire nem kellően megalapozott – megfontolásokon alapultak, Magyarországon az egyházi oktatási expanzió erőteljes kormányzati támogatása kizárólag politikai-ideológiai – tehát nem oktatáspolitikai – célokat szolgált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.