Szerző: BÁRON GYÖRGY
2022.04.14.
Egy régi beszélgetés
Idő: 2014 tavasza, két nappal az országgyűlési választások előtt. Helyszín: a Hajós Alfréd uszoda öltözője. M., a valahai rendszerváltó politikus, akkor már jó ideje független jogvédő, felsóhajt: „Ha lenne egy erős jelöltünk és jó programunk, győznénk.” „Jó vagy rossz, mindegy – nézek föl az öltözőszekrényből. – Minden üzenet annyit ér, amennyit belőle el tudsz juttatni a címzettekhez.” „Akkor mit lehet tenni?” – kérdezi. Megvonom a vállam, elvégre nem vagyok politológus. „Én találjam ki, amikor még az úszószemüvegemet sem találom?”
Aztán elmentünk úszni, a Fidesz kétharmaddal nyert.
Örök körforgás
Azóta ez ismétlődik négyévenként. Minden választás előtt újra és újra felparázslik az „országos vakremény” (Petri). Mindig ugyanaz a játszma, egyre nehezebb körülmények között. Hamis ábrándokba ringatva önmagukat és az ellenzéki szavazótábort, gumicsontokat dobálva nekik. Az idén – a magabiztos győzelmi nyilatkozatok mellett – például azt, hogy meg kell akadályozni a csalásokat. Mintha a Fidesznek szüksége lenne arra, hogy csaljon. Húszezer nemes patrióta rajzik szét az országban, figyel, és nem talál semmit. Az egész csak arra jó, hogy, akár régen a falukutatók, szembesüljenek a mélysötét magyar valósággal. Kétszáz EBESZ-megfigyelő figyel. Soha nem ellenőrizték ilyen árgus szemmel a választást, s soha nem nyert ilyen arányban a Fidesz. Csalás? Ugyan. Olyan rendszer épült ki, amelyben nem kell csalniuk. Totális médiauralom, egyszínű és egyirányú információk, a sokirányú tájékozódás alapvető jogának megvonása állampolgárok millióitól. Hogy bárhová néz, ugyanazt látja-hallja. Az égbekiáltó hazugságokat, amelyeket nincs esély megcáfolni. Lehet etetni a változás lehetőségében hívőket az erdélyi szeméttelepre kidobott, megpörkölődött szavazólapok botrányával, vizsgálatot követelve. Nem számít egy öltést se. Erdélyben kilencvennégy százalékban a Fideszre szavaznak. Mi szükségük lenne kidobni azt a néhány szavazatot, amit történetesen az ellenzékre adtak le? Mi szükségük lenne arra, hogy épp ott keletkezzen gyanú a választások tisztaságával kapcsolatban, ahol mindenki rájuk szavaz? Ezzel csak az ellenzéki szavazótábort lehet fűteni, szítva az indulatokat és hamis reményeket csepegtetve.
Nem vonom kétségbe az ellenzéki politikusok tisztességét, sem eltökéltségét, sem intellektuális kapacitását, de tizenkét év nem volt elég rá, hogy előálljanak egy kreatív stratégiával. A pártok összefogása ilyennek tűnt, jó ötlet is volt, nehéz lett volna mást tanácsolni nekik, de végül oda vezetett, hogy újabb hamis illúziókba ringatta a magyar demokratákat, miközben, ha más felállásban is, de ugyanabba a mókuskerékbe szálltak be, még gyöngébb eredménnyel. A Fidesz játékát játszották, a Fidesz szabályai szerint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.