CSABA LÁSZLÓ: AZ INFLÁCIÓ ELSŐSORBAN A JEGYBANKOK FELELŐSSÉGE 1. RÉSZ

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.06.13.

Világszerte infláció van. Az okokat Csaba László közgazdásszal kerestük. Az egyetemi tanár szerint „a jegybankok sok éven keresztül nyomtak be pénzt a gazdaságba, abból kiindulva, hogy az semmiképpen nem fog inflációt okozni. Csakhogy, amikorra kiderült, hogy ez nem így van, már olyan erős volt a jegybankok elkötelezettsége emellett, hogy inkább elhitték a maguk által teremtett gondolatot, akármennyi pénz van forgalomban, az nem fog inflációhoz vezetni. Mivel ezt hitték, nem is tettek semmit ellene. Ez a meghatározó!

– Világszerte infláció van, de valójában mikor kezdődött a felfutása?

– Ez a nemzetközi irodalomban óriási vita. Azt lehet mondani, hogy nagyjából tavaly, a második negyedévben indult el, akkor kezdett meglódulni. A szakértők jelentős részének az volt a véleménye, hogy ez a gyors visszapattanással függ össze. Megszűntek a Coviddal kapcsolatos megkötések, és a kereskedelemtől az idegenforgalomig mindenféle tevékenység beindult. Az emberek a náluk maradt megtakarításból elkezdtek vásárolni, elmentek nyaralni és ennek hatására – a gyors növekedés ellenére – a kínálat nem tudott lépést tartani a kereslettel. Az, hogy ez az oka az infláció megnövekedésének, olyan felfogás, aminek kétféle magyarázata is van. Az egyik szerint az infláció egy átmeneti folyamat, mert csak rövid ideig tart, addig, amíg a kínálat utána nem megy a keresletnek. A másik azt mondja, hogy konjunkturális okok, és alapvetően a kínálat lassú alkalmazkodása az, ami kiváltotta. Az egyik az időbeliségre mondja, hogy átmeneti, a másik azt, hogy az alkalmazkodás voltaképpen a gazdaságnak egy természetes folyamata, és időbe telik, amíg utána nem megy. A szakirodalomban ezt ma már csak az Európai Központi Bank apparátusa, és egy-két szakértő képviseli. Mások szerint itt nem csak pénzről van szó, hanem arról, hogy a kormányok hosszú időn keresztül abból indultak ki: az infláció, mint veszély megszűnt. Ezért számolatlanul nyomták bele a pénzt a gazdaságba mind a két lehetséges csatornán: a központi bankok is teremtettek pénzt, és maguk a kormányok is költekeztek ilyen-olyan célokból. 2020-21-ben különösen a válságellenes költekezés nagy léptékben folyt mind a két területen. A monetáris politikában ezt a mennyiségi könnyítés irányvonalának nevezték, és mindenféle nem hagyományos módokon való pénzteremtés volt megfigyelhető. A költségvetési politikában pedig – csak az egyszerűség kedvéért mondom így – Trump minden egyes amerikai háztartásnak küldött egy csekket, hogy vásároljatok, ne legyen gond a megszűnt munkahely. A megszűnő munkahelyek és a nagyon megnövekvő munkanélküliség ellen hozták ezt az intézkedést. Ott volt leginkább kézzelfogható, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, mindenki kapott egy csekket, és azt el lehetett költeni. Ebben a második megközelítésben az volt a feltevés, hogy megváltoztak a gazdaság viszonyai. Ami igaz volt tíz, vagy húsz évvel ezelőtt, az most már nem érvényes, most más számít normálisnak. Ennek a megközelítésnek a részeként azt gondolták, az állam akármennyi pénzt teremt, annak nem lesz inflációs hatása. Azt gondolták: megváltozott a gazdaság működési módja, mert a gazdaság szereplői nem úgy reagálnak, mint a megelőző évtizedekben. Azt gondolták, hogy egy olyan gazdaság jött létre, ahol a várakozás mindig az, hogy defláció lesz, az ár az mindig stagnál vagy csökken, és akármit csinál a költségvetés meg a jegybank, a várakozás az, hogy az árak stabilak maradnak, vagy csökkennek. Így nincs inflációs veszély a gazdaságban...

ITT OLVASHATÓ