Szerző: Amerikai Népszava
2022.09.11.
Egy jogállamban, egy független ügyészség és igazságszolgáltatás esetén semmi mást nem kellene csinálni, csak körbezárni a kötcsei panoptikumot, mindenkit hasra parancsolni, megbilincselni és egyenként kiosztani a gyanúsítást vagy a kész vádiratot. Attól tartunk, hogy amikor egyszer eljön (ha eljön) Magyarország ezeréves történetében először az igazság pillanata, akkor ez a banda épp ellenkező irányba tart majd: spriccel szét, fut és menekül, távozik, azt mutatja, hogy neki semmi köze az egészhez. Pedig itt nincs egyetlen ember, akit nem lehetne (kellene) letartóztatni.
Ők magukat tévesen a NER “elitjének” nevezik, de az mást jelent. Az elit kiválót, elsőrendűt, kimagaslót, érdemei alapján válogatott társaságot, kiemelkedő képességűt jelent, akik kiérdemelték, hogy a közösség színe-java legyenek. A kötcsei találkozó ennek tökéletes ellentéte. Itt csupa érdemtelen, szakmailag és erkölcsileg kontraszelektált ember, az ország legjellemtelenebb, legaljasabb söpredéke gyűlt össze, amikor a szemetet összefújja a szél. Ezeknek az embereknek a közös nevezője az alávalóság, a jellemtelenség, az érdemtelenség, a nyalizással szerzett pénz és pozíció.
A holokauszthamisító áltörténésznő, az oktatási szabadságtól megfosztott egyetemek urai, mint pribékek, a strómanok és oligarchák babái, levetkőzött, de azért a bandában megtartott és pénzelt feleségei, csupa tehetségtelen ember, közhülye, akik már régen elszakadtak a valóságtól, a magyar élettől, a magyar emberektől, mondjuk így: a magyar néptől, amely csak jobbágya ezeknek, akiket csak távolról nézhetnek, de ritkán láthatnak, mert az életüket egy másik szférában zajlik. Jancsó Miklós és Makk Károly után Rákay Philip, mint filmrendező. Olyan vicc, amin nem lehet nevetni.
Igazi látványosság ez, karnevál és álarcosbál, vámpírok bálja, bűnözők tanyája, ritka pillanat, amikor ez a sok aljadék ember mind együtt van. Oda kellett volna mennie a magyar népnek, némán és szótlanul, és csak nézni őket, a “szerencséseket”, akiknek csak megszületni volt nehéz, miután megtalálták Orbán Viktor hátsó felét, ahonnan jött nekik minden. Meg kellett volna nézni a bandát, a rendszer urait, bűnöző “arisztokrátáit”, a nyomoruk, kiszolgáltatottságok és kifosztottságuk vámszedőit. Meg kellett volna nézniük, hova lett az országuk, az életük, a jövőjük és a pénzük. Az mind náluk van.
Minden ezeknél az embereknél van. Orbán mindent elvett, és mindent ezeknek adott. Ők működtetik a Gonosz rendszerét, ők az ördög szolgái, akik eladták a lelküket neki. Sötét árnyak, megannyi rettegő, boldogtalan ember, akinek élete félelem, mert soha nem tudják, mikor lesz vége, mikor veszi el a gazdájuk azt, amiről most csak hiszik, hogy az övék. Mikor hullnak vissza, ahonnan jöttek, s mikor lesznek újra földi halandó emberek, amik már soha nem akarnak és nem is tudnának lenni. Az életük egyetlen elmebeteg embertől függ. Nincs visszaút. Borzalmas lehet így élni.
Jöttek, hogy térdet hajtsanak, bizonyítsanak, hűségesküt tegyenek, megmutassák, hogy itt vannak, mindenre készek, lehet rájuk számítani, hálásak és hűségesek. Bármit meg lehet velük csinálni ezért a privilegizált helyzetért, hogy mindenki másnál többnek, jobbnak, kiválóbbnak, értékesebbnek és fontosabbnak, nem utolsó sorban gazdagabbnak érezhessék magukat, akik a társadalom és a nép fölött állnak, ülnek, lebegnek, egy magasabb kaszt tagjai. Életük és sorsuk összefonódott, minden ugyanazt a segget nyalják, és minden ugyanannak az elmebetegnek a kiszolgáltatottjai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.