Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.01.05.
Ez jön elő a közbeszédben is, miközben nemcsak felsős és középiskolás tanárokról szól(na) a történet.
Kellene figyelnünk erre is: az óvónőkre, a tanítókra, a gyógypedagógusokra, fejlesztőpedagógusokra, vagy a gyermekvédelemben dolgozó pedagógusokra. És biztosan van még ezen a „nem emlegetett” listán más területen dolgozó pedagógus is, pedagógus végzettséggel és munkakörben. Talán mi is ide tartozónak érezhetjük magunkat, akik művészetoktatásban dolgozunk….
Látom a kommenteket, és írtak is nekem, hogy ők hol vannak említve?
Az, hogy velük ez a tervezett értékelési rendszer nem számol, az nyilvánvaló… Ez is mutatja, hogy nem látják át az egész rendszert.
De az, hogy a köztudatban is ennyire nem jönnek képbe, azért elgondolkodtató. Nyilván benne van az az íratlan, generációk óta átörökített „fontosság”, az a kimondatlan rangsor, amiről nem beszélünk, de tudjuk, hogy van, és viszonyulásokat határoz meg.
Alsós/felsős, szakos/napközis, készségtárgyakat tanító/„komoly” tárgyakat oktató… már a főiskolán is beskatulyázta az embert. Mintha tudást, műveltséget, készségszintet jelentene, hogy ki, mit tanít.
Engem mindig nagyon zavart ez… a lenézett óvónő, tanító, napközis, tesi szakos, stb…és én magam is megéltem az állami oktatásban dolgozva: „rajzolni a hülye is tud…tanítanál matematikát….”.
És itt vannak ugye azok a gyerekek, akik speciális tudást, segítséget igényelnek…akikből egyre több van. A velük foglalkozó szamekberek sincsenek túl magas polcon ezen a láthatatlan „ranglistán”.
Kellene figyelni erre is. Mert ezen a színes palettán, amit oktatásnak nevezünk, mindenki fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.