CSALÁDI ÉLETRE NEVELÉS MAGYARORSZÁGON: „TEGYE FEL A KEZÉT, AKINEK ELVÁLTAK A SZÜLEI!”

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2023.03.27.

Több mint tíz éve kötelező családi életre nevelni a gyerekeket a magyar állami iskolákban, de a tanárok jó része erről még csak nem is hallott. Mennyit segít eligazodni a 21. század elejének viszonyai között Arany János 1851-es verse, a Családi kör?

„Tegye fel a kezét, akinek elváltak a szülei!” – ezzel az erős felütéssel indult az etikaóra az egyik budai általános iskola negyedik osztályában, és azzal a konklúzióval zárult, milyen szerencsés az a gyerek, aki teljes családban él. Egy másik órán ugyanebben az osztályban a nekik feltett kérdésre a gyerekek egymás szavába vágva sorolták, milyen feladataik vannak otthon az apukájuknak és milyenek az anyukájuknak. A legtöbb 10 éves szerint az apák feladata a munkahelyükön való helytállás. Az anyákra ezzel szemben – a gyerekek tapasztalatai szerint – végeláthatatlanul hosszú lista hárul, a mosogatástól a főzésen át a gyerekekről való gondoskodásig. Többnyire persze napi legalább 8 óra munka mellett. Ezen az órán nem esett szó arról, hogy ki a szerencsés.

A szóban forgó osztályban nem más zajlik, mint a Fidesz-kormány által 2012-ben a nemzeti alaptantervbe épített családi életre nevelés (CSÉN). A közoktatás részévé vált családórákkal a kormány részben arra a kihívásra igyekezett valamiféle választ adni, hogy Magyarországon „a gyermeket nevelő családok közel 30 százaléka, 537 ezer család egyszülős”. De a családórák távolról sem csak a jövő generációk szemléletformálását, valamint a demográfiai mutatók javítását szolgálják. A tavaly október 28-án a Magyar Közlönyben közzétett 2022. évi 1516-os számú kormányhatározat (59. oldaltól) értelmében a Fidesz „a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének megvalósítása céljából” is az oktatást használja titkos fegyverként. Legalábbis a kormány Európai Uniónak tett 2023-2024-es vállalásainak első tétele az, hogy kidolgozzák „a nők társadalmi és családi szerepével kapcsolatos oktatási programot”, amelynek segítségével a köznevelési intézményekben „családi életre és kapcsolati kultúrára” nevelik a diákságot. Ez a kormány szerint a nemi egyenjogúságért folytatott harc elsődleges eszköze – olyannyira, hogy a családi életre nevelés a 9 tételből álló akcióterv 2021-2022-es változatához képest két helyet előreugorva tört a lista élére, megelőzve a munka és magánélet összeegyeztethetőségének a beígért vizsgálatát, valamint a láthatatlan és fizetetlen munkaterhek csökkentésére irányuló szándékot. (Mellékszál, de a hazai és nemzetközi nőjogi szervezetek nem igazán lelkesednek az iránt, hogy a nőket és nekik szánt szerepeket a Fidesz szinte kizárólag a család kontextusában hajlandó vizsgálni.)

De vajon milyen eszköztárral igyekezett a magyar nők és férfiak egyenlőségét előmozdítani az iskolai családi életre nevelés az elmúlt tíz évben? Hogyan jelenik meg a NAT-ban kiemelt fejlesztési területként megjelenő kurrikulum az iskolák mindennapos gyakorlatában? Mi szerepel a kerettantervekben, és ahhoz képest mit és hogyan tanítanak a tanárok a családi életről? Milyen hatással lehet a gyerekek pszichés és szociális fejlődésére az iskolai családóra? Tudják-e egyáltalán a tanárok, hogy családórákat is kellene tartaniuk az iskolákban?

...

ITT OLVASHATÓ