GULYÁS GERGELYNEK SEM KÍVÁNHATUNK MÁST, EGYSZER PRÓBÁLJA KI, ÉLJE TÚL A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYET - KÜLTAGKÉNT A BELOSZTÁLYON

NÉPSZAVA

Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2023.08.20.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint „az egészségügyben még nagyobb fejlődés történt, mint az oktatásban (…), soha ennyi kórházat nem újítottak fel (…), a kórházakat is nem bezártuk, hanem éppen hogy a legújabb gépek beszerzésével fejlesztettük”. Ez talán igaz lehet arra az alternatív egészségügyi ellátórendszerre, amelyet a kormányzati elit 2010 óta a saját maga számára létrehozott. Hogy nekünk, többieknek mit szánnak; hogy amit mi kapunk, az milyen mélységekben van még a 10-20 évvel ezelőtti színvonalhoz képest is, csak az tudja, aki a saját (vagy valamely közeli hozzátartozója) bőrén tapasztalta meg. Nekünk most volt alkalmunk alaposan kiismerni.

(Triázs) Láttuk nemrég Spanyolországban, hogyan működik ott, ahol működik: bementünk a sürgősségi ügyeletre egy akut panasszal, tíz percen belül orvos elé kerültünk, aki elirányított a megfelelő szobába, felmérve egyúttal az eset sürgősségét is, további két óra múlva már a szakorvos írta a receptet. Ugyanez idehaza egy viszonylag jó nevű budapesti kórházban: magas láz, erős fájdalom, akut szívproblémák – mindez egy közelmúltbeli súlyos műtét után, pacemakerrel a testben, 80 pluszos életkorban valószínűleg semmilyen szakmai protokoll szerint nem a félvállról vehető kategória –,

délután 4-kor érkezünk, beállunk (képletesen, mert fekvőbetegről van szó) egy hosszú sor végére, doktorral először este 11-kor találkozunk.

Ha a páciens közben sokkot kap/begörcsöl/perforál/elájul/meghal, akkor így járt: hogy mikor látja orvos, alapvetően az határozza meg, hogy hány orvos van, és bármennyi is a súlyos eset, nem lesz több.

(A szoba) Hat ágy, de nincs köztük két egyforma. A szivacsmatracok (szintén ahány, annyiféle) kifeküdtek és kissé húgyszagúak: bizonyos illatanyagokat a szivacsból nem lehet eltávolítani. Elvileg motorizált, állítható ágyakról van szó, de a valóságban a hat bútordarabra egyetlen működő távirányító jut. Az ágy fölött az elektromos egység, amelyben a lámpa, a telefontöltésre alkalmas konnektor és a nővérhívó is van, egy leszakadt redőnytokra hasonlít. Egy csavar tartja, a faltól elállva lifeg, nem merünk hozzányúlni. Az asztallal kombinált éjjeliszekrény olyan praktikus, hogy nem lennénk meglepve, ha Matolcsy Ádám bútorgyárából származna: az asztalka felnyitásához, illetve lecsukásához minimum három erős kéz kell (kettővel a két speciális fém alkatrészt kell mozgatni, a harmadikkal az asztallapot), ezért a betegek csak akkor tudnak változtatni a fellelt státuszán, ha jó karban lévő látogató érkezik hozzájuk. Ha nyitva van az asztal, akkor nem lehet kikelni tőle az ágyból, ha viszont le van csukva, akkor nincs hol enni – minden apróságra nem gondolhattak, akik tervezték. És a miénk még elmegy valahogy – a szomszéd ágynál lévőt akkor is szégyellném, ha lomtalanításkor lenne a házunk elé kidobva. Tenyérnyi részeken hullik belőle a farost, tisztán tartani lehetetlen; mondjuk nem is próbálkozik ilyesmivel senki. Apropó, higiénia: a falat valamikor fehér csempe borította, a lehulló kerámiát változatos színű és méretű utódokkal pótolták, majd az egészet többször lefestették – most zöld, de ez is hámlik, a felhólyagzó festék alatt lehetetlen takarítani. Az osztálynak ismert rezidens kórokozói vannak: egy folyós hasmenést indukáló vírus, ami lassanként mindenkin körbemegy, meg egy szuperbaktérium, amelyet csak a Magyarországon adható legdurvább, többek között vérképző szervi rendellenességeket okozó antibiotikummal lehet valamennyire kordában tartani...

ITT OLVASHATÓ