Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2023.09.20.
Sokáig kellene kaparni az emlékezetünket, hogy eszünkbe jusson, mi is történt a görög-perzsa háborúk alatt. Sokaknak rémlik ugyan az egyik hosszútávú olimpiai futásról, a maratonról, hogy ott volt valami csata, mások emlékeznek Themisztoklész a szalamiszi szorosban aratott hajós győzelmére, megint mások látták Leonidász spártai királynak a Thermopülai–szorosban végrehajtott hőstettét bemutató sajátos technikájú fekete-fehér filmet. Kevesek számára mond azonban valamit Xerxész perzsa király neve, pedig ő volt az, aki a nehezen kiépített hidat elsöprő tengeri vihar hatására megbüntette a tengert, a legenda szerint alattvalóinak háromszáz korbácsütéssel kellett sújtania a háborgó habokat, sőt még izzó vasakkal is meg kellett szurkálniuk a hullámokat.
A miniszterelnök múlt pénteki szokásos rádió-szózatában az engedetlen tenger megkorbácsolásához hasonló büntetés megindokolásába fogott, amikor az alig csillapuló inflációért a multikat tette meg bűnbaknak mondván: "azok, akik megtehetik, mármint az eladók, a kereskedők, leginkább a nagy multiláncok azonnal kihasználják a lehetőséget, és mindig próbálnak többet emelni, mint ami egyébként indokolt lenne, hiszen ez növeli az ő profitjukat". A bűnbakok kijelölése azonban még nem ér fel a tenger megkorbácsolásával ezért kijelentette: "itthon az árspekuláns multikkal szemben mindenképpen föl kell lépnünk, úgy, ahogy az utóbbi időszakban végre már a magyar államigazgatás különböző szervei meg is tették". Az már megszokott, hogy a miniszterelnök évtizede harcol a saját rémálmaival, a démonjaival, amelyeket azután egész közönségét fenyegető szörnyekként fest le, hogy majd Szent György lovagként eredményesen küzdhessen a maga alkotta sárkányokkal. Ami a szokásos elmetolulásos eszmefuttatásban valóban kérdés, hogy mitől csökken az áremelkedés üteme, amikor a kormány a "tengerkorbácsoláson", meg ellenségeinek, így az ellenzéki önkormányzatok – elsősorban Budapest –, meg a szegényeket segítő Iványi Gábor szervezeteinek a büntetésén kívül szinte semmit sem tesz. Látjuk, hogy a fővárostól újabb pénzeket von el, látjuk, hogy lényegében a nürnbergi perben elítélt emberiesség elleni büntetettel felérő módon apasztja el a hajléktalanok, szegények ápolásával foglalkozó karitatív szervezetek forrásait, látjuk, hogy néhány állami nagy beruházás halasztását jelentette be, de nem zárolja az oligarcháinak a zsebét duzzasztó kiadásokat (ld. Atlétikai stadion), a környezetet évszázadokra veszélyeztető ázsiai cégek által kezdeményezett akkumulátorberuházások támogatásait, nem kezdeményezi azoknak a támogatásoknak a mérséklését, amelyek kizárólag a CSÓK-osokat gazdagítják. Ha lényegében érdemben semmit sem tesz, a tengerkorbácsoláson kívül, akkor tényleg mitől is mérséklődik az áremelkedés üteme?
Persze, jól tudjuk, hogy az Európai Unió országai átlagos áremelkedéséhez képest, ami évente kb. 6 százalék (ebbe persze a magyar rekorder is beleszámít), a magyar infláció még mindig ennek közel a háromszorosa, augusztusban 16,4 százalék. Azt is jól tudjuk, hogy ez a rendkívül magas 16,4 százalékos áremelkedési ütem a közel 25 százalékos szintről mérséklődött. Na, de hogyan és mitől? Elsősorban attól, hogy elfogyott a’zemberek pénze pedig Orbán újraválasztására a kormánya az éves hazai termék (GDP) 10 százalékát elérő költekezést vállalt 2021. novembere és 2022. áprilisa között: így a 2021-ben már befizetett személyi jövedelemadó visszatérítésére, a 25 év alattiak adómentességére, a 13. havi nyugdíj teljes összegének a visszaadására, a nyugdíjprémiumra, a fegyveres testületek "fegyverpénzére", a munkáltatói járulékok 4 százalékpontnyi csökkentésére, a központi béremelésekre és külön a GDP 5 százalékát elérő beruházási kezdeményezésekre.
Na, de hol van már a tavalyi pénz? Jól látszik ez a vásárlások megtorpanásán. A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy Karácsonykor (2022.dec.) és Húsvétkor (2023. április) kevesebbet vásároltak a’zemberek, mint a megelőző évben. Az áremelkedési ütem csökkenésének – a’zemberek pénzhiánya miatt – egyik oka, hogy a vásárlási kedv lohadása miatt a kereskedők kézzel-lábbal igyekeznek szabadulni a készleteiktől, hiszen ezek finanszírozására felvett kölcsönök után súlyos kamatokat kell fizetniük. Nem a "tenger korbácsolása" miatt vannak a boltokban állandó akciók, hanem azért, mert a kereskedelmi üzletek hasznát elviszik az emelkedő kamatok. Jól látszik, hogy a multik árrése a tavalyi évhez képest a felére esett és nem kevesen váltak veszteségessé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.