Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2023.11.03.
„Hazugság, amit a lap ír, / Félrebeszél az a papír, (...) Nem hiheted, ha van hited”2 (Szép Ernő). Ez az 1942-ben írt szép Szép Ernő-vers egyedi, miközben olyasmit tud, amit mi is tudunk. Már az első szakasza így szól: „Ne hidd, ne hidd, ami igaz, / Ami kegyetlen, ami gaz, / Mi ocsmány és alávaló / Ne hidd, ne hidd, ami való. (...) Mit álmodtál, az az igaz”. Nagyon másképp szól, mint a sajtószabadság klasszikusai. Mintha a mai valóságunkról kérdezne, annak válaszolna. Szép Ernő az, aki az igazság nevében a valóságot is felelősségre vonná. Ez nem áll szemben a hegeli jogfilozófiával, amely szerint „[a]mi észszerű, az valóságos, ami valóságos, az észszerű”,3 mert az észszerű és az igazságos nem hasonló értelmű.
Bármely társadalom állapotáról kommunikációs terei szinte mindent elmondanak. Nem haszontalan áttekinteni, honnan hová jutottunk.
Szép Ernő tudta, amit tudott, de nem volt egyedül a tudással. Előtte járt Ady Endre. Azóta az idő csak romlik. „A[z akkor még (ML)] szőke Dunába valósággal beépített palotában már javában folyik a zsibvásár. Csaknem megtörtént, hogy a sajtót kirekesztették ebből a palotából. Nagy nehezen korrigálni lehetett ezt a különben szintén igen jellemző tervet. Bárha ez erőt adna a sajtónak missziója belátására, hogy korrigálja meg még azt, ami kevés megkorrigálható!...”4 A NER- re nem jellemzők a Tisza Kálmán- és Szapáry Gyula-féle ódivatú liberálarisztokrata gátlások. Akkor nem, mára megtörtént a nyilvánosság szinte teljes eltávolítása a parlamenti-kormányzati közéletből. Adynak 1902-ben több optimizmusra volt oka, mint nekünk ma, amikorra a független sajtót a parlamenti zsibvásár környékéről is elűzték. Utcai rohangálással lehet néha az egyébként megközelíthetetlen, hallgatag státusférfiak (-asszonyok) közelébe kerülni. De erre Adynak is lenne egészen aktuális javaslata: Úrhatnám véreim, államotok jó okkal lépett be a Türk Tanácsba! „Kerekedjetek föl, s menjetek vissza Ázsiába. Ott nem hallotok kellemetlenül igazmondó demokratákat.”5
Szép Ernő kora és az Orbán személyére szabott nyilvánosság ideje között említhető még a másik, ugyancsak nagy sajtójátékos világa. Az 1949-ben nagypolgári származása miatt az újságírásból éppen kizárt Örkény mesélte, hogy csak álnév alatt publikálható sztálinvárosi riporter korában újságíróként is megtapasztalta a nemzeti akkumulátorgyár-nagyhatalom sajtóvilág-előképét:
„– Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem? Örkénynek hívják az író elvtársat?
– Igen.
– A gyógyszerész fia?
– Igen. (...)
– Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.