2024. február 7., szerda

DR. KARSAI DÁNIEL: POSZT MORTEM XXXVI. – ORBÁN VIKTOR SZENVEDÉSPÁRTI?

FACEBOOK
Szerző: DR. KARSAI DÁNIEL
2024.02.06.


Biztos vagyok benne, hogy nem. Nekem is milyen kedves szavakkal kívánt jobbulást. Ugyanakkor a magyar egészségügyben eltöltött 12 nap immáron személyes tapasztalatok útján is rávilágított nekem arra, milyen nagy a gond.

A kórházba kerülésem oka egy makacs fertőzés volt, ami nagyon legyengített. Gyógyultan, de legalábbis sokkal jobb állapotban távoztam. Az étkezést hosszútávon elősegítő műtéti beavatkozás is sikerült. Az engem segítő orvosok és ápolók és egyéb egészségügyben dolgozók áldozatos munkájára nincsenek szavaim. Nagyon köszönök mindent.

Ugyanakkor objektíve a kórházi ellátásom, pedig volt benne magán is, rettentő sok kívánni valót hagyott maga után. Méltatlan helyzetek tömkelegét éltem át, ahogyan az egyik nővér találóan megfogalmazta, mindegy, hogy köz vagy magánellátás, az egészségügy mindenhol haldoklik. Még a magánkórházban is hiánycikk volt a pelenka. Minthogy az engem ellátó osztályon (is) kóros ápolóhiány van, sokszor hosszú órákra magamra voltam hagyva. Az én esetemben ez különösen megalázó és kiszolgáltatott helyzetet eredményező volt. A tisztába tevés, evés és ivás ritkasága egy dolog. De én már a tabletemet nem tudom nemhogy kézbe venni, de bekapcsolni sem. Így hosszú időre csak bámulhattam magam elé és hallgathattam, hogy a másik kórteremben ki milyen sorozatot néz. És a sor még sokáig folytatható lenne, de nem akarok túl naturális irányba elmenni.

Megismétlem, az engem segítők áldozatos munkájának köszönhetően a helyzetem elviselhető volt. Abban is bizonyos vagyok, hogy én az átlagosnál nagyobb figyelmet kaptam az általam nyilvánosság előtt képviselt és az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége által támogatott ügy miatt. Egy „átlag” beteg még sokkal rosszabb helyzetben van. Nem azért, amit az adott kórházban dolgozók tesznek vele. Hanem azért, mert az ott nem dolgozó, az onnan hiányzó egészségügyi személyzet nem segít neki.

Az Alaptörvény II. cikkelye értelmében az emberi méltóság sérthetetlen. Aki ma bekerül a magyar egészségügybe, a súlyos betegségen messzemenően túllépő méltatlan helyzetbe kerül. A magyar egészségügy minden vele kapcsolatba kerülő ember méltóságát alkotmányellenesen sérti.

Ez a helyzet azonnali társadalmi párbeszéd megindítását és megoldását követeli. Az egészségügyi reform rendkívül komplex kérdés. Ennek első lépcsője, a megfelelő mennyiségű és képzettségű személyzet biztosítása viszont csak akarat kérdése.
Remélem, erről a kérdésről is mihamarabb értelmes párbeszéd bontakozik ki. Melynek első lépése egy önálló egészségügyi minisztérium létrehozása, melynek élén egészségügyi miniszter áll. Az egészségügyi reformról ugyanis nem beszélgetnék egy rendőrrel. Nem azért, mert hülye. Hanem azért nem amiért az Orvosi Kamara elnökével meg nem beszélgetnék a közbiztonság javításáról. Nem ért hozzá. Bízom benne, hogy a kormányzat részéről lesz valódi nyitottság ezen kérdés megoldására és nem csak a csodában kell bíznunk.

Szép napot mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.