Szerző: SCHILLING ÁRPÁD
2025.07.24.
Amennyiben a rendszerváltás és Fidesz által okozott károk helyreállításának alapvető feltétele az ellenzék kétharmados győzelme, ami csak úgy érhető el, ha minden más ellenzéki párt visszalép a Tisza javára, minden más képviselő lemond egy Tiszás képviselőt támogatva, miért nem köthető egy nyilvános társadalmi szerződés arra vonatkozóan, hogy az önfeláldozásért cserébe és a társadalom sokszínű és igazságos képviseletének érdekében a Tisza a megszerzett kétharmadával első lépésként olyan választási rendszert hoz létre, amely biztosítja az arányos, VALÓDI népképviseletet, és eltörli a győztes mindent visz elvét?
Abban az esetben ugyanis, ha a Tisza megszerzi a kétharmadot és egyedüli pártként fogja képviselni a magyarok sokaságát, akkor jogos lehet a félelem, hogy bizonyos társadalmi csoportok, közösségek, régiók képviselete nem teljesül megfelelő módon és mértékben. Az nem elégséges, hogy Magyar Péter véleménye szerint is szükség van a sokszínűségre. A hitelességhez társadalmi szerződésre van szükség, amelyet a különféle ellenzéki pártok és társadalmi csoportok képviselői hagyhatnának jóvá.
Az a gondolat, hogy a Parlamentben a Fidesz és a Tisza fogja képviselni az összes magyar állampolgár érdekét egyelőre azért tűnik aggasztónak, mert azt ugyan lehet tudni, hogy a Fidesz mit képvisel, de hogy a Tisza, hatalomra jutása esetén Magyar Péterrel az élén, mit fog képviselni, az egyelőre homályos. Többek között éppen a korábbi ellenzéktől való totális elhatárolódása miatt az. Ha mindent tagadunk, ami eddig volt, abból még nem következik az ellenkezője.
Szükséges volna valamiféle biztosítékot beépíteni a választási folyamatba, amely elfogadhatóvá tenné a jelenlegi ellenzék totális kapitulációját. Ez a szerződéses biztosíték tenné lehetővé azt is, hogy az ellenálló ellenzéki pártokat és képviselőket a saját választóik kérjék számon a rendszerváltás akadályozásáért. A jelenlegi acsarkodás oka mind a Tisza párt, mind a még indulásáról lemondani nem hajlandó ellenzéki pártok és képviselők között tapasztalható feszültség. Ennek a közös nyilatkozatnak a hiánya okozza azt, hogy emberek egymás torkának esnek a virtuális vagy valós térben.
Az azért viszonylag kevés szellemi erőfeszítéssel belátható, hogy egy 15 évig tartó, egyetlen párt és személy köré felépített hatalmi rendszer leváltása egy másik centralizált és egy személy köré épülő pártra legalábbis óvatos megközelítést vált ki az autokratikus hatalomtól és a személyi kultusztól idegenkedők körében. Ezért javaslom a nyilvános és közös állásfoglalást miszerint a Tisza célja nem a totális hatalom megszerzése, hanem annak a lehetőségnek a megteremtése, amely újra lehetőséget adna a magyar emberek közötti természetes különbségek megjelenítésére az országgyűlésben.
A kétpárti rendszer bár kiegyensúlyozottnak tűnik, és biztosabb kormányzást ígér, de egy olyan országnak, amelyben a polgárok nagy része éppen azért szenved, mert túl sok áldozatot követel tőle a (mesterségesen képzett) többségi akarathoz való alkalmazkodás és az egyediség és az önvédelmi reflexek feladása, nem előrelépést jelentene, hanem újabb hatalmi centrumok megerősödését eredményezné, és talán még a két párt között lassan, de biztosan létrejövő együttműködést sem lenne elképzelhetetlen.
Valami biztosítékra volna szükség, egy Chartára, amely később majd visszaidézhető. Hiába emlegetik sokan Orbán kedvenc mondását, hogy először el kell jutni a hídhoz és majd, ha elértük, eldöntjük, hogyan tovább, ez nem válasz és nem biztosíték. Ez a mondás csak azt erősíti meg sokakban, hogy újabb hazugság cunamira számíthatunk. A teljes odaadáshoz biztosíték kell, nem pusztán ígéret.
Tehát a kérdés az, hogy lehetséges-e valamiféle biztosíték, garancia, szerződés azon túl, hogy „nincs más dolgod, mint hogy MP pártjára szavazz”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.