Szerző: BUCSKY PÉTER
2026.08.18.
Az egyik leglátványosabb eset az volt, amikor 2024-ben számos uniós tagország a magyar EU-elnökség informális üléseinek bojkottjáról döntött, mert Orbán Viktor egyeztetés nélkül indított kijevi–moszkvai–pekingi „békemissziója” kiváltotta az EU elhatárolódását. Ennek nyomán a biztosok helyett csak alacsonyabb rangú tisztviselőket küldtek a budapesti találkozókra, jelezve, hogy politikai szinten nem kívánják legitimálni a magyar elnökséget.
Lengyelország az EU-elnökségének megnyitójára az egész varsói diplomáciai kart meghívta 2025-ben, kivéve Magyarország nagykövetét. Radosław Sikorski külügyminiszter külön diplomáciai jegyzékben közölte, hogy a magyar nagykövet nemkívánatos vendég.
Nem csupán az európai szövetségesek számára lett egyre kellemetlenebb a magyar kapcsolat, de Afrikában ennek alapvetően más okai voltak. Itt az volt a probléma külügyi forrásaink szerint, hogy nagy számban kerültek a kontinensre NER-es hátszéllel külügyi szolgálatra alkalmatlan emberek.
Az elmúlt években számos nehezen érthető nagyköveti kinevezést felkapott ugyan a nyilvánosság, de az alacsonyabb rangú kinevezettekről nem sokat lehetett tudni. A külügyben dolgozók számára is kellemetlen történeteket azért sem akarták nagy dobra verni, mert ez is hozzájárult volna a hazánkról kialakult, eleve nem túl pozitív kép romlásához. A kormányváltás után, a külföldön szolgálók teljesítményének átvilágítása előtt-közben már könnyebben beszélnek a problémákról.
A külügyi szolgálat azért is lehetett csábító sokak számára, mert az illetmény – ami az alapfizetés és a külszolgálati ellátmány együttes összege – 2-5 millió forint jövedelmet biztosíthatott, emellett pedig minőségi lakást és érdekes programokat. Ráadásul az sem jelentett feltétlenül problémát, ha valaki nem akarta túlzásba vinni a munkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.