Orbán
fél. Nem a migránsoktól (menekültektől, bevándorlóktól) retteg, hanem mindenki
mástól. Október 23-án is elmenekült, nem mert itthon maradni ebben a félelmetes
országban...mindenből baja lehet -
fűben, fában ellenség, minden bokor mögött veszély lapul. Még nem esett baja,
és - látva a rá vigyázó őrzőket -, feltehetőleg nem is esik...Szar lehet úgy félni,
ahogyan ő fél...
Stadionépítési program százmilliárdokért, múzeumi negyed projekt 200 milliárdért, paksi bővítés 4000 milliárdért,Orbán Várba költözése kb. 200 milliárdért, olimpiarendezés 4000 milliárdért...
Ez egy Rejtőt idéző
történet, ha nem akarod, hogy névsorolvasásnál felismerjenek, olvasd te a
névsort.
Itt egy virtigli kis puccskísérlet irányítói és résztvevői ellen kellett volna
vádat emelni, helyettük kerültek a vádlottak padjára a rendőrtábornokok, nem
biztos, hogy nem egy közülük egy ilyen perben is joggal lehetett volna vádlott.
Ha majd lecseng a frász
és nem kell védeni a vezért, ha már szétosztották maguk között az ország
földjeit, a trafikokat, piacokat és semmi nem maradt, akkor mi lesz? Ha ilyen
ütemben fogy a lakosság és nem lesz, aki befizesse a működéshez és a nyugdíjak kifizetéséhez
szükséges összegeket, akkor mi lesz? Körülnéz az akkor aktuális kormány és
rájön, hogy nagyon sokan elmentek ebből az országból és most hiányoznak? Akkor
mi történik? Lesznek óriásplakátok? 
Az ismert Maslow-piramis alsó felében mozog a magyar választók többsége: a fiziológiai szükségletek és a (lelki és testi) biztonság vágyától a szükségletek hierarchiájában legfeljebb a társas szükségletekig (csoporthoz és családhoz tartozásig) jut el; arról már rég lemondott, hogy egy olyan társadalomban éljen, amelyben az önbecsülése és az önmegvalósítása bármit is számít. Az Orbán-rendszer visszanyomta a többséget az emberi lét alacsonyabb szintjeire, ahol az államtól való kiszolgáltatottság mindennapi élmény: az államtól származik a koncentrált rossz (fenyegetés, megfosztatás, megaláztatás) és jó (létfenntartás, szórakozás, közösségi élmény, védelem), amely a legtöbb ember számára reálisan elérhető.
Majdnem
pontosan két évvel a 2013. november 3-i Horthy-szobor-avatás után másodfokon is
határozat született az esemény miatt Hegedűs Loránt lelkipásztor ellen indult
egyházi fegyelmi eljárásban. A
Tiszáninneni Református Egyházkerület Bírósága október 20-án – helyben hagyva a
megismételt elsőfokú eljárás határozatát – írásbeli megrovásban részesítette a
Szabadság téri lelkészt, amiért a két évvel ezelőtti istentiszteleten olyat
tett, ami „az evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe ütközik, vagy a
viselt egyházi tisztség tekintélyét sérti, az egyház hitelét rontja, és a
tisztségéhez szükséges bizalmat megingatja”, vagyis az MRE bíráskodásáról szóló
2000. évi I. tv. 30. § f,) pontja szerint minősülő fegyelmi vétséget követett
el…
A növekvő hatalomcentralizáció olyan feltételeket teremt,
ami azt jelenti, hogy a Magyarország sorsát nemzedékeken keresztül meghatározó
döntések nagy része homályban marad, ez pedig azt jelenti, hogy a
döntéseket anélkül hozzák meg, hogy azoknak, akiket majd érint - az
érdekeltek számára - nincs lehetőség nézeteik, aggályaik, fenntartásaik vagy
akár támogatásuk kifejtésére. Mi, nemzetközi szervezetekkel és
Magyarország más barátaival együtt évek óta kitartóan hangoztatjuk ezeket az
aggodalmakat - és továbbra is hangoztatni fogjuk őket...
Azon
nem érdemes vitatkozni, hogy a félem bénító. Ha félünk, óvatosabban állunk ki a
jogainkért, hiába tudjuk jól, hogy emiatt holnap még több okunk lesz félni. Egy
idő után legfeljebb magunkban lehetünk demokraták, ha nem védjük meg a
demokráciát. Mindez elég egyértelmű, ezért innen nézve tényleg nem érthető,
hogy az elmúlt években miért nem lázadt fel szinte senki a kormány
szabadságkorlátozó, vagy egyszerűen csak szakmailag abszurd döntései ellen. Az
oktatás talán a legalkalmasabb terület annak szemléltetésére, hogy a tegnap
elmaradt ellenállás hogyan vezet ma olyan intézkedésekhez, amelyek még
erőteljesebb ellenállást indokolnának, de mivel ez a tiltakozás is elmarad,
holnap minden addiginál rémesebb döntés születik, de akkorra már végképp
senkinek nem marad mersze tiltakozni. A pedagógusok csendben tűrték az
iskolarendszer totális központosítását, és most – minden szakmai szabadságuktól
megfosztva – kétségbeesetten szembesülnek azzal, hogy ebben a rendszerben az
ellenállásnak nincs realitása. Mindenekelőtt a saját félelmük miatt...
 |
Be kell látnom: Orbán Viktornak történelmi küldetése van – akkor is, ha azt, legalábbis közvetlenül, nem a Történelem Urától, hanem a Sátántól kapta… 
...De már azt is híresztelték hogy a törökök lelőttek egy orosz harcigépet,nos egy robot gépet ha igaz a hír ami nem az orosz légierő gépe volt,persze nem érkeztek képek a roncsról.A civilek bombázásáról,kórház bombázásról sem érkeztek bizonyító erejű képek.De sorolhatnám a többi álhírt ami eddig megjelent.De itt a legfrissebb kacsahír, orosz bombázók repültek át hazánk felett bombázni a Szíriai rebelliseket,engedélyünk nélkül.Nos ez valóban elképesztő hírlap kacsa, mert ugye NATO tagállam vagyunk és nincs közös határunk sem Szíriával.
...Röpiratában nagy javaslatokkal él, ehhez képest meglepődve tapasztaltam, hogy az előválasztás kifejezés le sincs benne írva, megkerüli a témát, átugorja, mintha nem is erről, hanem egy közös pártról szólt volna az előzőz év. Gyurcsány nem akarja kinyitni a politikát, nem akarja az emberek kezébe adni, ki legyen az országgyűlési képviselő-jelöltjük, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Beszédes, hogy a DK ahhoz a „régi politikához” akar visszatérni, mely szerint nem versenyhelyzetből, nem az állampolgárok bevonásával, nem új és hiteles politikusi tehetségek felkutatásával és kiállításával indulna a baloldal, hanem színfalak mögötti exceltábla-politizálással, pártelnökök egymás között lezsírozott alkuival. Ez a politika-felfogás 2014-ben három alkalommal mutatta meg „eredményességét”.
Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is volt már miniszterelnök. Az egyik közülük most is ezzel foglalatoskodik. Az, hogy a jövőben is lesznek-e még miniszterelnökök az nem csak rajtuk múlik. „A Gyurcsány a hibás!” és „Az Orbán a hibás!” teljesen hibás és ostoba megközelítés. Nem lehet az összes felelősséget rájuk hárítani. Valójában a választók a hibásak.
Hugo Portisch, osztrák újságíró arról írt a Die Presse című lapban, hogy “Az amerikaiak 1956-ban azért voltak annyira segítőkészek, mert rossz volt a lelkiismeretük, hogy a Szabad Európán keresztül ellenállásra buzdítottak, és így a magyarok azt hitték, hogy a Nyugat mögöttük áll”. Ez egy régi hiedelem, amelyben Magyarországon is sokan hisznek. A Szabad Európa Rádiót azonban nem az amerikaiak, hanem korábban emigrált magyarok szerkesztették. 
A felcsúti milliárdos bizniszeinek már se szeri, se száma,
folyamatos terjeszkedését nem egyszerű követni, hiszen sorra vásárolja be magát
a versenyszféra különböző területeire. A Magyar Narancsban Magyar Krisztián összeszedte,
hogy jelenleg hány területen tartja a frontot Mészáros Lőrinc... Ásványvíz, pékség,
tészta, hotel... 
Talán, be kellene fejeznünk végre ezt a körben-járást. Talán,
szembenézhetnénk a valós helyzettel. 
Egy Novák Előd néven tévedésből sapiens sapiensként anyakönyvezett tengerimalac érkezett a minap vésőt tartva a kezében a budapesti Szabadság térre azzal a szándékkal, hogy minden mai bajok okozóját és eredőjét, a veres csillagot lefaragja a szovjetek emlékéről, akikkel csak a baj van minduntalan.
Olvasom, hogy pénteken, október 23-án nemzeti ünnep volt Magyarországon, és ez alkalomból a haza elsőszámú embereinek különböző okoknál fogva nem fért bele, hogy a nemzet színe előtt bizonyítsák, mennyire fontos esemény ez a hazafias oldal életében. 
Többszázan gyűltek össze Ottawa belvárosában csütörtökön, hogy megemlékezzenek a mártírhalált halt kanadai katonákról. A megemlékezők között volt David Johnston, Kanada főkormányzója, valamint Stephen Harper leköszönő kormányfő és liberális utódja, Justin Trudeau. Pár napja ért véget a 78 napos választási hadjárat, de a két politikai ellenfél együtt helyezte el a koszorút ott, ahol Cirillo-t tavaly megölték. A kanadai lapok – bal és jobboldaliak egyaránt – egyöntetűen mutattak rá a két ellentábor közti szolidaritásra, két régi ellenfél csendes, egyszerű gesztusára.
A Szovjetunió elleni hadüzenet és hódító háború nyilván tévedés volt, és a magyar népre nagyobb tragédiát zúdított, mint az I. világháború, hiszen az ország egész területe hadszíntérré változott, és civilek százezrei haltak meg vagy váltak földönfutóvá. És a magyar lakosság nem lázadt fel. Nem lázadt fel, amikor zsidó honfitársainkat másodrendű állampolgárokká változtatták, akkor sem, amikor deportálták. Akkor sem, amikor már hullottak a bombák. Horthy megpróbált kiugrani, de a bukását, Szálasi hatalomra kerülését a lakosság elfogadta. A kevés számú magyar partizán mellett a legfőbb ellenálló csoportnak a katonaszökevények számítottak.
"Szűk öt évvel az Unió első fasiszta államának létrejötte után megélhettük, hogy alig néhány százan vettek részt az ellenzéki rendezvényeken.
…a baloldalhoz, sőt, szélesebb
értelemben a polgári demokratákhoz szólok, hogy tisztább, világosabb alapját
találjuk meg egy olyan politikának, amely nem a kevesek, hanem a sokak
Magyarországát teremti meg. Ez a politika úgy balközép irányultságú, hogy benne
számos szabadelvű és konzervatív elem is ott van. Ha úgy tetszik, arra teszek
kísérletet, hogy a balközép integrálja a polgári demokratikus ellenzék
különböző áramlatait annak érdekében, hogy új politikai alternatívát állítva
meghódítsa a politikai centrumot…
Október 23-án a „civilek” tüntetésén a főszervező, Vajda Zoltán beszédében elmondta, azért vannak csak kétszázan a nagy ellenzéki tüntetésen, mert mindenki más hibás, Orbán, a civilek, a pártok, mindenki. Az nem jutott eszébe, hogy kétszáz embert utcára vinni talán a szervezők felelőssége is.