ELHUNYT ANDRZEJ VAJDA

GÉPNARANCS BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.10

Wajda a világhíres lengyel filmiskola megteremtője volt.

Kilencven éves korában, vasárnap elhunyt Andrzej Wajda, az egyik legnagyobb lengyel filmrendező, akinek nevéhez kötődik az úgy nevezett lengyel filmiskola létrejötte. Olyan kultikus filmek fémjelzik munkásságát, mint például: „A csatorna”, „Hamu és gyémánt”, „Tájkép csata után”, amelyekben a II. Világháború embertelenségének állított maradandó emlékművet.

 

Számos lengyel irodalmi alkotás filmre vitele fűződik a nevéhez. Olyan nagy filmek, mint például: „A lakodalom” (Wesele), „Az ígéret földje”, vagy a „Pan Tadeusz”. Az erkölcs alapvető problémái foglalkoztatták alkotásainak többségében. Csinált konkrétan politikai üzenetet továbbító filmeket is, mint például a „Márványember”, vagy a „Vasember”. Nemzetközi elismerés övezte színházi rendezéseit is. Szinte megszámlálhatatlan díj tulajdonosa, köztük van az életművéért kapott Oscar-díj is.

 

A rendező a szükségállapot 1981. decemberi bevezetése után hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült Danton, amely a francia forradalmi eseményeket állította párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia César-díjat is átvehette.

 

A rendszerváltás idején tért haza, a szenátus tagjává választották. 1999-ben elkészítette Adam Mickiewicz eposzának, a nemzeti lét értelmét vizsgáló Pan Tadeusznak a filmváltozatát. 2002-ben mutatták be Aleksander Fredro Bosszú című vígjátékából készült filmjét, amelynek érdekessége, hogy az egyik főszerepet a lengyel-francia Roman Polanski filmrendező alakította.

 

Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyn (Az ígéret földje, a Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett. Két évvel később részben Márai Sándor novellájából készítette az elmúlást ábrázoló Tatarakot. A lengyel filmintézet a rendező Powidoki (Emlékképek) című utolsó alkotását nevezte idén Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában...

 

ITT OLVASHATÓ

A VILÁGGÁ MENT PORSZEM

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Wien74
2016.10.10.

Mese lenne a mai poszt? Egyáltalán nem az, hanem a valóság, a külföldre költözés nehézségeivel, az árakkal, fizetésekkel, és persze a beilleszkedésekkel. Szerzőjét, Wien74-et kommentekből ismeritek, most jöjjön a története is. (Köszönöm a képeket is!)




 „Zelk Zoltán gyermekkorom legszebb meséinek, verseinek szerzője. Tőlem ugyan lekommunistázhatták, akkoriban ezt úgysem értettem. Csak annyi számított, hogy nekem, rólam szóljon a történet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül.

Megunhatatlan a Három nyulak meséje, de a Nem érem el a kilincset című verset is kismilliószor elszavaltam már. Azt azért nem gondoltam volna, hogy most, jó pár évtized elteltével újra rábukkanok egy nekem szóló mesére (a teljes mese itt olvasható.)

Mert bizony világgá ment a porszem. Jelen esetben én. Megelégelte a sok kakaskodást, összecsomagolta a családját és új életet kezdett. Sokak szerint könnyűt és egyszerűt.

Nyilván, hisz mi sem egyszerűbb, mint hogy anya, apa, egy kiskamasz és egy nagykamasz a feje tetejére állít mindent és országot vált. De sokszor megkaptam! „Ugyan, neked ott könnyű!” vagy a másik kedvencem: „Akkora fizetésből úri dolgod van”.

Itt és most szeretném elejét venni a fenti okoskodásoknak, inkább adok némi támpontot a piszkálódó otthon maradóknak, hátha elfogadható magyarázatokkal tudok szolgálni. Bár kétlem, mert ugye kis hazánkban mindenki mindent jobban tud, így ezt is, teljesen mindegy, hogy a kritizáló járt-e (vagy uram bocsá’ élt-e) a nyaralós egy hetén kívül más országban.

Ki lehet próbálni

Jöjjön hát az első tipp: ki lehet ám próbálni! Irigykedés és beszólogatás helyett. Nem kell hozzá sok: egy kis bátorság, akaraterő, vállalkozó-kedv, nyitottságra való hajlam, alkalmazkodó-készség és nem kevés indulótőke.

Ja, némi nyelvtudás sem árt. És persze egy, de családosként inkább kettő munkahely. Minden megvan? Akkor indul a mandula! Meg a költöztetős autó. Máris lehet megtapasztalni ezt a laza életet! Dobozok a furgonban, batyu a háton és nyakunkon a tavaszi szünet. Idegenben...

ITT OLVASHATÓ

MIKÖZBEN TANULT MAGYAR FIATALOK SZÁZEZERSZÁMRA VÁNDOROLNAK KÜLFÖLDRE, ITT SZERELMES JEGYBANKELNÖKÖK OSZTJÁK AZ ÉSZT ÉS LOPJÁK A KÖZÖST

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.10.10.

Ameddig kiderül, hogy Gyurcsány Ferencék parlamentből való végleges kivonulása (csináltak már mások is ilyet, nem nagy ügy) után az ottmaradók, pontosan mihez is fognak asszisztálni – már ami Magyarország államformájának, berendezkedésének, népességének alaptörvnybe fércelt módosításait illeti -, ejtsünk még néhány szót a megunhatatlan Tolcsy bácsiról. Akinél ijesztőbb, szürreálisabb, bomlottabb, következésképpen veszélyesebb figurát még a jelenlegi magyar politikai viszonyok között is nehéz találni.

Az már világossá vált, hogy a nemzetgazdasági miniszterként regisztrált sikerek után (más helyeken unortodox kudarc néven futnak a hasonló sztorik) MNB-elnökké buktatott Matolcsy kényére és kedvére garázdálkodhat az ország közvagyona fölött, ha akarja kettőről 5 millióra emelteti a fizetését, ha akarja, az általa bitorolt közvagyon elveszíti köz jellegét és magánná alakul, ha akarja, közpénzen írat könyvet saját magáról, ha akarja luxusingatlanokat vásárol és újíttat fel, ha akarja, népes rokonságát juttatja előnyökhöz, ha akarja, Polt Péterrel egy ebéd mellett tárgyal a megúszásról, és semmi nem történik. A magyar társadalom ingerküszöbe az egekben, a devizahitelesek fájdalma pedig – a szamárbőgés analógiájára – nem hallatszik az égig.

Matolcsy, a magyar jegybank elnöke, aki a Pallas Athénéről elnevezett átláthatatlan alapítványi hálózat révén nyúlt bele a tutiba, aki – mint minden lelkiismeretes, becsületes ember, aki tudja, hogy jó munkát végez – két rettegés között magántestőrséget szervezett maga köré, aki rajong a keleti kultúráért és a misztikus dolgokért – a szakmai, erölcsi dilettantizmusán túl, emberileg is egy trágyadomb. Alapvetően nem ránk tartozik, de mindezek tetejébe hosszú évek óta csalja a feleségét. Amiről egy árva szót nem kellene szólni, ha 2010 óta tartó románcát és hősszerelmét nem szintén a mindenki más pénzéből finanszírozná.

Az ilyen a világon nincs formulán túlmenően Matolcsy – hogy, hogy nem – főszereplője annak a tényfeltáró cikksorozatnak, amelyet követően a Népszabadságot elég félreérthetetlen politikai leszámolásnak kinéző akció nyomán próbálják éppen hallgatásra bírni. Tolcsy évek óta tartó gazdasági ámokfutása, az ellene felhozott vádak (ja, nem Polt vádolja, hanem a nyilvánosság még el nem hülyült része) blöffre hivatkozó arcátlan elhárításai után, a miniszterelnök legmagasabb fokú, megnyugtató bizalmának ölelésében ma újabb disznóságot derített ki a sajtó. Ami szintén nem üti át az ingerküszöböt, de baromi jó lenne beszélni róla.

Az MNB felügyelőbizottsága jogi szakvéleményt kért az MNB alapítványainak működéséről, ami nem tartozik ránk. Mégpedig azért nem, mert abban az áll, hogy a Pallas-alapítványok jogszerű működésével kapcsolatban bizony kétségek merültek fel, hiányosságokat lehet tapasztalni, ami komoly kockázatot jelent a jegybank számára.

Mivel nincs élő ember, aki 100 oldalas szakvéleményeket olvasna, vagy érdekelné/értené ezeket a dolgokat, megpróbálom a konyha nyelvén leírni: Matolcsy degenerált alapítványai (van egy olyan is, amelyiknek ő kuratóriumi elnöke) nem tettek eleget határidőre a 2013. és 2014. évi adatszolgáltatási kötelezettségeiknek az alapító MNB felé. Vagyis Matolcsy baszik rá konkrétan mindenre, olyan nagyon szerelmes ő, hogy a fal adja a másikat, ezért az MNB – ha esetleg akarná, akkor sem tudná ellenőrizni a saját maga által létrehozott alapítványok tevékenységét, gazdálkodását, például azt sem, hogy miként kezelik azt a 270 milliárd forintot, amit az MNB a kezelésükbe adott. MNB alapítványok, értsd olyan helyek, ahol Matolcsy rokonai, ismerősei, és szeretője is felbecsülhetetlen munkát végez és ennek megfelelően jól meg is van fizetve.

Hogy mindezek ellenére az MNB kirakat-felügyelőbizottsága – természetesen a jogi szakvéleménnyel szemben – szabályosnak találja az alapítványok működését, nem meglepő, de legalább dühítő. És mert a Fideszért ölni képes Erzsi, Biri, Lali, Feri nem érti, hogy mi a baj ezzel a drága jó Matolcsyval, nem érti a felügyelőbizottság szót, a 270 milliárdot, a Népszabadságnak teljesen igaza van abban, hogy lap híján a Facebookon vagy bárhol tovább kell tolni (a szerelmes) Tolcsy kalandjait...

ITT OLVASHATÓ

KURZUSLOVAGOK, ÉLETMÓD-TANÁCSADÓK ÉS HÉTPRÓBÁS PÁLYÁZATÍRÓK TAROLTAK A TANODAPÁLYÁZATON

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Becker András
2016.10.10.

Még a migránskampány takarásában is akkora botrányt lett az EMMI mint irányító hatóság által kezelt legutóbbi tanodafinanszírozási pályázatból, hogy a minisztérium megígérte, lesz folytatás, jut mindenkinek az uniós milliárdokból, csak tessék végre lenyugodni. Igaz, a verbális intervenció nem sokat segít azoknak a civil szervezeteknek, amelyek tíz-húsz éve működtetnek tanodákat, jellemzően hátrányos helyzetű térségek hátrányos helyzetű gyerekeinek, de most a megszűnés szélére kerültek. Helyettük kurzuslovagok, életmód-tanácsadók és hétpróbás pályázatírók taroltak a tavaly decemberben kiírt tanodapályázaton. Ismerkedjenek meg a rendszerrel és a nyertesekkel...

...valami új jelent meg a rendszerben. A tíz-tizenöt éve működő tanodás szervezetek jó részének a pályázatát elutasította a minisztérium, a műfaj meghatározó alakjai és szervezetei bukták el az idei tanodapályázatot. A negatív döntések tényleges okairól egyelőre csak pletykák vannak, de azok szakmai megalapozatlanságát mutatja, hogy a most zárult pályázat szakmai feltételrendszerének kidolgozásában olyan munkatársak is részt vettek, akiknek a tanodája aztán nem tudott nyerni a pályázaton.
Igaz – ahogy azt az RSK megírta – azt már a kiírás megjelenésekor lehetett látni, hogy a minisztérium a szakmai követelményeket a maga sajátos szempontrendszerével egészítette ki.

Üzletszerű működés

Pénzügyi vezetőt is mindössze havi 20 ezer forintból (!) lehet alkalmazni a pályázati kiírás szerint – pályázatírásra viszont akár 1,3 millió forintot, azaz 92 havi rezsiköltséget is el lehetett számolni. Az érintettek beszámolója szerint meg is jelentek a tanodás szervezeteknél profi pályázatíró cégek, nem egy esetben biztos nyerést ígérve a megbízás estére.

Nem mindenki beszélt a levegőbe: az egyik régi tanodás szervezet vezetője mesélte, hogy a szomszédos település tanodája elcsúszott a pályázat megírásával, ezért elfogadta a Fidesz-közelinek mondott pályázatíró ajánlkozását. Az nyert is, míg az ő pályázatukat a több mint tíz éve működő tanodáikkal a minisztérium nem találta támogatásra érdemesnek.
Feltehetőleg nem független a profi pályázatíróknak a terepre való benyomulásától, hogy az egészen szürreális vesztes-lista mellett szürreális nyertesek is felbukkannak.

Van itt olyan szervezet, a „Várunk” Alapítvány, amelyik egyik napról a másikra két megyében tíz tanoda üzemeltetésére kapott támogatást, úgy, hogy korábban mindössze kettőt vitt – az idei tanévtől viszont már 300 millióból fog gazdálkodni. Bár az alapítványnak tavaly is 60 millió bevétele volt különböző uniós projektekből, a szervezet honlapjáról nem sok minden derül ki. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy a honlap e-learning aloldala, amelyik az 550 millióból megvalósított „”e-GÉSZSÉG” – Innovatív megoldásokkal Nógrád Megye munkaképességéért” című pályázat keretében készült, alig több, mint statikus szövegek egymásutánja.

A „VÁRUNK” Alapítvány és vezetője, Furár Zoltán korábbi pályázati ügyleteit Hadházy Ákos mutatta be. Annyi bizonyos, hogy Furár szervezete a mostani tanodapályázattal nem először jár jól a felzárkóztatására biztosított forrásokkal: korábban egy 150 milliós telepprogram konzorciumi partnereként segítette a mélyszegénységben élőket.
Nagyot ment a mostani pályázaton a Humán, Racionális, Innovatív Alapítvány – a szervezetnek eddig egyetlen tanodája sem volt, a tanodások nem is hallottak még róla. Most egyszerre öt lett, és mindegyikre pontosan 30 milliót kaptak. Az alapítvány eddig is az oktatásban tevékenykedett, csak éppen az „intézményes” fronton: az alapító nevét viselő középiskolát működtetik Debrecenben.

Szintén meglepetés ötöst hozott a sajókazai Sólyom Telep Közhasznú Egyesület: itt is forintra 30 milliót nyert minden pályázat, dacára annak, hogy az egyesület működéséről sajókazai forrásaink nem nagyon tudtak mit mondani, de a leadott közhasznúsági jelentés sem árul el túl sokat a szervezetről. Tavaly például 5 millió forintért fogalakoztattak és képeztek két fő munkanélkülit, 7.6 milliót költöttek el tanodára – idén a helyiek már az épületet sem nagyon látták nyitva; viszont 10 millió nyertek és költöttek „Opel Vivaro beszerzés”-re.

A nyertesek közt szép számmal találunk hasonló, évi 10 és 100 millió közti, jellemzően uniós pályázati forrásból származó bevételből gazdálkodó civil szervezeteket. A beszámolókat olvasva láthatjuk, hogy a felzárkóztatás és az integráció tempósan halad: sorra nyílnak a roma integrációs módszertani központok, fáradhatatlanul megy a képzés és a coaching, rendezvények és tréningek váltják egymást – logikus, hogy ezek mellett legyen egy-két tanoda is...

ITT OLVASHATÓ

AKIKTŐL A RENDSZER CSAK KÖVETEL, DE TÁMASZT MÁR NEM AD NEKIK

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2016.10.10.


Szarka Alexandra vagyok, szociális munkás, és A Város Mindenkié csoport aktivistája. Én azért lettem szociális munkás, mert segíteni akartam a családoknak és tenni akartam a gyermekszegénység ellen. Elkezdtem dolgozni a gyermekvédelemben.

Azt látom, hogy ez a rendszer nem működik jól. Rengeteg követelményt támaszt a családok felé, amik sokszor elvárhatók ugyan, viszont ezeknek a teljesítéséhez nyújtott támogatás minimális. Ellentétes dolgok betartását várják el a szociális munkástól is: a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy gyermek nem lehet az utcán, és kimondja azt is, hogy pusztán anyagi okok miatt nem lehet kiemelni gyermeket a családjából.

Most ott tartok, hogy rettegek attól, hogy lesz majd olyan ügyfelem, akinek veszélyben a lakhatása, aki nem talál albérletet, aki nem húzhatja meg magát a rokonoknál, akiket nem tudnak fogadni a családok átmeneti otthonában. Akiktől a rendszer csak követel, de támaszt már nem ad nekik. És szociális munkásként alig tudok valamit tenni ilyen helyzetben. Lehetek empatikus, hihetek a képessé tételben is, fel tudok ajánlani adósságkezelést, fejlesztést, jogi tanácsadást, pszichológust. Tudok segíteni az ügyintézésben, támogatások megszerzésében, és tudok könyörögni a főbérlőnek is, hogy csak még egy hónapot. De a lakhatási válság túl nagyfalat ahhoz, hogy a szociális munkások egyenként próbáljanak megküzdeni vele. Harcolhatok a családomért, attól még nem fogják felvenni őket az anyaotthonba, ha egyszerűen nincsen hely, nem lesznek alacsonyabbak az albérlet-árak, nem lesz több szociális bérlakás, én pedig a nap végén nem vihetem haza a családot magammal. Ezek rendszerszintű problémák, amikre rendszerszintű válaszok kellenének.

Az én eszköztáramat szűkre szabták, és a kormány jelenlegi politikája addig szorongatja a markában a gyermekvédelmet és a szociális szakmát, amíg a keze közül kifolyik minden emberség.

Én nem akarom kimondani, hogy sajnos nincsen elég hely az otthonban. Nem akarok érvelni, hogy, de hát mégsem aludhatnak az utcán. Nem akarok a lelkére beszélni, hogy adja a gyermeket átmeneti otthonba, mert az még mindig a legkisebb rossz. Nem akarok fenyegetni, nem akarok kontrollálni, nem akarok büntetni azért, csak mert valaki szegény és kiszolgáltatott. Nem akarom kiszolgálni a rendszert. Nem akarok javaslatot tenni arra, hogy lakhatási problémák miatt emeljék ki a gyermeket a családból. Szociális munkásként nem erre esküdtem fel!

Akarok szociális védőhálót, ami megtartja a családokat, akarok megfelelő eszközkészletet, hogy segíteni tudjak, akarok szociális bérlakás programot, akarok kormányzói akaratot és azt akarom, hogy a kormány állítsa le a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását!

ITT OLVASHATÓ

A HÉTVÉGÉN ÚJABB SÚLYOS CSAPÁS ÉRTE A MAGYAR SAJTÓSZABADSÁGOT

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Frankó Provolone
2016.10.10.

A hétvégén újabb súlyos csapás érte az egyébként is egyre szűkebb sarokba szoruló magyar sajtószabadságot. Az, hogy tisztán politikai döntés született, nem pedig „racionális gazdasági lépés”, pont az újság felfüggesztésének a módja bizonyítja: az új tulajdonosi kör megtehette volna, hogy esetleg a jövőben kevesebb újságírót foglalkoztatnak, vagy éppen csak a netes-felületen működtetik tovább a médiumot, ezzel szemben egyik napról a másikra keresztbe tettek a mit sem sejtő szerkesztőségnek.

A történések csak igazolják mindazokat a nemzetközi felméréseket, amely szerint (Orbán állításával szemben, hogy Magyarországon ma virágzik a szabad sajtó) 2010 óta jelentősen romlott a magyar sajtószabadság. Sokatmondó az is, hogy pont akkor függesztik fel a Népszabadságot, amikor éppen a kormány számára nagyon kínos két ügy tálalásába kezdett bele az újság: Rogán Antal családi helikoptertúrájának, illetve Matolcsy szeretőjének juttatott közpénzek ügyében...

ITT OLVASHATÓ

ÚJ IDŐK?

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: KMH
2016.10.09.


A Népszabadság tulajdonosa – az osztrák Mediaworks nevű magánvállalat – kegyetlenül, az újságírókat, dolgozókat és az olvasóközönséget semmibe véve függesztette fel a Népszabadságot. A lap túlélte a magyar történelem elmúlt hatvan évének viharos évtizedeit, most azonban egy külföldi cég szüntette be, gazdasági érvekre hivatkozva.

Tudjuk, hogy ennél sokkal több áll a Népszabadság felszámolása mögött. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy ez lehet a sorsa bármely olyan médiaorgánumnak, melynek létezése és jövője a magántőkétől függ. Az elmúlt években egyre több közösségi, önkéntes alapon szerveződő lap jelent meg Magyarországon és a magyar diaszpórában is. Egy kimondottan nehéz politikai és társadalmi környezetben próbálnak olyan embereket, témákat, eseményeket és folyamatokat bemutatni, amelyek másképpen el lennének hallgatva.

A szociális igazságról, a kritikus szemléletről és a társadalom peremén élő emberekkel való alulról építkező párbeszédről van szó.

A kihívásunk, hogy ne csak egymástól elkülönítve dolgozzunk kisebb olvasottságú, értékelvű rétegújságokon, internetes lapokon és blogokon, hanem együttműködve, egy széles közönséget megszólítva járuljunk hozzá egy Új Köztársaság felépítéséhez.

A közösség kezében van a szabad magyar média további sorsa. Egy új magyar köztársaság kikiáltásának első lépése egy ütőképes, szabad, értékelvű és aktivista médiavilág létrehozása.

Christopher Adam, Kanadai Magyar Hírlap, főszerkesztő
Csókás Máté, Munkások Újsága, főszerkesztő
Derecskei Zoltán, szerkesztő
Kalmár Szilárd, szerkesztő

ITT OLVASHATÓ

RETÚR VOLT A CILIKOPTER: ODAFELE IS REPÜLTEK ROGÁNÉK

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.10.10.

Ezekről ne maradj le!

 

Oligarchaalkuk, zsarolások, gyáva arrogancia – ezért zárták be a Népszabit (Átlátszó, 444)
Már odafelé is helikopterrel utazott a Rogán család (24)
Garancsiék építenek luxuslakóparkot a Római-parton (Magyar Narancs)

Ha van 3 perced:

Oligarchaalkuk, zsarolások, gyáva arrogancia – ezért zárták be a Népszabit
Hónapok óta lehetett hallani, hogy a Népszabadságot kiadó Mediaworks-öt, ami egyébként az egyik legnagyobb médiacég Magyarországon, egy Mészáros Lőrinchez köthető cég veszi meg. A kiadót eddig nem érdekelte a veszteség. Inkább tűnik úgy, mintha a tulajdonos Heinrich Pecina egyezett volna meg úgy az összességében nyereséges kiadó leendő vevőjével, hogy előbb bezáratja a kormány szemében mindig is szálkát jelentő napilapot. (Átlátszó, 444, Vastagbőr)

Már odafelé is helikopterrel utazott a Rogán család
A kemény sztorik közlése után hirtelen bezárt Népszabadság még utoljára kiderítette, hogy Rogánék a múlt heti esküvőre már odafelé is helikopterrel érkeztek: látszanak a rögtönzött leszállópálya nyomai, amik miatt vélhetően fákat is kivágtak. Valószínűleg azért szálltak le ilyen messze az esküvőtől, mert sok volt a fotós. Egyébként a Habony-művek és a közmédia figyelmét el is kerülte a történet, egy árva szót sem szóltak róla. (NOL, 24, Comment blog)

 

Garancsiék építenek luxuslakóparkot a RómairaTarlós István kitart a római parti mobilgát mellett, annak ellenére, hogy az tönkreteszi a természetes ökoszisztémát és gazdaságilag is rossz terv. Bár talán nem mindenkinek… Annak ellenére, hogy a területen csak üdülőt szabad építeni, szeptemberben elkezdődött egy lakópark építése. A kivitelező a Market Zrt., a finanszírozó a szintén Garancsihoz tartozó Duna Takarék, a beruházó a Csányi Sándor szövetséges Nagy György cége. (Magyar Narancs)

 

Magyarországra is jött az ukránok kenőpénzébőlUkrajnában olyan korábban magas beosztású köztisztviselők kerültek pézmosási botrányba, mint a volt helyettes-főügyész vagy, mint a katonai és kereskedelmi fegyverek exportját feügyelő állami szervezet vezetője. Az offshore cégeken és bankokon átfuttatott kenőpénzekből Magyarországra is érkezett: Roman Zabzaliuk, Timosenko pártjának korábbi frakcióvezető-helyettese  legalább 375 ezer dollárt utalt saját és asszisztensei magyar bankszámlájára. (Átlátszó, OCCRP)

 

Ha van még két perced:

A Népszabadság bezárásának híre végigsöpört a világsajtón. A hírekből értesülő munkatársak mellett számos szerkesztőség állt ki, az Átlátszó publikációs felületet ajánlott. (Átlátszó, Átlátszó Videó ,Infovilág, HírTV)

 

Az Együtt feljelenti Matolcsyt hivatali vesztegetés gyanúja miatt, mivel mint kiderült az UniCredit vezérigazgatója lakást biztosít neki. A jegybankelnök fiának cége ellen pedig a NAV intézkedik. (HVG,Népszava)

 

Újabb 3 milliárdot költ el a Városliget Zrt., most a Néprajzi Múzeum és a liget rehabilitációjának terveit készíttetik el. A Műszaki és Közlekedési Múzeum is drágábban készül, mint tervezték. (Átlátszó)

 

A tolmácsi polgármestert jogerősen félmilliós büntetésre ítélték, mert betörte egy haragosa orrát. Ettől még nem vált méltatlanná tisztsége betöltésére. (Átlátszó)

 

A Budapesti Temetkezési Intézet nem elégszik meg egy krematórium által kiadott igazolással, arról, hogy a hamvasztás szabályosan történt. Ha a hamvakat szórni szeretnék, újra megfizettetik a hamvasztást a rokonokkal. (Átlátszó)

Sajnos idén nem indult el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közpénzügyi szakújságíró képzése, az indokot nem közölték, csak annyit, hogy a következő félévben is érdemes próbálkozni. (Átlátszó)

 

Két tucat olyan képviselő van, aki több parlamenti bizottsági ülésről hiányzott, mint amennyin ott volt. Minden pártból vannak lógós képviselők. Elvileg ilyenkor tiszteletdíjuk a hiányzással arányosan csökken. (MNO)

 

ITT OLVASHATÓ

ALAKUL A NIHIL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.09.

A rezsibiztos főbirkózó, latin-görög gyökerű fiatalember, akit véletlenül Németh Szilárdnak hívnak, és nagyon reszket az idegenektől, most is megmondta a frankót. Szerinte „épp ideje volt” a Népszabadság bezárásának. Tuzson Bence – aki nem tudom, mi a rosseb, de ő is mindenhez ért – azt fejtegette, hogy a kormány kizárólag gazdasági kérdésként tekint az ügyre.

Végül is igaza van. Minden gazdasági kérdés, az is, hogy őt az ő kormánya nagyon szép pénzért alkalmazza. Hogy ezek a kijelentések mennyire sunyiak és álszentek, azzal én nem kívánok foglalkozni most különösebben, mert minek? Kies hazánk szellemi állapotjára fókuszálnék inkább, mert elsősorban az vezet ide. Hogy egy Népszabadságot be lehet zárni.

Reggelente, amikor hatkor beállítok a boltomba kifliért vagy csigáért, más, álmatlan polgártársakkal is összefutok rend szerint. Legtöbbjük ilyenkor veszi magához az aznapra szánt szellemi táplálékját is, amit körömreszelés közben lehet vizslatni. Ilyen színes kiadványok ezek, amelyek celebek melleivel foglalkoznak leginkább.

Népszabadságot én senkinek a kezében nem láttam a hosszú évek alatt, és ez nem a lap hibája. Ezt azért szögezzük le. A csöcsös lapok a magyar választópolgár nívója, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Ilyképp magam a Népszabadságot nem azért siratom, mert ellenzéki. Nem az volt, nevezzük inkább realistának. Azért fáj leginkább a letarolása, mert egy szellemi műhely szűnt meg.

Ahol még volt alakja, formája annak a szakmának, amit újságírásnak neveznek. Például nagyon bennfentesként az is látható volt rajta, hogy még tördelni is tudtak. Ugyanez a MédiaWorks zabálta fel a mi kis helyi lapunkat is, itt a megyében. Egyébként ott születtem én huszonhét éve, és kitérők után – tíz évvel ezelőtt – úgy véltem, hogy próbáljuk meg újra...

ITT OLVASHATÓ

MARADUNK ILYEN VEGYES ÖSSZETÉTELŰ "HAZAÁRULÓK"

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.09.

Majdnem úgy volt, hogy mára végeztem, de ez megváltozott. Nem először – és nyilván nem utoljára – bukkan fel a közösségi oldalunk kommentjei között a nyíltan primitív, vagy burkolt románozás. Ha valaki lemaradt a Szalonna elejéről, gyorsan összefoglalom. Közel egy éve hoztuk létre a portált. Magyarok. Magyarországon született és itt élő, Magyarországon született, de most nem itt élő és más országban született, itt is élő, ott is élő magyarok.

Első pillanattól úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk, hogy ez nem hátrány, hanem előny. Több helyről, több szempontból sokkal színesebben látjuk a dolgokat, mintha egy rakáson ülnénk napról napra. Nem is volt titok az erdélyi kötődés (miért is lett volna?), hiszen az oldal címét is így választottuk meg.

Ez persze nem gátolta meg az ismeretlen katonát abban, hogy lerántsa a leplet a Szalonnáról: hát hiszen ezek Romániában vannak bejegyezve! És tényleg. Ezért tudunk még működni. Egy időre elcsitult a dolog, a kulisszák mögött folyt tovább az, ami ilyenkor szokott.

De nem omlottunk össze – technikailag persze de, időnként – sem lelkileg, sem anyagilag, nem adtuk fel. Akkor legalább szemétkedjünk! – gondolhatja a bérből és fizetésből honvédő. És lőn. Jönnek a kommentek (ez még a szelídebb verzió, ugyanis jönnek gyalázkodó, vagy éppen fenyegető levelek és üzenetek is), mert a rohadt románok mit ugatnak.

Úgy döntöttem, összefoglalom, amit erről gondolok. Egyrészt románnak lenni nem valami elvetemült gyalázat. Tudom, hogy bizonyos körökben divat büszkének lenni a magyar származásra és lenézni mindenkit, aki volt olyan balga és nem magyarnak született. A valóság ezzel szemben az, hogy pontosan annyi okos, normális gondolkodású ember van a románok között is, mint a magyarok között. És pont annyi idióta, betegesen nacionalista is van, ahogy az angolok, szlovákok, svédek, vagy kínaiak között.

Az külön pikantériája a honi gondolkodásnak, pontosabban a rajongótábornak, hogy amelyik erdélyi származású ember kormányhívő, az jó magyar ember, ha egyenesen nem jobb és nem magyarabb, mint aki itt született, ezzel szemben az, aki erdélyi magyar létére nem rajong a kormányért, esetleg kritizálni merészeli, az büdös román. Minimum. Ráadásul hazaáruló is.

Miután ez a mi vonatkozásunkban, szalonnaügyileg Andreát érinti személyesen – őt sem kimondottan jószántából, de abban az unortodox demokráciában még nem kérdezték meg az embriót, mely országban szeretne majd a világra jönni -, neki tudott ez fájni. Hogy Romániában lemagyarozták, itt meg lerománozzák. Azóta már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mert rendszeresen büdösrománnak hívjuk, hogy szokja. Már tud rajta nevetni és ez nem kis teljesítmény.

Egyébként Andrea az, aki minden alkalommal elmondja azt a véleményét, miszerint az és csak az szavazzon Magyarországon, aki itt élt tartósan, jelenleg is itt él, vagy tervei között szerepel a későbbiekben is itt élni. Mindenképpen értse az itteni helyzetet, aki úgy érzi, beleszólása van a dolgokba. Tapasztalatból ismerje, ne a médiából.

Az a helyzet, hogy nem csak Andrea gondolja ezt így a külhoni (ez esetben romániai) magyarok közül. Sok erdélyi magyar is ezen a véleményen van. És ettől még szeretik Magyarországot (sőt), de még az is lehet, hogy Romániát is szeretik. Mert az is egy élhető, szerethető ország. Mert ott is vannak elvakult nacionalisták (magyarok is, románok is) és vannak teljesen szerethető, normális, európai gondolkodású emberek. Éppen úgy, mint Magyarországon, vagy mint bármely más országban.

Abban pedig semmi szégyenletes dolog nincs, ha valaki – akár magyarországi magyar, akár felvidéki, akár kárpátaljai, akár burgenlandi, akár londoni, bécsi, vagy bárhol legyen is a világban – aggódik Magyarország sorsáért, véleményt fogalmaz meg és ezt nyilvánosan teszi. Ezzel akkor sincs baj, ha az illető a jelenlegi kormány mellett, vagy éppen ellene fogalmaz meg véleményt.

Bár zajosabb és jobban látható Orbán híveinek a tábora, de ez távolról sem jelenti azt, hogy az ő véleményük minden külhoni magyar véleményével lenne azonos. Mert nem. Sőt, nagyon nem...

ITT OLVASHATÓ

A 21. SZÁZADI ÚJFASIZMUS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.10.09.



A Népszabadság kivégzése minden kétséget kizáróan megmutatta a rendszer természetét. Ez már az első gyümölcs, de egy fának nemcsak gyümölcse, hanem gyökerei is vannak. A gyümölcs arra jó, hogy felismerjük a fát, de kivágni, csak a gyökérrel együtt lehet.


Az Orbán-rendszer is fa, amelynek gyökerei vannak. Ha a fa magától kidől, újra kihajt, ha a gyökerei a földben, a nép szívében benne maradnak. Akinek van szeme, az a magból megmondta 2010-ben, mi ez a fa. De vannak, akik csak a gyümölcsről kezdik felismerni.

Végzetes hibába esnek, akik nem vesznek tudomást a magról, amiből a fa kinőtt, s a gyökerekről, amelyek a fát tartják és éltetik. Ez a gyökér a rendszer ideológiája.

Úgy mutatom be a 21. századi újfasizmus és az Orbán rendszer gyökerét, hogy az nem lesz se unalmas, se érthetetlen. Segítségünkre sietett Mészáros István, volt SZDSZ-es képviselő, a Hit Gyülekezete volt pártdelegáltja, a parlament emberi jogi bizottságának volt alelnöke, aki a Hetek című lapban egzakt módon kifejtette a 21. századi újfasizmus lényegét.

Mészáros abból az alkalomból adott interjút a gyülekezeti újságjának, hogy a Helsinki Bizottság menekültek melletti kiállása miatt kilépett a Helsinki Bizottságból. Indokai pedig azonosak a 21. századi újfasizmus gyökereivel.
*
A 21. századi újfasizmus a történelembe nyúlik vissza. A lényege az antiliberalizmus. A nemzetet egy vallással azonosítja, s a nemzeti identitást félti a szabadságtól, ha a liberalizmus nem teszi lehetővé a valláserkölcs állami védelmét, és a nemzetnek a vallással való teljes egységét. A melegjogok elutasítása és a homofóbia tette lehetővé, hogy az antiliberalizmus a nemzetvédelem jelmezében újra polgárjogot nyerjen. Az erkölcsi hivatkozás a fasizmus trójai falova.

Mészáros István, mint a magyar újfasizmus ideológusa, választékosan kifejti, hogyan válhat a szalonképtelen antiliberalizmus szalonképessé a 21. században, és mivel lehet elhitetni az emberekkel azt, hogy a szabadság rossz. Mészáros azt mondja, hogy a liberalizmus mást jelentett korábban, mint ma. Ez a hazugság alapja.

Az újfasiszták 21. századi trükkje az, hogy nem a liberalizmust támadják közvetlenül, ahogy a korábbi fasiszták és nácik tették, hiszen az lejáratódott és nem szalonképes. Az emberi és polgári jogokat szalonképesen és hitelesen becsmérelni nem lehet. Ezért nem a liberalizmust támadják, hanem azt állítják, hogy a mai liberalizmus nem azonos a klasszikus liberalizmussal. Ezért ez a liberalizmus idejét múlt, le kell váltani. De nem a klasszikus liberalizmusra, hanem az illiberális keresztényfasizmusra...

ITT OLVASHATÓ

OLIGARCHA-ALKUK, ZSAROLÁSOK ÉS GYÁVA ARROGANCIA - EZÉRT ZÁRTÁK BE A NÉPSZABIT

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Rádi Antónia
2016.10.09.

Az Orbánék szemében voltaképpen 1993, az MDF-Fidesz székházmutyi publikálása óta vörös posztó Népszabadság kivégzése ezzel együtt levezényelhető lett volna civilizáltabbnak tűnő formában is. Ha ez lett volna a cél. Csakhogy éppen az ellenkezője volt: a kellemetlen cikkek, legutóbb a Rogán-féle helikopterkaland miatti bosszú és a fenyegetés minden más médiának. Nemcsak az átadás-átvétel alatt álló Mediaworks-PLT-csomagnak,

de a nem fidesz-oligarcha kézben lévő maradék független sajtó számára is üzentek
a lépéssel.

Nem elhanyagolható üzenete van a brutális újságmegszüntetésnek a médiaközegen túli tér felé is: erőt mutat a bukott kvótanépszavazás után esetleg elbizonytalanodott választók előtt.

A Népszabadság kollektívája pedig, amíg teheti, egyben marad, ellentétben a kiadó cinikus kérésével, nem tesz le nyereséges üzleti tervet az asztalra – „ha agyonfizetett topmenedzserek erre voltak képesek, mitőlünk mit várnak, amikor a kiadási tételeket sem árulják el?”, fogalmazott egyik kollégánk -, és vasárnap még tesznek egy kísérletet, hogy felvegyék a munkát. Régi zsurnálközhely ugyanis, hogy ha egy napilap egyszer nem jelenik meg, akkor többé nem is fog.

De mielőtt minden haragunkat Mészárosra és feletteseire öntenénk, vegyük sorba a többi felelőst. Sorrendben:

1. Eszement menedzseri döntések, főképp a Ringier részéről. Csak a legerősebbek: pénzt toltak a Medialog terjesztőcégbe, ami egy csődtömeg lett, átköltöztették a szerkesztőséget a méregdrága Corvin-negyedbe, a saját székházuk üresen állt (ide költöztek volna éppen vissza a népszabisok, amikor a tulaj bezárta a boltot), hónapokon át fizették a soha el nem indult „vasárnapi különszám” csapatának kiadásait stb.
2. MSZP: sunyítva eladták az alapítvány 27 százalékát a többségi tulajdonosnak 2015-ben, és még érdemi, kézzelfogható biztosítékot sem csikartak ki például a főszerkesztő személyére, megszüntetés/beolvasztás stb. esetére, pedig ehhez meglett volna az alkuerejük. Ehhez képest a bezárás napján tüntetést szerveztek a Népszabadságért.
3. Baloldali mutyisták, akik az elmúlt tizenöt évben nem voltak képesek szembenézni azzal, hogy a kiadók és a szerkesztőségek környékén kötött ezernyi üzleti, személyes és politikai alkunak böjtje lesz előbb-utóbb, mert a szétlopott kiadók csak korrupciós pénzekből finanszírozhatóak.
4. A hazájukban sajtószabadság-ügyekre kényes nemzetközi kiadók, amelyek Magyarországon minden pironkodás nélkül boltolnak oligarchákkal, strómanokkal.
5. Azok a mediaworksös kollektívák, amelyek az első cenzúra-sztorinál – az ex-világgazdaságos Máriás Leonárd esete – a szolidaritás atomjait sem mutatták, ellenkezőleg, kampányszerű kavarásba kezdtek az érintett és a róla szóló hír hiteltelenítésére.

Pecina a spájzban?

A Heinrich Pecina-féle VCP az orosz Gazprom lobbistája – a magyar gazdasági sajtó krémje dolgozott azon bő tíz-tizenöt évvel ezelőtt, hogy ezt bebizonyítsa. Perdöntő bizonyíték nem került elő, ráadásul az érintettek kategorikusan cáfoltak. De a jelenleg kínai érdekeltségű BorsodChem akkori tulajdonosváltozásai, közgyűlési kavarásai ugyanakkor eloszlatni sem tudják a gyanút. Elsősorban a nyomtatott HVG online sajnos nem elérhető archív cikkeit használtuk az események rekonstruálására.

A VCP néhány héttel a magát a Gazprom ügynökének mondó írországi offshore bejegyzésű Milford Holdings Ltd. után vásárolt be a vegyipari cégbe, majd egy pár héttel későbbi közgyűlésen szinte minden sarkalatos kérdésben a Gazprom/Milforddal szavazott a kétezres évek elején. Törénetesen a magyar MOL Nyrt. ellenében. Ekkoriban a teljes magyar vegyiparért ádázan küzdtek a legnagyobbak, a tét voltaképpen egy ipari értéklánc (finomítás+gyártás) kialakítása volt.

A nagy erőkkel vívott kiszorítósdiban a bécsi cég többször együttműködött a jelenleg az OTP-ben tulajdonos, korábban azonban a Gazprommal is együttműködő Rahimkulov-család cégeivel. 2000-ben például a VCP tőlük vett BorsodChemet, hét évvel később pedig MOL-részvényt. Utóbbi pakettet az OMV-nek adta tovább a Pecina-cég.

TVK- és BorsodChem-részvényes is volt ebben az időben a VCP leánycége, a CE Oil & Gas Trading AG. Ennek fb-tagja (egy 2013-as HVG-cikk szerint) bizonyos Stefan Malaschofsky bécsi ügyvéd és főállású cégvezető, több mint hatvan vállalkozás vezetője. Az osztrák sajtó az orosz befektetők nagy barátjaként emlékeznek meg Malaschofskyról, aki például 2010-ig működött Saphron Beteiligungs GmbH-t is irányította. Márpedig ezt a céget a bécsi lapok a moszkvai ex-főpolgármester, Jurij Luzskov felesége, Jelena Baturina érdekeltségének mondták.

Malaschofsky vezeti egyébként Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter és IMF-főtárgyaló bécsi cégét, az Euroatlantic Holding GmbH-t is, amely történetesen ugyanabba a pazar bécsi belvárosi palotába van bejegyezve, mint a VCP központja...

ITT OLVASHATÓ

ISZONYATOS HAZUGSÁG, HOGY PIACI ALAPON ZÁRTÁK BE A NÉPSZABADSÁGOT

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.09.

Már azért is hülyeség a felvetés, mert a magyar politikai sajtó nagyon régóta nem él meg piaci alapon, pár olyan portált és újságot kivéve, mint például az Index. A Népszabadságot, mint szerte a világban, azért tartotta fenn a mostani és az előző kiadó is, mert fontosnak tűnt számára egy prémium politikai lap birtoklása. Még veszteséget termelve is. Igen, pontosan tudjuk, miért tartanak így lapokat ezek a kiadók: hogy a politikai és gazdasági céljaik érdekében használják azokat.

De a Népszabadság esetében ebben a pillanatban számos okból nem áll meg a piaci alapon való megszüntetés teóriája:

• Az elmúlt fél évben számos új, méghozzá neves újságírót szerződtetek;
• Pár héttel ezelőtt zárult le a lap újradizájnolása, ami rengeteg pénzbe került;
• Már zajlott az online portfólió újratervezése.

Ha tényleg fenntarthatatlan volt a veszteség, akkor a kiadó miért költött el ezekre egy rakat pénzt, és miből?

De nevetséges és cinikus az is, amit most a Mediaworks kér, hogy a szerkesztőség rakjon le néhány nap alatt egy üzleti tervet a hogyan továbbról. Elég elképzelhetetlennek tűnik, hogy úgy vezették eddig a lapot, hogy nem volt üzleti terve a kiadónak. Ha pedig volt, akkor miért nem azt írják át? És annak módosításai alapján bocsájtanak el esetleg dolgozókat (amit nyilván senkinek sem kívánok), hogy így is csökkentsék a veszteséget?

De az nem jó a cégnek, és bizonyára nem jó a lapnak, ha egyik napról a másikra, előzetes bejelentés nélkül leáll az újság, ez üzletileg teljesen indokolatlan. Ha az olvasók nem találják meg a tartalmat, nem jön meg az előfizetett példány, ha arra sem méltatták őket, hogy előzetes figyelmeztetést kapjanak a “felfüggesztésről”, miért maradnának elkötelezettek a lap mellett? Egy esetleges újraindulás után egyáltalán nem biztos, hogy ragaszkodnának az újsághoz. Ez pedig tovább növeli a veszteséget.

Nem utal piaci döntésre maga a lezárás módja sem. Ha tényleg racionalitás állt volna a bezárás mögött, azt nem így végezték volna. Az újságírókat megalázva, a tudtuk nélkül lezárva a lapot, lelőve a rendszert, majd utólag behívva a szerkesztőség vezetését magukhoz. Milyen gazdasági racionalitás magyarázhatja, hogy kb. a halántékukhoz tartott pisztollyal “tárgyaljanak” az újságot működtető dolgozókkal? Ez egyszerűen arra utal, tönkre akarták tenni a lapot.

Ne felejtsük el azt sem, hogy nem az egész Mediaworks áll le. Tehát még más lapokhoz is el tudták volna vinni az újságírókat. Vagy más munkát ajánlani nekik. Hiszen a további óriási portfólió (az ország második legnagyobb árbevételű médiacégéről beszélünk) megvan, és működik tovább.

És igen, pont ennek a vidéki lapoknak a léte utal rá, ki rendelhette meg ezt a mostani kivégzést. A Mediaworks a megyei lapokhoz nem nyúlt, és számos cikk, tömeges mennyiségű forrás állította az elmúlt hónapokban, hogy Habony Árpádék vásárolták be magukat a Mediaworksbe. Információnk szerint a Népszabadság tegnapi napjáról a Fidesz és a kormány legfelsőbb szintjén döntöttek, még hónapokkal korábban.

Az egyik cél például az is lehet, hogy míg a Népszabadsággal jogosan foglakozik a népharag, a megyei lapok átállítása csendben le tud zajlani...

ITT OLVASHATÓ

A NÉPSZABADSÁG BEZÁRÁSA HATALMAS CSAPÁS A SAJTÓSZABADSÁGRA - NEMZETKÖZI SAJTÓ

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Szelestey Lajos
2016.10.09.


Az EBESZ médiabiztosa a sajtószabadságra és a média sokszínűségére mért újabb hatalmas csapásnak tartja a Népszabadság bezárását.

Dunja Mijatovics szerint a lap hirtelen vége túlmutat a hivatalos indokláson, vagyis a felhalmozott veszteségeken - írja a New York Times/Washington Post/AP. És aggasztó a mód, ahogyan végrehajtották, minden átláthatóság nélkül, a megfelelő folyamat elhagyásával. Mint mondta, nehéz elhinni, hogy itt egy egyszerű üzleti húzásról lenne szó. De ugyanilyen furcsa, hogy nem működhet tovább az internetes változat sem, hiszen nagyon sok újság még akkor is fenntartja az on-line megjelenést, ha nyomtatott formában nem is létezik tovább. Mijatovics felszólította az uniót, hogy az eddiginél alaposabban kövesse nyomon a magyar médiában zajló fejleményeket. A kormánypolitika ugyanis rossz példát mutat a jelöltállamoknak és azoknak, akik demokráciát akarnak. Mert ha valaki demokráciában kíván élni, akkor meg kell fizetni az árát és szükség van az eltérő, kritikus hangokra. Ebben a pillanatban azonban ezek a hangok eltűnőben vannak Magyarországon és ez rendkívül veszélyes – tette hozzá az EBESZ megbízottja.

Európai Újságírók Szövetsége
Az Európai Újságírók Szövetségének elnöke úgy gondolja, összehangolt akció volt amögött, hogy a Népszabadság egyik pillanatról a másikra kénytelen volt beszüntetni a megjelenését, miután a lap gyakran bírálni merte az Orbán-kormányt. Lahodynsky rendkívül aggasztónak nevezte, hogy Magyarországon megint korlátozzák a sajtószabadságot, és hogy emiatt ennyi újságíró állása kerül veszélybe. A jelentés hozzáteszi, hogy a Fidesz ellenfelei szerint a műveletet maga a miniszterelnök vezényelte, miután hírek szerint a kabinet közvetítők, illetve megbízottak útján megpróbálta megszerezni az újságot.

ORF Burgenland
A burgenlandi püspök szerint az érvénytelen magyar népszavazás mindenképpen feltárta, hogy az emberek többsége nem támogatja a kormány bezárkózási politikáját a menekültekkel szemben. Zsifkovics, aki az unió püspöki bizottságában a migránsügyek felelőse, rámutatott, hogy hiba volna a magyarokat idegenellenességgel megvádolni. A referendum egyértelművé tette, hogy a lakosság nagy része nem követi a hatalom útját, ám ha valaki mégis azt mondja, hogy az eredmény megerősítette Orbán korlátozó politikáját, az tévesen értelmezi a dolgokat. A főpap egyébként a minap találkozott a pápával és azt mondta neki, hogy az osztrák katolikus egyház főként a határon igyekszik segíteni a menekülteknek, hogy megfelelő legyen a fogadtatás. Mert Ausztriában még nem húztak kerítéseket, egyház nyitott maradt és támaszt kíván nyújtani az embereknek. Ferenc köszönetet mondott, amiért az osztrákok a menedékkérők mellé állnak és kérte a püspököt, hogy ebben a szellemben dolgozzanak a továbbiakban is...

ITT OLVASHATÓ

GYÓGYSZER A KIÉGÉS ELLEN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.10.09.

Sokan kérdezik mostanában tőlem: mondd, te nem érzed, hogy elég? Ennyi fronton folyamatosan küzdeni..ennyi konfliktust felvállalni, ennyi kudarcot megélni…. ennek csak kiégés lehet a vége.

A kiégés nyomait nem érzem, azt persze igen, hogy fáradok, és azt is, hogy egyre nehezebben állok fel, mikor újra és újra kirúgják a lábat alólam. Talán írtam már egyszer, az a szerencse, hogy annyira szerteágazó a munkánk, annyi területen dolgozunk, egy településen belül is, és földrajzilag is több helyen, hogy a kudarcokat mindig ellensúlyozza valami sikerélmény. Ha a munkahely-teremtésben van kudarcunk, pl. most az aszalóberendezéssel, akkor az iskola ad erőt. Ha a faluban a közösségfejlesztés hoz konfliktust, akkor a munkatársak csapata lendít tovább. Ha az egyik településen a hivatallal konfrontálódunk, a másikon a családsegítő együttműködése adja vissza a reményt, hogy érdemes csinálni. Ha az egyik pályázatunkat elutasítják, a másikon pedig a lezárása után kiegészítő támogatást szavaznak meg, az visszanyomja az ember keserűségét.

No és ott van a legfontosabb kiégés elleni „gyógyszer”, hogy nem vagyunk egyedül. A „Lovagkereszttel a tanodánkért” akcióba már 122 ember szállt be. Legalább százan vannak, akik ebben a tanévben „örökbefogadók” és a gyerekek térítési díjával a művészeti iskolai képzésüket támogatják. 44 ösztöndíjas támogatónk van. Csak az idén közel hatszázan küldtek támogatást, adományt, azok számát, akik a mások által szervezett gyűjtésekhez csatlakoznak, meg sem tudom becsülni. Több százan vannak azok is, akik egy év alatt valamilyen önkéntes munkával kapcsolódnak hozzánk, a paletta nagyon széles, aki akar, talál kapcsolódási pontot. És ott vannak a magánszemélyek mellett a cégek, az intézmények, művészeti csoportok, iskolák, egyetemek, más hazai és nemzetközi alapítványok, akik támogatnak, programokat ajánlanak, bevonnak minket, gyűjtenek nekünk, beszélnek rólunk, felhívják mások figyelmét ránk.

Aztán ott vannak a követők, akik olvassák, figyelik, osztják a közösségi oldalaikon, amit közzéteszünk, és ezzel olyan emberekhez is eljuthat a munkánk híre, akiket egyébként nem érnénk el. És ott a média, azokkal a remek újságírókkal, akik figyelik a munkánkat, tudósítanak róla, riportokat készítenek, megemlítenek cikkekben, beemelve minket újra és újra az olvasói közegükbe, a nélkül, hogy kérnénk. A pár hónapja nyitott új közösségi oldalam lájkolóinak száma napról napra nő, már nyolcezernél is többen követik. Egy-egy különlegesebb hír, mint pl. most az, hogy két toldi roma munkatársam elkezdte az esti gimnáziumot, hogy érettségit szerezhessen, több mint 52 ezer embert ért el, 1700-an örültek a hírnek, és 120-an kommentelték is.

Bár nem tudom pontosan megbecsülni, de azt hiszem, az Igazgyöngy körül már biztosan sok ezer segítő, biztató, nekünk drukkoló, velünk, a munkánkkal szimpatizáló ember van. Ők erőt adnak, segítenek abban, hogy bírjam, bírjuk.

És akkor még nem beszéltem a gyerekekről. Akik naponta erősítenek rá: “Kell, hogy tedd a dolgod, minden akadály ellenére, nem adhatod fel. Mi lenne akkor velünk?”

ITT OLVASHATÓ

HOLNAP MÁR HONLAP?

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2016.10.09.

...Különben pedig szamizdat már hat éve létezik, az alternatív internetes ellenzéki sajtó nagyobb olvasottságot produkál, mint a kormánylapok – nem viccelek, tegnap derült ki, hogy a Magyar Időket napi háromezer példányban tudják eladni, ennek olvasottságban egy ismertebb netes ellenzéki publicista gyenge napon a két-háromszorosát, erős napon akár a tízszeresét is produkálja.

Szóval, van már szamizdat, nem most tetszettek feltalálni – és valószínű, hogy a Népszabadság munkatársai is létre fognak hozni egy ilyen átmeneti honlapot, ahol publikálhatnak, míg valahogy meg nem oldódik a helyzet.

Összegezzük: ki nyert a Népszabadság megszüntetésével?

A kormány, mert még a Mediaworksnek is hasznosabb lett volna üzemeltetni, nyereségessé tenni a lapot.

Ki veszített?

Az olvasók, a munkatársak és a magyar sajtószabadság. A magyar demokrácia.
Valamint, ne feledkezzünk meg egy szűk, ám jelentékeny társadalmi rétegről.

A fizetett trollokra, bérkommentelőkre gondolok.

Hát hol fognak azok most már anyázni, libsizni, komcsizni azért a soronként ötven forintért?
Hűséges trolljaid kezéből verted ki a kenyeret, Szauron, síró trollgyerekek könnye áztatja Mordor földjét! A trollok szava az égre kiált: „Add vissza a Népszabadságot, nincs mit ekézzünk!”

Még megérjük, hogy sztrájkba lépnek.

Tehát: lesz Népszabadság?

Valószínűleg nem.

Akkor mi lesz?

Tél lesz és csend és hó és halál.

Ha hagyjuk.

ITT OLVASHATÓ

"FOGALMAM SINCS, MIT FOGUNK CSINÁLNI EZEK UTÁN " - EGY SÚLYOS HÉTVÉGE HÍREI

MAGYAR NARANCS
- HÍRNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.09.

„Elbocsátó, szép üzenet”

Meglehetősen vadul indult a hétvége, miután a Népszabadságot kiadó Mediaworks Kft. futárokkal üzente meg a napilap újságíróinak, hogy többet nem kell bejönniük dolgozni, mert bezárták a lapot, az újság online felületét lelőtték és a céges levelezési rendszert is elérhetetlenné tették. A hivatalos hazugság indoklás szerint pusztán gazdasági megfontolásból függesztették fel a Népszabadság működését, ez azonban több sebből is vérzik. Arról, hogy mi áll az ellenzéki napilap kivéreztetése mögött, mi itt emlékeztünk meg. Az index információi szerint egyébként az utóbbi hónapokban komoly fejlesztésekbe kezdtek a nol.hu megerősítését illetően, új kollégák is kerültek a portálhoz, egészen szombat reggelig pedig mindenki készült a Bécsi úti székházba való visszaköltözésre, ahova már új ülésrendet is készítettek. A szerkesztőség tagjai szombat óta egy új Facebook-oldalon kommunikálnak az olvasókkal, amelynek már több mint 36 ezer követője van, vasárnap délután pedig megkísérelték felvenni a munkát, azonban nem engedték be őket az épületbe...

Ismét felcsendült az „Orbán takarodj”

Gyorsan meglettek a Népszabadság felfüggesztésének következményei, hiszen a hírt követő pár órán belül civilek már meg is szervezték a lap elhallgattatása elleni demonstrációt. „Fogalmam sincs, mit fogunk csinálni ezek után. Azt, amit eddig, nagyon nehéz lesz úgy, hogy nem férünk hozzá a számítógépünkhöz, az e-mailjeinkhez, a személyes dolgainkhoz. Mi is nagyon rosszul jártunk, de ami a legijesztőbb, hogy nagyon pici területekre húzódik vissza a sajtószabadság” – mondta Hargitai Miklós, a Népszabadság újságírója szombat este a Kossuth téren...

ITT OLVASHATÓ

A NÉPSZABADSÁG FELSZÁMOLÁSA TUDATOS STRATÉGIA RÉSZE

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: nocenz_Ura
2016.10.09.

A Népszabadság felszámolása – teljes joggal – kiverte a biztosítékot, még a nemzetközi sajtó is címlapon csodálkozott a diktatúrát építő, a sajtószabadság maradékát is felszámoló Orbánisztán legfrissebb botrányán. Sokan azt is írták, hogy ez példátlan eset, de ebben sajnos tévedtek – a helyzet még annál is sokkal rosszabb, hiszen ez egy újabb lépés a kormány stratégiai tervének megvalósítása felé, egy régóta kirajzolódó trend része. Orbán G. Viktor és csapata módszeresen, következetesen építi le az őket zavaró sajtószabadságot.

Ugye emlékszünk még, hogy nemrég felszámolták a nol.hu-hoz kapcsoló blogrendszert, a blogok megszűntek. Korábban az Origót alakították át kormánypárti propaganda gépezetté, amely már nem közöl kormányt bíráló cikkeket. A Centrális erőtér türelme akkor fogyott el, amikor az Origo Lázár János titkos útjairól közölt tényfeltáró cikkeket. Először leváltották Sáling Gergő főszerkesztőt, majd valahogyan kikényszerítettek egy tulajdonosváltást; a portál a haveri kör kezébe került. Hasonló volt a tv2 esete is. Ott szintén egy Orbánhoz köthető személy, konkrétan Andy Vajna vehette meg – jórészt közpénzből, támogatásból, hitelből – a tv2-őt, ezzel pedig megszűnt a kereskedelmi televízió, helyette most már egy kormánypárti szócsővet nézegethet a keményen tévéző magyar ember.

Az egyébként nemcsak a sajtóban, hanem az üzleti életben is gyakran előfordul, hogy a kormány nyomására, némi zsarolás hatására, tulajdonosváltás következik be – és érdekes módon, mindig a haverok járnak jól.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a kormány módosította a sajtótörvényt és a kapcsolódó jogszabályokat, olyan jogi környezetet teremtve, hogy a sajtó bármikor bármiért perelhető legyen és ezzel sarokba lehessen szorítani. Nem mennék bele a részletekbe, elég csak azt felidézni, hogy ha egy ellenzéki politikus bírálja a parlamentben az egyik kormánypárti kiskirályt, és azt az MTI kiadja, az összes olyan sajtótermék beperelhető – függetlenül a bírálat valóságtartalmától –, amely a hírügynökségi anyagot átvette. Sőt, akár az az olvasó is bíróság elé rángatható, aki a cikk linkjét megosztotta a Facebookon vagy csak e-mailben elküldte a linket egy barátjának. Mert a jog szerint ez mind híresztelés. A sajtójognak a cenzúrát, a diktatúra építését szolgáló átalakításáról hosszú cikksorozatot írtunk tavaly év elején Szele Tamással. (A sorozat cikkei itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.)

Mindez persze nem újdonság, Orbán Viktor már akkor elkezdte a kellemetlenkedő sajtó felszámolását, amikor először hatalomra került: röviddel az első Orbán kormány megalakulása után megszüntetett egy országos politikai napilapot. Erről a rég elfeledett történetről copy paste-tel ide schmittelem egy öt éve megjelent cikkem nagy részét. Egyrészt, mert az személyesen is érintett és a Népszabadság ügye kísértetiesen hasonlít rá. Fölkavarta bennem az emlékeket – főleg azonban azért, mert ez bizonyítja, hogy Orbánék tudatos stratégiájáról van szó...

ITT OLVASHATÓ