A HORVÁTOK IS ELÍTÉLIK A KORMÁNY TRIANON-TÉRKÉPES POSZTJÁT - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: KLUBRÁDIÓ / CSERNYÁNSZKY JUDIT
2019.06.10.

Szlovénia és Románia után Horvátország is tiltakozik a magyar kormány Trianon twitter-illusztrációja miatt; a koreai média nagyon részletesen számol be a Hableány hajó utasainak tragédiájával; a Hegyeshalom környékére tervezett gigantikus zöldberuházással az ír sajtó is foglalkozik; Soros György nem tartja alkalmasnak Manfred Webert; az amerikai alt-right leghírhedtebb lapjának nyilatkozott Donald Trump esélyeiről a volt Fidesz-szóvivő. Csernyánszky Judit lapszemléje.

Hableány-tragédia

Ha hír érkezik, naponta akár két cikkben is beszámol a Korea Times a Hableány mentési munkálatainak állásáról. Így írt arról, hogy már 20 holttestet sikerült megtalálni és kiemelni a Dunából, de továbbra sem találnak hét koreai áldozatot illetve kis hajó kapitányát. Kétséges, hogy kedd előtt ki tudnák emelni a hajótestet. A búvároknak ugyanis biztonságosan kell rögzíteniük a hevedereket, hogy a művelet sikeres legyen. A nemzetközi sajtó egyébként meglehetős részletességgel foglalkozik továbbra is a témával, a Voice of Americától kezdve a szaklapokig folyamatos figyelem kíséri a mentési munkálatokat.

Botrányos illusztráció

Nem csitul a magyar kormány twitter-oldalára kitett Nagy-Magyarország illusztrációja körüli botrány sem, mert Bukarest és Ljubljana után most már Zágráb is tiltakozik – számol be az angol nyelvű Total Croatia News portál, amely a horvát Vecernji List cikkére hivatkozik. A „hamis történelmi kontextusban láttatott Horvátország és a múlt elbukott területi követelésének promotálása” elfogadhatatlan a horvát külügyminisztérium számára is. Történelmi tényeket hamisít ezzel a magyar kormány - írják. A helyzetet súlyosbítja, hogy Orbán Viktor nemzetközi kommunikációs oldalára került fel az a még 1921-ben készült rajz, amelyen az egykori Nagy-Magyarországból öt kéz tép/markol ki területeket. A cikk idézi még Potápi János államtitkárt is az About Hungary weboldalról, aki szerint Trianon szétverte és tönkretette a magyar társadalmat, a gazdasági és politikai életét egyaránt. A horvát portál tömören értékeli az „About Hungary”-ról kialakított véleményét is, miszerint angol és német nyelvű, pozitív tartalmú cikkeket jelent meg a magyar kormány munkájáról, ellenben rendszeresen éles kritikával illeti az uniós intézményeket és intézkedéseit. A magyar kormány állítólag biztosította a horvát külügyminisztériumot arról, hogy nem támaszt területi követeléseket Horvátországgal szemben, csupán a június 4-i évforduló illusztrációja akart lenni. Szlovénia az elsők között tiltakozott, a kormánnyal ellentétben azonban az ellenzéki párt, az SNS nem reagált a botrányra, aminek a Total Croatia News szerint az a magyarázata, hogy az ellenzéki párt vezetője, Janez Jansa Orbán Viktor jó barátja...

ITT OLVASHATÓ

TALÁN MOST VAN ÚJRA VALÓS VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGE BUDAPEST POLGÁRAINAK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.06.09.

...Most ...úgy tűnik, hogy a budapestieknek valós lehetőségük van arra, hogy egy olyan jelöltet indítsanak Tarlóssal szemben, akinek esélye is van a leváltására. Végre eljött annak a lehetősége, hogy a főváros kikerüljön a Fidesz maffiarendszerének karmai közül és visszakerüljön az ott lakó polgárokhoz. Jelen állás szerint most valóban a budapestiek kezében van a döntés lehetősége. Az, hogy kit szeretnének új polgármesterüknek.

ITT OLVASHATÓ

GYARMATI ANDREA: LETÉRDELTETETT A SORS, DE EBBŐL IS TANULTAM - TÚL A MŰTÉTEN, TÚL ÚJ GONDOLATOKON

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2019.06.08.

Az egész másfél éve kezdődött, mármint az első tünetet 2017 karácsonyán éreztem: nagyon fájt a térdem. Sérülés nem érte, el sem estem, „csupán” jó sokat terheltem, de ez nem újdonság, hiszen a munkám nem éppen ízületkímélő elfoglaltság; a háziorvosi lét nemcsak a kötött napi rendelési időből áll, hanem jelentős részben a betegek otthoni ellátásából is.

Mindez egy nehéz sorsú városrészben, a VII. kerületben, ahol rengeteg a sokemeletes ház, lift viszont alig, vagyis lehet lépcsőzni bőven. S abban a néhány régi házban, ahol esetleg akad lift, hát, oda, tapasztalatom szerint, jobb nem beszállni.

Én azért a „soha nem adom, fel” hozzáállásommal olykor megpróbálom, és rendre az a vége, hogy elakadok két emelet között, és jön a „jaj, már megint a doktornőt kell kimenteni”, értsd, felkurblizni kézzel a liftet, így morog ilyenkor a házmester bácsi, de azért hozzáteszi, hogy „csak ön olyan bátor, hogy használni meri ezt a vacakot”.

No, egy szó, mint száz, tönkrement a térdem, és mivel mindenkinél megfordultam, akiről úgy gondoltam, képes segíteni, végül is eljutottam addig, hogy nem maradt más, mint a műtét. Mert a fájdalom rémesen gonosz dolog: szétveri a mindennapokat, egy idő után úgy éreztem, csak magának követel, nem szabadulhatok tőle, mindent ő határoz meg, beszűkíti nem csupán a mozgásteremet, hanem a gondolkodásomat is.

Dacára az ortopédiai szakvizsgának meg az évtizedek alatt felhalmozott lexikális tudásnak, féltem, húztam a dolgot, amíg csak lehetett. Kapkodtam be a fájdalomcsillapítókat, de nem sokat javítottak a helyzeten. Egyre jobban fájt, egyre rosszkedvűbb lettem, egyre nyűgösebbé, türelmetlenebbé váltam, ami külön megviselt, hiszen nem ilyennek ismerem magam. Szóval a fájdalom kihozott belőlem olyan tulajdonságokat, amiért nagyon nem voltam jóban önmagammal.

Lassanként hajlottam már a műtétre, de ugyan vajon mikor van, lesz nekem erre időm. Mert csinálni kell, menni kell, tenni kell, mi lesz a betegeimmel, a családommal, ki fogja ellátni, megcsinálni, elintézni, ami eddig az én feladatom volt. Most ezért nem jó, aztán meg azért.

Valljuk be, egy műtét sosem jön jókor, mindig van ok halogatni. Ha akut a bajod, mondjuk egy vakbélgyulladás, nincs mese, azonnal operálni kell, különben belepusztulhatsz, de a „nem azonnal büntető” tüneteknél várhatsz, csak kérdés, érdemes- e. Ma már, sikeres műtéttel a hátam mögött azt mondom: nem érdemes vacakolni...
ITT OLVASHATÓ

KACSINT A VIRSLI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.06.10.

Az életben mindenhonnan jelek érkeznek felénk. Egyesek megfejthetetlenül bonyolultak. Mások annál egyszerűbbek. Mint például egy londoni étteremben felszolgált virsli, két tojással, mely ételek megfelelő alakzatban elhelyezve igen egyértelmű jelzésértékkel bírnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy az obszcén „műremek” csupán a véletlen műve. Kacsintó virsli és tornateremszag - avagy egy magyar pincér srác találkozása az angol PC-kultúrával és az itthoni „ellenreakcióval” Kovács Gergely írásában...


ITT OLVASHATÓ

LEHET ÚGY IS ÉLNI, HOGY NEM POKOL A LAKHATÁS VAGY A TÖMEGKÖZLEKEDÉS

HVG ONLINE
Szerző: DERCSÉNYI DÁVID
2019.06.09.

Mindenki szívesen élne egy olyan városban, ahol a lakáshoz jutás nem vágyálom vagy brutális anyagi teher, hanem városi szolgáltatás. Vagy egy olyanban, ahol a közösségi közlekedés egyre bővül, és a villamosok és közösségi alapú kerékpárok is egy integrált rendszer részei, de piaci alapon bárki beléphet a közlekedési rendszerbe. Bécs ilyen város, 
és ez a lakóin is érződik.

Bécset már tizedik alkalommal választották a világ legélhetőbb városának. A felmérést a New York-i Mercer cég végzi, 231 nagyvárost az ott dolgozó külföldiek szempontjából vizsgálja meg, tíz kategória 39 tényezőjét nézi, köztük a politikai és társadalmi környezetet, a közszolgáltatásokat, a lakhatást, az egészségügyet, a szabadidős és sportlehetőségeket, az oktatást és a kulturális életet. A hvg.hu most megnézhette, mit csinál másként Bécs, mint például Budapest.

Lakhatás: Bécs-Budapest, ég és föld

Elég sok mindenben más a két főváros - talán a legjelentősebb különbség a bérlakásprogramban van. Budapesten a lakhatás már évek óta rémálom, és egyre kilátástalanabb a helyzet. A fiatalok, életüket elkezdők, fővárosba költözők lassan nem is álmodnak lakásvásárlásról, és az albérletárak is elszálltak az utóbbi években. Egy pár fizetésének fele-harmada is rámehet a lakásbérletre, és ott van a bizonytalanság: a főbérlő felmondhatja az albérletet, vagy radikálisan emelhet a díjon. Bécsben ezek a gondok sokkal kevésbé vannak jelen, ami a város bérlakás-programjának köszönhető.

A program száz éves: 1918-ban nagy lakhatási válság sújtotta Bécset. A város balos helyhatósága akkor találta ki, hogy bérlakásokat épít, és ez a tradíció máig él. Jelenleg 220 ezer ilyen lakása van az önkormányzatnak, és további 220 ezret támogatnak, összesen kétezer épületben. Ezekben az önkormányzat szabja meg a bérleti díjat, ami most 5,8 euró négyzetméterenként. Ez más európai nagyvárosok átlagos bérleti díjához képest alacsonynak számít – ezért is lehet, hogy míg nálunk egy ember bérének 61 százalékát is elviheti a lakhatás költsége, Bécsben ez 43 százalék...

ITT OLVASHATÓ

TGM: MAGYAROK ÉS ROMÁNOK EGYÜTT ÉS KÜLÖN

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.06.09.

Az úzvölgyi katonatemető körülötti konfliktus sokadszorra bebizonyította azt, amit bárki megtapasztalhat árvíz, földrengés, aszály esetében: mind az állam, mind a civil társadalom csődöt mond, ha igazán baj van.

Ebben az ügyben csődöt mondott a romániai kormány: belügyminisztérium, csendőrség, titkosszolgálat, sírgondozó hivatal, műemlékvédelem, az állam regionális és helyi szervei is csődöt mondtak (a megyei és községi tanácsok meg a vezetőik), csődöt mondott a görögkeleti (ortodox) egyház, a romániai magyarok országos érdekképviselete (amely egyben parlamenti párt, tehát az állam része), csődöt mondott a sajtó, csődöt mondott a magyar és a román diplomácia.

Mindezek – politikai vezetés, közigazgatás, képviseletek, szakmai szervezetek – a saját rosszul fölfogott (olykor csak képzelt) érdekeiket követték, és különféle okokból tüzelték a roncsoló és emberellenes indulataik csapdájába zuhant embertömegeket. Nem szólva arról, hogy a román támadás stratégája szolgálaton kívüli csendőrtiszt (a román csendőrség volt országos parancsnoka!) volt, Sebastian Cucoş, számos romániai tüntetés brutális szétveretője, több forrás szerint a belügyminiszter bizalmasa – akiről azt írja Ciprian Mihali, hogy „mare pupător de icoane şi drapele” [„szentképek és lobogók nagy puszilgatója”], az újfasiszta focihuligánok ismert védnöke – , no meg (bár ez inkább tragikomikus) fölbukkant a helyszínen Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettes, akinél rosszabb hírű és népszerűtlenebb kormánypolitikus aligha akad. Ám a mindenfajta diszkrimináció iránti vonzalma és nacionalizmusa tekintetében nem áll fönn kétség.

De ott volt Mircea Chelaru tábornok is, volt vezérkari főnök, a román katonai kémelhárítás korábbi parancsnoka (!). (Update: azóta már volt kisebb szélsőjobboldali tüntetés Budapesten a román nagykövetség előtt, és állítólag újabbak készülnek. S ebben a hangulatban közöl a magyar Miniszterelnökség irredenta térképeket a Twitteren: ez ellen élesen tiltakozott Marjan Šarec szlovén miniszterelnök és Borut Pahor szlovén köztársasági elnök. Azóta a román külügyminisztérium is dühösen protestált, majd a horvát külügy és a horvát sajtó is kikérte magának a magyar kormány irredentizmusát. „A kelet-európai kisállamok nyomorúsága” – ez volt Bibó István híres esszéjének a címe.)

Az etnikai-nyelvi többség oldalára állt – és nem a teljes romániai Staatsvolkkal, az alkotmányos-politikai közösséggel szolidáris – román nemzetállam felelőssége nagyobb, mert nagyobb az ereje és a befolyása.

A temető körül előkerültek a nemzeti-etnikai konfliktusok összes baljós-tragikus kellékei: a lobogtatott nemzeti és regionális zászlók, a sírkeresztek – la terre et les morts, a föld s a holtak, ahogyan az Action Française régi sovinisztái szokták volt mondani – , a háború emléke és a szimbolikusan újrajátszott háború, az éjszakai őrtüzek, az imák, az esküvések, a himnuszéneklések, a népviselet militáns használata, a gyűlölet és a megvetés durva szavai elkeverve az áhítat és a gyász hangjaival, majd végül a testi erőszak, s aztán persze a harag könnyei. És a kölcsönösen meggyalázott sírok, a „másik fél” kegyeletének kegyetlen megcsúfolása.

Mindegyikben így vagy úgy részt vettek „közületek” vagy „közületek” ismert képviselői. A videók és fényképek elterjedtek a világhálón és az ún. közösségi médiákon...

ITT OLVASHATÓ

SZELLEMTÁNC MAGYARORSZÁGON

FORGÓKÍNPAD BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.06.

...De mi köze ennek Magyarországhoz? Az, hogy egy létező, fennálló, reális problémára kerestek misztikus és irracionális választ a lakoták, mivel racionális választ saját gondolkodásuk, kultúrájuk alapján nem találtak. És vesztettek. Magyarországon ugyanilyen létező, fennálló és reális probléma a devizahitelek kezelése, ami érdekes módon minden politikai tényező számára kizárólag választási kampány idején fontos, egyébként vagy a szőnyeg alá söprik, vagy hazudoznak az ellene hozott intézkedésekről. Az Európai Unió Bírósága hozott ugyan egy döntést idén március 14-én, ami irányadó lehet egyes esetekben, ezt aztán minden konjunktúralovag felfújta, és megpróbált ennek alapján politikai tömegbázist teremteni. Arról van szó, nagyon egyszerűen fogalmazva, hogy csak akkor semmisíthetőek meg a hitelszerződések, igaz, akkor visszamenőlegesen is, ha az árfolyamkockázattal kapcsolatban tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaztak. Ennek a fogalmába az is beletartozik, ha nem figyelmezették a szerződő felet magára az árfolyamkockázatra. Na, akkor például valóban megsemmisíthető a hitelszerződés. De más esetben nem.

Ezt aztán majdnem mindenki félreolvasta, részben, mert félre is akarta olvasni, részben, mert képtelen volt értelmezni. És így kerülhetett elém a különös, „UCC Hatályos Nemzetközi Törvényrendelet” című, jobb híján misztikus iratnak nevezhető valami, amit kétségbeesett emberek tömegei osztogatnak a világhálón, főleg a közösségi oldalakon. Pedig szemenszedett hazugság az egész tengerikígyó-hosszúságú áljogi blöff, egy mondat igaz belőle maradéktalanul, az alcíme, mely szerint „A jogismeret hiánya senkit sem mentesít a jogi következmények alól”. De nem ám. És a hamis jogismeret sem. De idézzük az iratot!
...
ITT OLVASHATÓ

ZÁNKÁRA, PAJTÁSOK!

KLUBRÁDIÓ / ANNO BUDAPEST
Szerző: Klubrádió / Panxnotded Miklós
2019.06.09.

Panxnotded pajtás ezúttal Zánkára kalauzolta el az Anno Budapest hallgatóit.

1969-ben tették le az alapkövet és 1976-ra el is készült a sok száz kis pionír elszállásolására alkalmas tábor. Mégis milyen volt a "balatoni Csillebérc"? Önök nyaraltak annak idején a zánkai úttörővárosban? Iskolaidőben? Az klassz lehetett. Vagy annyira mégsem?

ITT HALLGATHATÓ MEG

A MAGYAROK MEGÁLLÍTANÁK A GYILKOS ROBOTOKAT, A NAGYHATALMAK RAGASZKODNAK HOZZÁJUK

QUBIT
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2019.06.07.

A gyilkos robotok megjelenését a hadviselés harmadik forradalmának is nevezik, a puskapor és az atombomba után. Előbbi a távolsági harcot, utóbbi az elképzelhetetlen tömeggyilkosságot tette lehetővé, a gyilkos robotok pedig a gyilkolás felelősségétől is megszabadítanák az embert.

Gyilkos robotnak nevezik azokat a fegyvereket, amelyek emberi közbenjárás nélkül választanak maguknak célpontot, és hajtják végre a támadást. Ezeket másképp halálos autonóm fegyverrendszereknek (lethal autonomous weapons, LAWs) is szokás nevezni, a lényeg, hogy olyan mesterséges intelligenciával rendelkező gépek, amik emberi utasítás nélkül ölnek.

Hogy kell-e félnünk tőlük, és hogy mit tesz a világ azért, hogy ne kelljen, azt a CEU-n csütörtökön tartott, Let's Stop Killer Robots Before It Is Too Late című előadáson ismertette a Campaign to Stop Killer Robots (CSKR) nevű, több mint 110 jogvédő és tudományos szervezetből álló mozgalom két magyarországi képviselője, Bíró Dalma és Vitrai Barbara.

Nyílt levelekkel kikövezett út vezetett az ENSZ-be:...

ITT OLVASHATÓ

NEM CSAK A BÜNTETÉS A SZÉGYEN, AZ IS, HA AZ ÁLLAM HAGYJA, HOGY BÁRKI AZ UTCÁRA KÉNYSZERÜLJÖN

MÉRCE
Szerző: MISETICS BÁLINT
2019.06.09.

Miután csütörtökön az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” tilalma nem alaptörvény-ellenes, péntek délután a Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport szervezett tüntetést az Alkotmánybíróság épülete elé. A tüntetésen felszólalt Kálmán Olga, Karácsony Gergely és Kerpel-Fronius Gábor is, az ellenzéki előválasztás főpolgármester-jelöltjei. Az alábbiakban Misetics Bálint, a Város Mindenkié aktivistájának beszédét közöljük:...

ITT OLVASHATÓ

CSERE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.06.10.

Megváltoztak a láblabdázás némely szabályai elsejétől, s nekünk, akinek vallása a stadion-szotyola kombó kurvaanyázással fűszerezve, illő dolog erről tudni. Na, ugye. – Mondhatjuk a kedves vezető nyomán, aki ezzel a hiányos mondattal, amelyben se alany, se állítmány nincsen, pőre érzelmek vannak benne csupán, a lélek maga, ahogyan kiárad, hiszen pünkösd van. Hidvéghi Balázs, aki friss, ropogós, ámde felfüggesztett EP képviselője a Fidesznek, még el sem utazott a bűnös városba, de már fikázza, mint ahogyan eddig is, mert a “magyaroktól kapott felhatalmazást”, hogy jobbra vigye az Európai Néppártot, mint mondta ezt a Kossuthban tegnap, piros pünkösd napján, ahelyett, hogy misére ment volna.

Hidvéghi Balázs nem ezen a világon él. A teste meg a hangja itt lebeg, halljuk, hogy mondja, érezzük a szagát, és mégis, mintha hologram volna valami másik univerzumból, amely párhuzamos a miénkkel, és fura dolgok történnek benne. Például abban a Fidesznek van beleszólása abba, hogy tökön rúgják a kedves vezetővel együtt vagy sem, abban Orbán Viktor Mihály legalább ér valamit, egy üveggolyót meg spulni cérnát esetleg, ebben meg nem. Egyáltalán semmit sem ér a manus, keresztülnéznek rajta, eljátszotta a jogait mint Estragon és Vladimir, hogy tényező legyen. Semmi se egyáltalán, magyar kiskakas a magyar szemétdombon a magyar ugaron. Jó, hát dagadt kiskakas, pofátlan is, aljas is, de a miénk egészen és csakis.

“A Fidesz döntése lesz, hogy az Európai Néppártban látja a leghatékonyabbnak politikája képviseletét vagy más keretek között.” – Ezt is mondta ez a Hidvéghi a Kossuthban tegnap, tehát pünkösdkor. Úgy mellékesen egyébként fölmerül az emberben, ha már olyan kurva nagy keresztények ezek, mért nem bírnak leállni legalább egy napra. Elnyugodni, elmerengeni a lét nagy kérdésein, életen, halálon, poklon és mennyországon, vagy a tízparancsolaton, akármin. Úgy megpihenni egy percre a nagy rohanásban, és arra gondolni, hogy hazudni, lopni csúnya dolog, összeszedni a bűnöket gyónás előtt, sorba rendezgetni azokat, végtelen listára írni, ilyenek. Ezt a hazugságot is oda lehet biggyeszteni a cetli végire...

ITT OLVASHATÓ

MINDIG VÁLTOZÓ ELLENTMONDÁSOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.06.09.

Azt hiszem, teljesen természetes reakció az, amibe belesodródunk. Amikor elkezdtünk dolgozni ebben a problémában, sokkoló volt megtapasztalni a gyerekszegénységet, a teljes kilátástalanságot. Szép íve volt a probléma megértésének ahogy haladtunk ebben, és haladunk ma is, hiszen a mindig változó társadalmi közeg, amibe ez az egész ezer szállal be van kötve, újabb és újabb, eddig nem látott viszonyulásokat, helyzeteket teremt.

Annyi minden változott tíz év alatt! Amikor kezdtük, még elvétve volt mobiltelefon a szegregátumban. Ma már a fogyasztói világ hatására, nincs család, ahol ne lenne. Az internetelérés biztosítása, ami a programunk elején kimagasló eredménynek számított, ma már általános. A facebook elképesztő karriert futott be itt is, bár hatását inkább negatívnak, mintsem pozitívnak látom. Elhozott ide az online elérés olyan tartalmakat is, amihez eddig nem férhettek hozzá. Olyan példákat, amelyek nagyon erősen hatnak náluk. Olyan karrierek, életutak emelődnek követendő példává, amiben a legfontosabb érték a pénz. A mímelt gazdagság hatását pedig a facebook sokszorosan megerősíti.

Persze lehet, ez csak számunkra, akik másképp szocializlódtunk, nekünk nem kerek. Nyilván el is kell fogadnom, mert tulajdonképpen érthető, szegénynek lenni nem jó, és ezerrel meg kell élni azokat a pillanatokat, amikor legalább másokkal el lehet hitetni a gondtalan gazdagságot. De ami nem igaz, ami hamis, arról biztosan tudom, hogy nem fog jól hatni.

Küzd ezzel a “mit mutatok?” kérdéssel sok ember, mert sok minden nem jövedelmi viszony, vagy iskolai végzettség függvénye. A közösségi média arra van kitalálva, hogy az emberek megosszanak másokkal ezen keresztül bármit, amit lényegesnek tartanak. Posztolják hát a főztjüket, kocsijukat, ruhájukat, műkörmüket, virágcsokrukat, macskájukat, kedvenc versüket, szerelmüket, megszületett gyermeküket, a velük történt jó dolgokat, vagy szeretteik halálát, megosztanak cikkeket, véleményeket írnak dolgokról, vagy kiteszik a fotójukat arról, hol jártak éppen, és ott mit ettek, vagy ittak, és még annyi mást. Információt közöl mindenki magáról, vagy véleményt a világról (ami persze szorosan összefügg), ki mit tart fontosnak. És mivel a tömegeket ezen a csatornán könnyebb elérni, természetes, hogy teret hódít itt magának a reklám, és a politika is. Hírforrás is lett, hiszen az online média is él itt, a facebookon, sokan innen tájékozódnak a világ történéseiről. Egyszóval: meghatározó lett ez az egész, mindenhol, a szegénységben élők körében is.

Magamban persze remélem, hogy változik majd az egész, hiszen folyamatosan tanuljuk a közösségi média használatát. Egyre jobban értjük a személyes szféra fontosságát, érzékeljük a nehézségeket, amit egy-egy poszt vagy fotó okozhat, és ez óvatosabb, figyelmesebb, felelősségteljesebb közösségi média fogyasztóvá teszi az embereket. Egyre többen ismerik a “lájkvadász” oldalakat, és el tudnak igazodni az álhírek és valódi hírek világában, ellenállva a manipulációnak. De nem mindenkire igaz ez. Vannak, akik erre képtelenek, és ezt a legvédtelenebb társadalmi csoportot olyan irányokba tolhatja el a facebook, amelyet nem irányít senki, egyszerűen gerjed, húz, beépül az amúgy is negatív problémahalmazba.

A szegénységben ugyanis sok minden másképp alakul. Az egyik dolog az alapkészség- és alapműveltséghiány, ami meghatározza a digitális térben élés mikéntjét, és egy másik a mentális állapot. Mindezek pontosan tükröződnek abban, ki, mit posztol. Világosan látszó szubkulturális jelleget ölt az egész.

Próbálom értelmezni, minden esetben, miért lehet a facebook ennyire erős hatású náluk, akikkel mi dolgozunk, és hogyan húzza ez az egész problémát mélyebbre. Merthogy nem segít egy másfajta életcél kibontásában, az tuti. Viszont ezerrel épít egy látszatvilágot, amiben eltorzul minden, és értelmezhetetlenné válnak olyan célok, amelyeket együtt fogalmaztunk meg velük, amelyeket naponta újra beszélünk és akkor, ott, megerősítenek abban minket, hogy igen, értik, és akarják. De rövid idő múlva már más hatás működik. És ez erősebb, könnyebb, szebb, a vágyakat kielégítőbb, mint a mi alternatívánk.

Csak egyetlen példa, ebből talán érthetőbbé válik. Amikor elkezdtük, még nem voltak a születésnapok megtartva a gyerekeknek. Itt, ebben a blogban is írtam a torokszorító történetet, amit átélhettem, mikor az iskolából hazatérő nagyobb testvér, a jobb társadalmi státuszú osztálytársának szülinapi köszöntésén az osztályban kapott egy szem bonbont hazavitte, és kettéharapva, megosztotta a testvérével. Ugyanez a család ma sem él jobban. Ugyanaz a lakhatási szegénység sújtja őket, semmi nem változott, csak a gyerekek száma lett magasabb. Ma a születésnapi torta náluk is ott van. Örülhetnék, persze, hogy milyen szuper…hiszen ezt akartuk, hogy a gyereknek szülinapja legyen. Sok gyerek nem is tudta, hogy ez ünnep lehet. Az ő ünnepe. Ezért kezdtük a baba-mama klubban a szülinapi köszöntéseket, és ha van lehetőségünk, a tanodában és az iskolában is megszervezzük.

Sokan persze nem tudják ezt ma sem beemelni a családba. De vannak, akik igen, sőt “túltolják”. A 4-5 ezer forintos, vagy még drágább torták megrendelésével. Hiába tanítunk tortasütést a Főzőklubban, nem kell. Mert nem a torta a lényeg, hanem a Torta, ami díszes, mesefigurás, fotóval díszített, de leginkább drága, és amit aztán lefotózva ki lehet tenni a facebookra, bizonyítandó, hogy telik rá. Hiába keresek ezekhez kötődve más, a gyerekről szóló tartalmakat, nem igazán találok. Másoknak szól az üzenet. A többieknek, akikkel kapcsolatban vannak, akik nyilván ugyanabban a társadalmi pozícióban vannak.

És így megy ez egyre több dologgal. Számunkra érthetetlen vásárlások vannak az olyan családokban, ahol a lakhatási szegénység, vagy az eladósodás mértéke meghatározó. Ahol tudjuk, a hónap második felében nincs pénz már megfelelő ételre sem. Ebbe a kilátástalan életbe bemelődött a csomagküldő szolgálat is, a megrendelt holmikkal. Vannak, ahol egy családi eseményre hidegtálakat rendelnek, holott régebben megfőztek, és töredékéből kihozták az eseményt.

Jobban élnek az emberek? Nos, ezt nem igazán lehet érzékelni.De az itt luxusnak, vagy inkább értelmezhetetlennek számító, kifele gazdagságot mutató dolgok mégis felbukkannak.

Vezet persze a mobiltelefon, de van elektromos bicikli, drága televízió, márkás sportcipő, stb., sok holmi az árával együtt kiposztolva, hogy kétsége ne legyen senkinek, milyen drága volt. Ami meg ára nélkül van, azt jobb, ha nem firtatjuk, honnan van, az “üzletelés” egy külön túlélési stratégia. Ráadásul, ha tehetik, kétszeres, háromszoros árat mondanak a frissen szerzett holmik mellé a faluban, hogy még nagyobbnak tűnjön a dolog.

Azért az mennyire szomorú már, mikor kiposztolják a megvásárolt húsmennyiséget is, hiszen, akinek húsra telik, az nem szegény. Meg gyakran a pénzt is kiteszik, amit fizetésképp valahol megkaptak.

Mi meg, segítők, akik szeretnénk beosztóbbá, tervezővé tenni őket, elkeseredve nézzük a facebook posztokat…mert tudjuk, hogy mennyi helye lett volna ennek a pénznek, amit erre fordítottak. Mert ismerjük a helyzetüket, hogy közben pl. behajtócéges vagy más tartozások sora sújtja őket, talán épp az ilyen vásárlások hozadékaként. Olyan mértékben, hogy esélytelenek valaha kimászni belőle. Mi pontosan tudjuk, hogy a látszólag “laza”, gondtalan életstílust sugalló fotók és a valóság között óriási szakadék feszül. Ők pedig nem értik, nem érzik, hogy ez így nem jó.

De azt gondolom, hogy talán ez is egy fázis. Át kell esni ezen is. Amikor nem volt semmi, csak a “nincs”, akkor nem volt fontos semmi. Most sincs több, de már ott van, hogy “mást akarok mutatni”. A mai világ ezt támogatja. A látszatot, a talmi csillogást. De el fog jönni a pillanat, hogy a valóságos, más értékekkel teli élet fontosabb lesz, mint az anyagiak mutogatása. El kell jönnie. De sokat kell még dolgoznunk rajta. Türelemmel, megértéssel.

ITT OLVASHATÓ

TÉREY JÁNOS: ÁTKELÉS BUDAPESTEN

INDEX / FORTEPAN
Szerző: TAMÁSI MIKLÓS
2019.06.09.

Hétfőn hajnalban, 48 éves korában meghalt Térey János költő, író. Alig ismertük egymást. Ha az utca túloldalán látom, biztos nem merek átkiáltani neki. Hogy valami közünk van egymáshoz, azt persze tudtam. Azt is gondolhattam talán, hogy előbb-utóbb csinálunk együtt valamit. Ezzel a cikkel azt a picikét szeretném megmutatni, ami valahogy – talán mindkettőnktől függetlenül, szinte véletlenül mégis megszületett.

Öt évvel ezelőtt János írt egy emailt, hogy a készülő könyvéhez fotókat keres Budapestről. Szokatlan helyszínek érdekelték: a Karthauzi utca a Svábhegyen, a Kőér utca Kőbányán, vagy a Diós árok. A legfurcsább a csepeli Háros-sziget volt. Alig tudtam neki segíteni, ezekről a helyszínekről nem voltak fotók a Fortepanon. De ő már eldöntötte, hogy az új könyv minden fejezete elé betesz egy fotót. A terv tetszett, csak nem voltak jó ötleteim. 

Végül megjelent a kötet, Átkelés Budapesten lett a címe. Most hétfőn, a halála után pár órával levettem a polcról. Meglepve láttam, hogy a belső címlap szerint nem is versek vannak benne, hanem novellák. A hátsó borítója szerintem sokkal jobb, mint az első. Úgy emlékszem, kicsit próbáltam is győzködni őt, hogy ez a fotó legyen elöl. Egy öltönyös-szemüveges férfi egy repülőgépmodellt reptet valahol Budán. Most persze arra gondolok, hogy lehet-e ez a fotó több, mint ami? Szólhat-e ez a kép János haláláról és az elengedésről? 

Az illusztrációk nem igazán sikerültek, sokkal ügyetlenebbek, mint a versek. Kezemben a könyvvel az jutott eszembe, hogy nekifutok a válogatásnak újra most, öt évvel később. Végignéztem a versekhez (novellákhoz) tartozó helyszíneket a Fortepanon, és a könyv fotóiból egy kép kivételével mindent lecseréltem. A Budafokhoz választott szőlős csendélet még mindig tetszik.

Ez kerekedett ki belőle. Hogy jobb-e mint az eredeti, nyomtatásban megjelent sorozat? Jobb. De még mindig nem olyan jó, mint a szöveg. Ez a rövidke részletekből is látszik majd:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

SZÓ BENNSZAKAD?

ÉLET ÉS IRODALOM /  FEUILLETON
Szerző: BENEDEK SZABOLCS
2019.06.07.

...Amióta az eszemet tudom, dadogok. Ha úgy tetszik, ez a természetes állapotom. A böhöm nagy magnószalagok tanúsága szerint nem mindig volt így, ám én ezekre az időkre nem emlékszem. Csak az egész életemben jelen lévő szorongásra és görcsre a megszólalás kínja miatt. Pedig, azt kell mondanom, és emiatt hálás vagyok szűkebb és tágabb környezetemnek, komolyabb inzultus nem ért emiatt (ezen verbális vagy pszichés inzultust értek, testi szóba se jött soha). Egy logopédus egyszer azt mondta nekem, hogy a dadogók között sok a lelkileg sérült, emiatt hellyel-közzel agresszív ember. Én ugyanakkor legalábbis magamról úgy gondolom, hogy talán nem sokkal több a bennem lévő frusztráció és fojtott düh, mint bárki másban, aki ilyen-olyan okok miatt kritikusan szemléli a világot, beleértve saját magát. Sérelmek persze értek, gyerekkori csúfolódások és bántó megjegyzések, de hát a gyerekek kegyetlenül őszinték, és akaratlanul is tükröt tartanak elénk. Mint ahogy azt is rosszul éltem meg, amikor a gimnáziumba új tanár érkezett, és a szóbeli feleletemet félbeszakította, mondván, üljek le és írjam le, nem akar ő engem kínozni. Merő jó szándékkal mondta, én magamban mégis sérelmeztem, hogy rávilágított a fogyatékosságomra, amivel akkortájt úgy voltam, hogy ha nem beszélünk róla, nem is létezik. Márpedig egy bizonyos életkort elérvén az osztálytársaim nem beszéltek róla. Talán maguk se vették már észre. Mint ahogy én se, legföljebb akkor, amikor egy új tanár figyelmeztetett rá.

Később ez az állapot változott. A legsúlyosabban és a legrosszabb irányba akkor, amikor érettségi után kikerültem az addigi biztonságos és jól ismert vidéki létből, és fölköltöztem a fővárosba, ahol pusztán az hónapokba telt, mire ki mertem merészkedni az albérlet, az egyetem és a hazafelé vezető utat jelentő pályaudvar alkotta – nemcsak földrajzi – háromszögből. Hirtelen rám szakadt magamra utaltságomban még inkább figyelni kezdtem önmagamra, ami által dadogásom előtérbe került. Olyannyira, hogy kiemelten foglalkozni kezdtem vele: mindennél jobban érdekelt, hogy újdonsült ismerőseim hogyan fogadják, és mit szólnak hozzá. Természetesen nem fogadták másként, mint a korábbiak, ám mire ez kiderült, addigra belerángattam magamat egy ördögi körbe, amelyet úgy hívnak, hogy logofóbia, és a lényege az volt, hogy nem mertem megszólalni. Amit indokolatlan félelem táplált, hiszen senki nem ragadtatta el magát a dadogásom miatt – mégis, mindennapjaimat az határozta meg, hogy például hogyan fogok majd köszönni a szemináriumterembe való belépéskor, vagy hogyan veszem meg a vasútállomáson a hazafelé szóló jegyet. Ennek megfelelően kizárólag önkiszolgáló boltokba jártam, de az olyan vendéglátóhelyeket és szórakozási formákat is kerültem, ahol rendelni vagy bármi más módon szóban megnyilvánulni kellett. És hát roppantul örültem annak, hogy az albérletben nem volt telefon – elég, hogy odahaza, a szülői házban szüntelen aggodalmat keltett, hiszen már pusztán a gondolattól borsózott a hátam, hogy föl kell vennem a kagylót, és azt kell mondanom, hogy „halló!”

Ez volt dadogásom legnyomorúságosabb időszaka, amit, ismétlem, kizárólag magamnak köszönhetek, hiszen konkrét oka nem volt annak, hogy magamra szabadítottam akkoriban kilátástalannak vélt, ám utólag visszanézve már akár nevetségesnek is mondható, megkockáztatom, pitiáner félelmeimet. Persze egy dadogónak, amikor éppen benne csücsül a saját magára zárt világában, magyarázhatja az ember, hogy de hát az életben vannak százszor súlyosabb helyzetek. Engem egy nagy levegővétel és egy szerelem rángatott ki belőle jó huszonöt évvel ezelőtt. (Egyébként, bár mindig is tartottam tőle, párkapcsolataimban a dadogás nem igazán jelentett gátló tényezőt: volt olyan nő, aki egyenesen szexinek nevezte.) Ez persze nem jelentette azt, hogy a problémám megszűnt volna. Ám a lecke jól jött örök tanulság gyanánt: dadogásom legnagyobb táplálója a tőle való félelem, amelyet mindmáig nap mint nap le kell küzdenem. Csak éppen idővel eljutottam odáig, hogy már nem rettegtem attól, hogy valaki észreveszi – ellenkezőleg: örülök, ha szóvá teszik, onnantól fogva ugyanis úgy érzem, hogy az arcomat eltakaró sötét napszemüveget eldobva végre fölszabadultan dadoghatok.

Mindezek ellenére jócskán meg kellett lepődnöm saját magamon, amikor a karácsonyi partin az író kolléga mások füle hallatára – minden rossz szándék nélkül – szóba hozta amúgy mindenki előtt ismert beszédhibámat. Rég nem tapasztalt érzések törtek föl bennem, ám szerencsére csupán villanásnyi ideig, néhány pillanattal utána már együtt röhögtünk valami máson. Később viszont többször eszembe jutott ez a nyúlfarknyi jelenet. Az csak az egyik olvasat, hogy még mindig bennem van a régi félelem, holott manapság, amikor zsebemben a készülék, és bármelyik pillanatban fölhívhatnak, például eszembe se jut rettegni a telefon csörömpölésétől. Idővel megtanultam a nyilvánosság előtt is megszólalni – noha fölolvasni nem szoktam, hiszen akkor nem rögtönözhetek a szinonimamódszerrel. Határaimat ismerve igyekszem élni az életem, mint ahogy ki-ki cipeli a maga keresztjét. Az elmúlt évtizedekben több mindennel kísérleteztem, hogy leküzdjem beszédhibámat, a meditációtól kezdve a pszichológuson át a logopédusig. Híres dadogók sikeres életével vigasztaltam magam, és megtanultam egy szakembertől lassan, tagoltan beszélni, miáltal akár nem is dadognék – ennek ellenére képtelen vagyok rávenni magamat arra, hogy alkalmazzam ezt a technikát. Egy barátom szerint azért, mert a dadogás az elmúlt évtizedek alatt személyiségem meghatározó része lett, én pedig nem akarok új személyiséget, dacára annak, hogy a görcs és a vele járó szorongás szintén személyiségem alkotóeleme maradt. Közben meg ódzkodom attól, hogy a dadogás legyen a legjellemzőbb tanulságom, hogy amikor valaki meglát, ez legyen az első gondolata rólam. A kígyó enfarkába harap, erre világított rá a karácsonyi jelenet...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/23. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ) 

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/23. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

KERTÉSZ ÁKOS: NANCY ÉS GEORGE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2019.06.09. 

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Mr. Donald Jackson támogatását, információit. A történetet egy filmsorozat is földolgozta, Mr. Jackson a sorozat felvételvezetője volt.

Segítségével próbáltam meg rekonstruálni a valósághoz lehetőleg híven az eredeti eseményt.

A történet a New-York-i rendőrség egyik legkiválóbb helyszínelő laboratóriumához, ezen belül is Sam Bayton laboratórium vezetőhöz köthető. A helyszínelőknek bonyolult fordulatok után sikerült szitává lőniük azt, akit megint nem kellett volna. Aki több jót tett, mint rosszat, akinek erénye több volt, mint a bűne. Persze megsértette a törvényt, az állam törvényét ‒ ez igaz. És a rendszer képviselői azóta is roppant elégedettek önmagukkal, megint sikerült jót tenniük. Megbüntetni a bűnözőt, megtalálni, aki elveszett, és közben valakit megfosztani talán örökre az igazi szeretettől. A kognitív disszonanciát, ami abból az ellentmondásból fakad, hogy egy bűnelkövető más szempontból akár még jó ember is lehet, a rendszer csak géppisztolysorozattal bírja föloldani. A rendszer egyszerűségre tör. Közérthető akar lenni. Csak annyit ismer a formális logikából, hogy vagy-vagy. Fekete vagy fehér. Nem akar tudni arról, hogy más viszonyrendszer is létezik. Például az, hogy is-is. Nem hisz abban, hogy a gordiuszi csomót nem csak kettévágni lehet, meg is lehet oldani. Nem csak erről az egy konkrét rendszerről van szó. Általában a rendszerekről.

A fönt említett helyszínelő laborban az volt a szokás, hogy a legutóbbi bűnügy mindig elsőbbséget élvezett, a csapat erre vetette rá magát, gyorsan, míg ki nem hűltek a nyomok.

Azon az augusztusi hajnalon egy heves zivatar vonult át New York városa fölött.

A helyszínelők gengszterek egy csoportját készültek lerohanni. Golyóálló mellényben gyülekeztek a zuhogó esőben, közelharcra számítva, kibiztosították a fegyvereket, ki-ki megcsókolta a maga nyakláncon hordott feszületjét, Dávid csillagát, amulettjét, kabaláját, s elszántan benyomultak a gengszterek búvóhelyére, ahol csakugyan tűz fogadta őket. Sam a másik oldalon kirohant valami nagy tetősszerű erkélyre, a zuhogó esőbe az egyik gengszter után, de megcsúszott, elesett, a gengszter föléje került, ráfogta a fegyvert. Sam farkasszemet nézett a gengszterrel, a pisztolycsővel, a halállal...

ITT OLVASHATÓ

BALATONI NYARALÓ

FACEBOOK
Szerző: UNGVÁRY RUDOLF
2019.05.13.

Balatoni nyaraló
Budapest, Jelenkor, 2019. – 266 p. 

http://jelenkor.libricsoport.hu/f…/konyvek/balatoni-nyaralo/
Regény

Egyik interjújában Nádas Péter azt mondta, hogy egy szörnyű korszakban „ember kell hozzá, aki bírja. Bár adott esetben mégis az az emberibb, ha nem bírja. Aki bírja, annak például lehetősége adódik arra, hogy arról írjon, aki nem bírja. Egy író mindig akad, aki bírta. S így a társadalom jelképe mégiscsak az lesz, aki nem bírta.” (Görömbei, Alföld, 1972. 06. pp. 43.)

Azóta, hogy ezeket a gondolatokat megismertem, nem kerültem ki a hatásuk alól. Azonban egészen lassan a tudatára ébredtem, hogy mégsem egészen értettem őket. A részvétből, az együttérzésből miért következnék, hogy a nem kibírás emberibb, mint a kibírás. Annak sorsa, aki kibírja, és gyászolja azokat, akik nem bírták, mélységes veszteségként élve meg a történteket, valamivel kevésbé lenne emberibb? Kevésbé jelképes? Tudomásunk se lenne arról, mi is történt, ha nem lettek volna olyanok, akik kibírják. Ezen nem változtat, hogy kibírni gyalázatosan is lehet, meg nem gyalázatoson. Akik nem bírták ki, azok között is nagy különbségek lehettek tisztesség dolgában. Nem felmentés, ha valaki tisztességtelen, és mégse bírta ki a kor gyalázatát.

Idő kellett, míg rájöttem, hogy engem egyaránt lekötnek azok, akik meg tudtak maradni, és akik nem. A kibírásban is van adott esetben valami nagyon emberi. És a leginkább azok sorsa ragad meg, akik így vagy úgy, de nem is hagyták magukat. És nem csak a véletlenre bízták a túlélésüket.

A nyaraló regéjében – de ez tekinthető akár földrajzi-társadalmi értekezésnek is, hiszen mi korlátozhatja a szép irodalmat – megpróbáltam a magam nézőpontjából megírni annak a látszólag végtelenül kicsi, és jelentéktelen világnak a történetét, amelybe ez a svájci stílusú badacsonyi nyaraló és környezete Közép-Keleteurópában tartozott. Mindig ellenpontozva az elesetteket a a megmaradtakkal, a teljesen jelentéktelen helyit a tágabb európai világgal. Már amennyire ez nem feszítette szét a történet kereteit.

Ennek a badacsonyi hegy dél-keleti oldalában fekvő, a tóra néző nyaralónak a világa első látásra nem valami falrengető. Nem egy olyan fél évezredes történelmi folyamat részese, mint a Bosznia és Szerbia határán, a Drinán átívelő híd, melyről Ivo Andrić regénye szól. Ez a regényem csak két és fél évszázad történetét fogja össze. Egy rettenetesen magyar, és az ott élők vagy olykor ott tartózkodó számára nagyon megszokott környezetet. A felszín alatt, mint valami végtelen mély árnyék, ott rejlik a szinte teljesen ismeretlen múlt – mely mindahhoz vezetett, melynek jelenét sokan annyira meghittnek érzik az emlékeikben.
Látszólag én írtam. Valójában az engem körülvevő kulturális tér teremtette a gondolataimat. Ezek lehettek volna teljesen mások, mert ebben a térben minden, és annak ellenkezője is megvan. Hogy én miért azt gondolom, amit gondolok, a külső meghatározottságaim – és a saját önkénem következménye. Csupa véletlen. A faj genetika szórásának egyik elenyésző elemét alkotom. Akikről tudok, hogy a kezemet vették a múltból, azok nevét a könyvben megadtam – hiszen ez egy tanulmány is. Ezek a vendégeim (legalábbis akikről tudomásom van) a szövegemben többek között Laurence Sterntől kezdve Arany Jánoson, Vaszilij Akszjonovon és Borisz Pasternákon, Nádas Péteren, Winfried G. Sebaldon át Uri Asafig át a kortársaimig vezet. Nekik vagyok hálás, meg aki elolvassák őket.
Egy részlete nemrég megjelent a Népszava irodalmi mellékletében

ITT OLVASHATÓ

FOJTOGATJUK A BALATONT

24.HU
Szerző: BIHARI DÁNIEL
2019.06.10.

A Balaton kiváló minőségének kulcsa a térség legkisebb területi egysége, amit két oldalról is támadunk. Ökológia és turizmus egyensúlya nélkül a rövid- és hosszútávú célok is mehetnek a kukába...

...Beton között nincs élet

Itt következik történetünk szomorú része, a Balaton jelen és jövőbeli problémáinak forrása. Az egyik, miszerint a part több mint fele köztudottan ki van kövezve, a nádast kiirtották, az eddig részletezett parti sáv ökológiai értelemben radikálisan megváltozott. Természetes állapotában a tó déli partjának nagy része homokos fövennyel futna ki, ám mindenhol máshol növényzettel benőtt partot találnánk.

Nyilvánvalóan szükség van kompromisszumokra, de a mostani beépítettség már a természet által tolerálható mérték határán van, és a helyzet egyre rosszabb lesz: az újabb és újabb vízparti beruházások nagy része a nádasok – sokszor engedély nélküli – pusztításával jár együtt.

Az élőhelyekért tolongás alakul ki, a mesterséges part köveiről az ikrákat lemossa a hullámzás, sokkal kevesebb a táplálék és búvóhely, a tápanyag éltető körforgása leáll a „lebetonozott” tóparton. Persze senki nem költ luxusingatlanra, ha annak parti része „náddzsungelre” nyílik, de valamit valamiért: nád nélkül kiváló vízminőség sincs.

Engedni kell a tavat „mozogni”

A másik gond a vízszint szigorú szinten tartása. A jelenlegi szabályozás szerint az előírt 120 centiméteren öt százaléknyi ingadozás engedhető meg, ami esetünkben három centit jelent. Ettől még a gyakorlatban persze sokkal nagyobb eltérések is vannak és lesznek az időjárás függvényében, de ezen szűk korlátok között nyitják és csukják a Sió-csatorna zsilipeit.

A luxusyachtok számára nyilván a stabil mély víz előnyös, és egyes vélemények szerint a tó alacsony vízállása a turizmus visszaszorulását eredményezné, de utóbbira nincs bizonyíték. Az MTA szakemberei viszont összefüggést találtak az állandó magas vízszint és a nádasok pusztulása között. Mi a megoldás a Balaton egészségének megőrzésére? Zlinszky András szerint elsősorban:

"A jelenleginél nagyobb vízszintingadozást kellene »engedni« a tónak, meg kellene állítani a nádasok irtását, valamint további partszakaszok »lekövezését«."

Fontos még, hogy itt a tizenkettő nem egy tucat, sok egymástól elvágott nádsziget nem tölti be ökológiai funkcióját, hálózatot kell alkotniuk, hogy legalább az átjárást biztosítsák az élővilág számára.

A jó hír, hogy a balatoni vizes, mocsaras élőhelyek védelmét, a tó ökológiai egyensúlyának hosszú távú fenntartását úgy tűnik, „hivatalosan is” komolyan gondolják. Legalábbis ennek jele, hogy a kérdésben egyre mélyebb egyeztetés folyik ökológiai és vízügyi szakemberek között.

A KORMÁNY ÚJABB HIÉNAAKCIÓJA A TÖRTÉNELEMTUDOMÁNYRA NÉZVE VESZÉLYES

HVG ONLINE
Szerző: MURÁNYI GÁBOR
2019.06.09.

Orvul támadt rá a múlt héten az esztendők alatt kivéreztetett 1956-os Intézetre és annak történelmi adatkincsére az Orbán-kormányzat,a mely ezzel hamis mítoszokra épülő emlékezetpolitikáját próbálja megtámogatni.

Kezdetben volt a „börtönviseltek konferenciája”. A kezdet: 1981 decembere, mikor is 12 higgadtan dühös ember másfél éven át húzódó, sok tíz órás beszélgetéssorozatba kezdett. 1956 huszonötödik évfordulóján ugyanis a kádári emlékezetpolitika hosszú hallgatás után felmelegítette a bősz ellenforradalmározást. Mivel az akasztófát negyedszázaddal korábban épp csak elkerült ötvenhatosoknak halvány reményük sem lehetett a nyilvánosság előtti vitára, egymással is szembesített, kiegészített emlékeiket a jövő számára rögzítették magnetofonra. Az elhangzottakat aztán – a költségeket saját zsebből összedobva – legépeltették. (Az „őskerekasztalról”, Forradalmi lakásgyűlés címmel, a HVG 2011 októberében írt cikket.)

Ez a mintegy ezeroldalnyi jegyzőkönyv alapozta meg az 1956-os Intézet Oral History Archívumát (OHA), melyet egy múlt hét végi kormányrendelet beolvasztana a neve ellenére történetinek nehezen tekinthető intézetbe. Fennállásának öt éve alatt a Veritas ugyan számos – gyakorta fajsúly nélküli – kiadványt adott közre. Leginkább azonban főigazgatójának, Szakály Sándornak botrányos és valahogy mindig a soron következő Orbán-mondatokat szondázó-előlegező kijelentéseivel, valamint szakmailag is indokolhatatlan iratlenyúlásokkal, például a nemzeti levéltár gyűjtőkörébe tartozó kárpótlási anyagok elcsaklizásával vétette észre magát...

ITT OLVASHATÓ

SOROS GYÖRGY AZ EP-VÁLASZTÁS TANULSÁGAIRÓL ÉS AZ ORBÁN-WEBER CSÖRTÉRŐL

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.06.09.

Vannak javaslatai az alapszerződés módosítására is.

Az EP-választáson megszólalt a csendes, unióbarát többség és amellett tette le a garast, hogy meg kell őrizni az EU alapértékeit. Csak az a kérdés, hogy az európai vezetők végre tudják-e hajtani a radikális intézményi változásokat, amit szintén akarnak az emberek - írja a Project Syndicate-en megjelent írásában Soros György. Az látnivaló, hogy a tömegek számára a fő aggály a klímaváltozás, ez pedig kedvez az EU-t támogató pártoknak, főként a zöldeknek - állapítja meg. Viszont elmaradt a nagy áttörés az integráció-ellenes erők részéről, amelyektől mellesleg semmi konstruktív nem várható. De közös frontot sem tudnak létrehozni, ami nélkül pedig nem képesek növelni befolyásukat. 

Az elemzés az egyik legsürgetőbb teendőnek a csúcsjelölti rendszer átalakítását tartja. Az ugyanis csak a pártcsaládok vezetőinek személyes törekvéseit szolgálja. Mint rámutat, a legjobban ezt a Néppártnál lehet tetten érni. Weber mindenre kapható, így még arra is, hogy összemutyizzon a tekintélyelvű Orbánnal, csak, hogy a pártcsalád maradjon a fő tényező Strasbourgban. Pedig a magyar miniszterelnök súlyos gond a frakcióvezető számára, mert nyíltan semmibe veszi az európai normákat és egyfajta maffiaállamot hozott létre...

ITT OLVASHATÓ

ZAJLIK A NÉPBUTÍTÁS, ŐRÜLT KÜLÖNBSÉG VAN A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS A FELMELEGEDÉS KÖZÖTT

PORTFOLIO
Szerző: PORTFOLIO
2019.06.09.

A mögöttünk hagyott május jóval hűvösebb és csapadékosabb volt a sokéves átlagnál Magyarországon, és ez máris alkalmat adott egyeseknek arra, hogy ismét előhozakodjanak klímaváltozást megkérdőjelező vagy tagadó vélekedéseikkel. Miközben napjainkban már a világszerte tüntetéseket szervező gyerekek számára is nyilvánvaló, valami alapvető és kedvezőtlen változás történik a Föld klímájával, amit gyakorlatilag a világ bármelyik szegletében élők a saját bőrükön érezhetnek, még mindig akadnak olyanok, akik tagadják a klímaváltozás és/vagy a globális felmelegedés tényét. Hogy a jelentős arányban a populista politikusok és holdudvaruk köréből kikerülő tagadók pusztán a belátóképesség hiánya, esetleg egyéb ok miatt tesznek-e így, nem egyértelmű és a téma szempontjából mindegy, az viszont tökéletesen nyilvánvaló: érvelésük teljesen hibás. 

Amennyiben még bárki kételkedett volna abban, hogy Donald Trump, a világ első számú szuperhatalmának vezetője nem érti a klímaváltozás működését, azok számára az elnök ezt a héten teljesen nyilvánvalóvá tette az Egyesült Királyságban tett látogatása során. Azt hiszem, hogy az időjárás változik, és azt gondolom, hogy mindkét irányban - fogalmazott az Egyesült Államok elnöke, miután az eredetileg tervezett negyed óra helyett másfél órás beszélgetést folytatott Károly herceggel, a brit trónörökössel. Az elnök a BBC-nek azt mondta, osztozik a herceg "jó éghajlatra" vonatkozó kívánságában, ugyanakkor más országokat - Kínát, Indiát és Oroszországot - hibáztatott a szennyező tevékenységek fokozódásáért...

ITT OLVASHATÓ

JÓ-E NEKÜNK ÉS A VILÁGNAK, HA RETTEGÜNK A KLÍMAKATASZTRÓFÁTÓL?

24.HU
Szerző: PÁL MÓNIKA
2019.05.09.

Bár az amerikai elnök, Donald Trump továbbra sem foglalkozik vele, a magyar kormány pedig nem tartja olyan fontos problémának, mint a menekültkérdést, a klímaváltozás veszélyeiről ma már világszerte konszenzus van. Magyarországot is elérték azok a tüntetések, amelyek a kormányokon kérik számon az intézkedések hiányát vagy elégtelenségét. Áprilisban Kihalni esélyes címmel szervezett tüntetést a Londonból induló Extinction Rebellion nevű mozgalom, amelynek tagjai erőszakmentes polgári engedetlenséggel szeretnék elkerülni az ökológiai összeomlást. Május 24-én pedig a Greta Thunberg által alapított Fridays for Future demonstrált többek között Budapesten is, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozás egyre növekvő veszélyeire.

Az utóbbi egy-két hónapban látványosan megszaporodtak a klímaváltozás drasztikus hatásairól szóló, az érzelmekre erősen ható tudósítások és tanulmányok. A közeljövőben trópusi betegségek fenyegetik majd Európa lakosságát, minden korábbinál gyorsabban olvad az alaszkai folyók jégtakarója, a gleccserek nagy része eltűnhet néhány évtizeden belül, 2100-ra több világváros is víz alá kerül. Harrison Ford szerint a III. világháború zajlik éppen, és az ENSZ főtitkára is úgy látja, hogy a kormányok nem tesznek meg mindent. A migráció egyik kiváltója a klímaváltozás: ha nem sikerül jelentősen csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, egyre több embernek kell elhagyni a lakóhelyét.

Nem kérdés, hogy hétről hétre közelebb kerülünk a katasztrófához, ezért nem lehet eleget beszélni róla; de vitatható, hogy hatásos-e az a fajta félelemkeltő kommunikáció, ami egyre inkább terjed a sajtóban és a közbeszédben.

Ha a klímaváltozás következményeire akarjuk felhívni a figyelmet, és el szeretnénk érni, hogy az emberek változtassanak az életmódjukon, szakértők szerint néhány alapvető tényezőt kell figyelembe venni. Nem árt ismerni a célcsoportok jellemzői (lehet, hogy a szigorúan vallásos emberekre más érvek hatnak, mint az ateistákra); megfelelően kell keretezni és csomagolni a mondanivalót. Azokra az emberekre, akik nem törődnek a természettel, a fajok kihalásával, de fontosnak tartják a saját egészségüket, a biotermékek propagálásával lehet hatni – ami mellesleg ökológiai szempontból is fenntartható...

ITT OLVASHATÓ

ELŐMELEGÍTETT TAKARÓ ÉS DROGTESZT TÍZ PERC ALATT – ÍGY IS MŰKÖDHET AZ EGÉSZSÉGÜGY

MAGYAR HANG
Szerző: LUKÁCS CSABA
2019.06.09.

Úgy alakult, hogy decemberben két ország egészségügyi rendszerével kapcsolatban szerezhettem egészen közvetlen élményeket. Először egy Washingtonhoz közeli amerikai kórházban töltöttem pár napot egy barátom mellett, aztán karácsonykor egy székelyföldi kisváros sürgősségi osztályán és pszichiátriáján tanulmányozhattam az itthonról kissé lenézett román egészségügyet. Figyelem: a hazai állapotokkal való minden hasonlóság és különbség kizárólag a véletlen műve!

Egy huszonezres településen vagyok az amerikai főváros agglomerációjában. Az Inova Fairfax Hospital egy nonprofit egészségügyi szolgáltatóhoz tartozó kórház összesen 923 ággyal – itt kezelték agydaganattal diagnosztizált barátomat. Mivel nem beszél jól angolul, a családtagjai és a barátai ügyeletet tartottak mellette. Én is be voltam osztva néhány műszakra, így megismerhettem a kórház szolgáltatásait. Az épületegyüttesben, amely bizonyos részein inkább hasonlít szállodára, mint kórházra, van kávézó (Starbucks), pékség (Panera Bread) és két ajándékbolt is: ezekben újszülötteknek plüssmacit és lufit, hirtelen bekerült betegeknek pizsamát és szinte bármit meg lehet vásárolni. Étteremből is van vagy három, amelyekben meglepő módon a környékbeli áraknál kedvezőbben lehet szendvicset, pizzát, salátákat vagy akár meleg ételt venni...

ITT OLVASHATÓ

FERENC, A KERESZTÉNYSÉG FORRADALMÁRA – DOKUMENTUMFILM KÉSZÜLT A PÁPÁRÓL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2019.06.09.

Másfél órás dokumentumfilm készült a pápáról, aki minden elődjénél jobban igyekszik változtatni a világon. Sokan a saját egyházán belül sem szeretik forradalmi gondolatai és szókimondása miatt, de épp ezek miatt rengetegen figyelnek rá még az ateisták és más vallások követői közül is.

Az Argentínában 1936-ban született, olasz származású Jorge Mario Bergoglio 2013 márciusa óta a katolikus egyház feje. Ő az első jezsuita pápa, valamint ő az első pápa az amerikai kontinensről és a déli féltekéről. Pápaként a Ferenc nevet vette fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére, mert nyilatkozata szerint hozzá hasonlóan olyan egyházat szeretne, amely szegény, de kiáll a szegényekért, a békéért, és a teremtett világ védelmében.

Megválasztása óta mindent meg is tesz ezért: lemondott a pápáknak járó fényűzésről, és nyilatkozataiban is rendszeresen szorgalmazza a rászorulók segítését, valamint a háborúk és környezetszennyezés befejezését. A világpolitika mellett saját egyházát is többször bírálta korrupció és szívtelenség miatt, ezért akárcsak névadóját, őt is gyakran emlegetik a kereszténység forradalmáraként.

Ahogy az lenni szokott, sokaknak nem tetszik a kritika, ezért a katolikusok között is vannak, akik valamiféle eretnekként tekintenek Ferenc pápára. Ugyanakkor az ateisták és más vallások követői között is rengetegen kedvelik, pont a szókimondása és bátorsága miatt.

2014-ben a Vatikán kereste meg Wim Wenders filmrendezőt, hogy kísérje el néhány hivatalos útjára a pápát, és hozzáférést adtak Wendesnek a saját videóarchívumukhoz is. A végeredmény egy másfél órás dokumentumfilm lett, amiben Ferenc pápa beszél, közben pedig láthatjuk több látogatását a világ legkülönbözőbb pontjain. Időnként megjelennek a háttérben a névadó Assisi Szent Ferenc életének kulcsjelenetei is fekete-fehérben és némán, de ez a játékfilmes megoldás nyugodtan ki is maradhatott volna.

A lényeg a pápa, aki a kamerába nézve, az egész képernyőt kitöltve beszél.

Szegénységről, menekültekről, papi pedofíliáról, környezetvédelemről, elfogadásról, szeretetről, jóságról, háborúról, Jézusról, és arról, hogy micsoda károkat okoz a családoknak, és ezáltal a társadalomnak a felgyorsult világ, ahol az emberek nem fordítanak elég időt egymásra, és nem akarnak vagy nem mernek gyengédek lenni.

A film 2018-ban készült el, akkor a pápa 82 éves volt...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR SAJTÓELLENES SZÖVEGÉVEL SZEMBEN CSAK A PROFESSZIONALIZMUS SEGÍT

HVG ONLINE / KULT

Szerző: GERGELY MÁRTON

2019.06.09.

Az újságíró maradjon a kaptafánál, még ha a hatalom tűzvonalába is kerül – mondja a legrégebbi szakmai szervezet, a Nemzetközi Sajtóintézet elnöke, Markus Spillmann.

HVG: A média ellenőrzésére törő hatalom vagy a modern technológia jelent komolyabb veszélyt a médiára?

Markus Spillmann: Vitán felül áll, hogy a sajtóra leselkedő legfőbb veszélyt az ember okozza. Számos országban hatalmi érdekek mentén igyekeznek a politika szolgálatába állítani a médiát. Így tesz Orbán Viktor, és így tesznek a hozzá hasonló, autokrata vezetőt játszó miniszterelnökök, a médiát ócsároló államfők és a magukat szultánnak képzelő politikusok. Aggasztó, milyen mértékben került veszélybe Európában is a média sokszínűsége.

HVG: Az ember rossz, a technika jó?

M. S.: A technika a természeténél fogva értéksemleges, nem válogat az egyes sajtótermékek között, mindegyik számára egyaránt kihívást jelent. Ez a változás viszont nemcsak veszélyeket, de lehetőségeket is tartogat.

HVG: Ha a hatalom támadása jelenti az igazi veszélyt, akkor az újságíróknak ezen a fronton is kell visszatámadniuk? Arccal az aktivista újságírás felé?

M. S.: Az újságírásnak nem feladata, hogy a média eszközeivel a saját ügyéért harcoljon. A sajtó őrizze meg a kritikai távolságot az általa tárgyalt ügyektől. Igen, az újságíróknak a munkájuk során el kell feledkezniük a saját érzékenységükről és érintettségükről. Nem lehet olyan tartalmakat előállítani, amelyek a hírfolyamba illeszkedve a szerkesztőség érdekében lobbiznak...

ITT OLVASHATÓ