2025. október 11., szombat

BRUCK ANDRÁS: MÉG HAT HÓNAP

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.10.11.


Bár vannak róla személyes tapasztalataim is, megkérdeztem az AI-t, mik a mérgező kapcsolatok legfőbb jellemzői. A válaszokból akár egy doktori is kijött volna, de elég csupán az összegzés: az egyik fél igényeinek kierőszakolt dominanciája a másik fél szükségleteinek rovására. Tökéletes. Közéleti énem tizenöt éve, a Fidesz uralom első évétől azt érzi, hogy csak hatalmi játékszernek kellünk, és ez volt az első gondolatom akkor is, amikor a legújabb nemzeti konzultáció borítékjában megláttam Orbán nyomtatott betűkkel szedett ajánlatát: Maradjunk kapcsolatban! De hát ez lehetetlen, Viktor. Áprilisig még kihúzom ebben az uralmon lévők és alattvalók közötti mérgező viszonyban, lelki terrorban, de egy perccel sem tovább. Másfél évtized bőven elég volt a Fidesz nevet viselő bandából. Röviden, éppen csak slágvortokban, mintegy emlékeztetőül, elmondom, miért.

A rezsim pusztító tevékenysége, mint valami nukleáris felhő, mára az egész országra kiterjedt: falura és városra, a Dunántúlra és a Tiszántúlra, az élet, a gazdaság, a kultúra minden négyzetcentiméterére. A következmények drámaiak: halovány élet- és lakáskilátások, rettenetes halálozási okok és arányok, a fiatalok átfogó perspektívátlansága. A bevételeitől megfosztott főváros bűzlő szeméttelep, a belvárosban minden második ember csövessé változott, az újra és újra feltúrt kukák körül a forgalom a sörözőkével vetekszik. Vidéken öntözetlen, kiszikkadt termőföldek, krónikus munkahelyhiány, versenyképtelen termelési viszonyok, a hatvanpusztai „pusztaverszáj” a miniszterelnöki gátlástalanság vakító fényben tündöklő címere, a futball a beleölt tízmilliárdok ellenére maradt ugyanolyan ócska, mint amilyen volt, „mocskos fidesz” az új nemzeti hitvallás, nyugdíjas nyomorúság, tízféle válság – egy EU-tag ország mindennapjai, ha az az ország a mienk.

És hogy kapcsolatunk a hatalommal még mérgezőbb legyen, a rezsim a számára fontos emberekből mind milliárdost csinált. Lázár és Rogán biztosan az, Szalay-Bobrovniczky, Pintér, Szijjártó, Semjén is, Kubatov, Kocsis Máté, Kósa Lajos szintén, nyilvánvaló, hogy Áder sem csupán az államelnöki fizetéséből élt, és ha tippelhetek, az MNB kirablását pénzügyminiszterként hang nélkül végignéző, amúgy szerény, egyszerű kisember látszatát keltő Varga Mihály is megkaphatta a hallgatása árát. Aztán most, október elején a nemzetgazdasági miniszterről, Nagy Mártonról is kiderült, hogy már ő is nagyon-nagyon sok milliárdnál tart. Ebben a témában egyszerűen nem lehet tévedni, valóban a gödör legalját látjuk. S hogy éppen ő hogyan csinálta? Akik az ő esetét feltárták, így fogalmaztak: „A nemzetgazdasági miniszter és családja környezetében az elmúlt években százmilliárdos nagyságrendű közpénz mozdult meg.” És ugyanez folyt a Matolcsy-klán esetében is, éppen csak ők nem érték be szerény százmilliárddal.

Az ilyen nagyságrendű bűntettekért még akkor is sok évtized börtön járna, ha az országnak közben jól menne, európai színvonalúak lennének a kórházak, a vasút, a közutak, a fizetések, Budapest a hírnevéhez illően nézne ki, de nem megy jól, nagyon nem, mert az ország lerongyolódása és az uralkodó osztály „feltőkésítése” között szoros összefüggés, vesztünkre fordított arányosság van. Az óriási mentális és pszichés terhelés miatt nem lehet egy időben intézni az ország és a százmilliárdos magánvagyonok sorsát. Nem lehet egyszerre tisztességesnek és becstelennek lenni. Ezt az összeférhetetlenséget a jegybanki felügyelőbizottság egyik volt tagja, ő csupán Matolcsy Györgyre vonatkoztatva, ekképp írta le: „A nép boldogítása nála a család boldogítására szűkült le”. Íme, a morális összeomlás tökéletes megfogalmazása, ami persze a rendszer lényegéből fakadóan nem csak Matolcsyéknál következett be, hanem annál a két-háromezer embernél is, akikre országjárása közben Magyar Péter gyakran utal.

Az egyéni romlottságok a miniszterelnökben összpontosulnak, akinek abnormális a kapacitása mindenre, ami rossz, hazug, káros. A direkt erőszakon kívül mindenben és minden határon átlép, s ez alól az aktuális nemzeti konzultáció sem kivétel. Kiemelt helyen, hatalmas betűkkel ez áll benne: „Tiltakozzunk az adóemelés ellen!”. Mit számít neki, hogy Magyar Péter az első perctől adócsökkentésről beszélt, számára a hazugság létfeltétel. Csak egyetlen őszinte szó tőle elég volna, és az egész rendszere mint a napra kitett jégszobor, szétmállana. Ilyen körülmények között valósággal csodaszámba megy, hogy a Tisza Párt annak ellenére őrzi előnyét, hogy az Orbán-féle rezsimek maximalizálni képesek a hatalmon maradáshoz szükséges feltételeket, és minimalizálni azokat, amelyek a bukásukat okozhatnák. És Orbánnak még extra segítsége is van: a jelen helyzetünkért nem kis mértékben felelős, és még most is színjátékot játszó, ripacskodó régi ellenzék. Bennük folytatódik tizenöt év felhalmozódott nemzeti szégyene.

Magyarországot térben is, időben is elcsúsztatták Orbán és emberei. Vissza a múlt századba és el, Keletre, számunkra a semmibe. S ha jövőre ismét nyernének, az akkor a megsemmisülésünkkel lesz egyenlő, onnan a mi időnkben már nem lenne visszatérés. A reményt pedig egyetlen ember testesíti meg, és tetszik, nem tetszik, egyedül neki köszönhető, hogy az ellenzék végre nem a hatalom pofozógépe, miközben lélekben az ötödik, biztos vereségre készül. És ezzel külföldön is tisztában vannak. A forint viszonylagos megerősödése a Bloomberg Intelligence deviza- és kamatstratégája szerint annak tulajdonítható, hogy a befektetők elkezdték beárazni Magyar Péter és a Tisza jövő évi győzelmét. Reméljük, nem tévednek.

MATEKLECKE 6242. - NEM ZÉRÓÖSSZEGŰ JÁTÉKOK KÜLÖNSZÁM: A KORMÁNYZATI LEÁLLÁS

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.10.11.


A kormányzati leállásra hivatkozva jelentős, az amerikai szövetségi kormányt érintő leépítéseket jelentett be tegnap a Fehér Ház. Ez nem volt váratlan, a mostani különszámban a helyzet játékelméleti elemzését próbálom meg felvázolni.

Október 1-jén éjfélkor leállt az amerikai szövetségi kormányzat. A modern történelemben több mint húsz alkalommal állt le a kormányzat (harmadszor Trump elnöksége alatt), de csak néhány volt ilyen súlyos. Ez a leállás más, mint a korábbiak. Nem egyszerű politikai húzás, nem is ideiglenes patthelyzet, hanem egy többszereplős, többszintű stratégiai játszma, ahol a tét már rég nem a költségvetés, hanem a hatalom, a rendszer átépítése, illetve a túlélés. A játékelmélet talán legkeményebb típusához tartozik, nem kooperatív, aszimmetrikus kifizetésű, ahol minden lépést nemcsak a másik fél, hanem a saját választók, a piacok és a történelem is értékel.

A szereplők:
Trump és a republikánus vezetés célja a kormányzat radikális átépítése, a bürokrácia leépítése, a kiadások mérséklése, és annak bizonyítása, hogy nem engednek a konszenzuskényszernek. Belső motivációjuk, hogy ne tűnjenek gyengének Trump bázisa előtt, és ne teremtsenek precedenst arra, hogy a demokraták ellenzékből is zsarolhatják őket.

A demokraták célja az Affordable Care Act egészségügyi támogatásainak megmentése, ami 24 millió amerikait érint, és megakadályozni, hogy Trump alkotmányellenes módszerekkel átírja a kormányzás szabályait. Belső motivációjuk, hogy ne ismételjék meg a 2010-es évek hibáit, amikor az Obamacare elleni támadások választási vereségekhez vezettek.

A szélsőjobboldali Freedom Caucus célja a maximális költségvetési megszorítások kikényszerítése, még leállás árán is, hiszen az ő narratívájukban a washingtoni mocsár megreformálása konfliktus vállalásával jár. Belső motivációjuk Trump lojalitásának fenntartása, ha Trump puhulna, ők is támadnák.

A mérsékelt republikánusok célja a kormány gyors újranyitása, mert választóik (különösen a billegő körzetekben) nem tolerálják a működésképtelenséget. De a pártfegyelem és a retorziótól való félelem miatt nyíltan nem léphetnek.

És még ott van a rendszer saját logikája, például a filibuster szabálya, ami 60 szenátusi szavazatot követel (bár republikánus többség van a kongresszusban és a szenátusban is, a költségvetés elfogadásához 7 demokrata szenátor szavazata is kell), a Hastert-szabály (a házelnök nem hozhat a plénum elé olyan javaslatot, amit saját frakciójának többsége ellenez), és a Motion to Vacate fenyegetése (a testület egy tagja indítványt nyújthat be a házelnök leváltására, ami miatt Johnson a szélsőjobb túsza).

Ez nem egyszerű költségvetési vita. Ez egy többszörös principal-ügynök probléma (egy érdekkonfliktus, amikor az egyik fél, az ügynök, a megbízója, a principal érdekében vagy annak nevében cselekszik, de a két fél érdekei nem esnek egybe), a képviselők saját pártjuk szélsőségeseinek túszai, a pártvezetők az elnök akaratának foglyai, és Trump maga is a saját bázisának narratívájába van zárva.

Játékelméleti elemzés:
A játékelmélet szerint akkor működik a kooperáció, ha van közös tudás, a másik fél viselkedése előrejelezhető, és a játék ismétlődik, nem zárul le azonnali kifizetéssel. Itt egyik sem teljesül. A felek alapvetően más játékban gondolkodnak.

A republikánusok számára a leállás nem bug, hanem feature. Júniusban egyoldalúan, demokrata támogatás nélkül elfogadtak egy 9,4 milliárd dolláros visszavonási csomagot, törölve már megszavazott kiadásokat. Július 4-én Trump aláírta a "One Big Beautiful Bill"-t, amely 10 év alatt 840 milliárd dollárral csökkenti a Medicaid kiadásait és 15 millió embert foszt meg egészségügyi ellátástól. Ez nem költségvetési fegyelem, ez a kormányzat szándékos lebontása.

A demokraták számára ez egzisztenciális harc. Szeptember 29-én, alig 48 órával a határidő előtt Trump találkozott Jeffries-szel és Schumerrel, de elutasította az ACA-támogatások megmentését, miközben másnap több mint 20 millió amerikai kapott volna értesítést a következő évi drasztikusan emelkedő biztosítási díjairól.

Tegnap Russ Vought, a költségvetési hivatal vezetője bejelentette, hogy megkezdődtek az elbocsátások. A Pénzügyminisztériumtól 1446 fő, az Egészségügyben 1200 fő, az Oktatási Minisztériumban 466 fő kerül lapátra. Ez példátlan, hagyományosan a leállítás alatt a dolgozókat fizetés nélküli szabadságra küldik, és a végén mindenki megkapja az elmaradt bérét. Trump elbocsátásai azt üzeni a demokratáknak, hogy készek tartósan leépíteni a kormányzatot.

Ez a fogolydilemma (1. rész) egy torz változata. Nemcsak hogy senki nem mer engedni, de az egyik fél (republikánusok) számára a nem kooperáció valójában kívánatos állapot. A leállás költségeit Trump azzal csökkenti, hogy közben leépíti a kormányzatot, így tovább bírja, mint a demokraták várnák.

A jelenlegi állapot konfrontációs egyensúly, de nem stabil. A szenátusban szeptember 19-én mindkét finanszírozási javaslat elbukott, a republikánusét a demokraták filibusterezték, a demokrata ACA-barát változatot a republikánusok blokkolták. Október 6-án újra próbálkoztak, hatodik kísérletre is eredménytelenül.

Ez klasszikus gyáva nyúl (angolul chicken) játék (4. rész), két autós rohan egymás felé, és az lesz a gyáva, aki előbb rántja félre a kormányt. De az ütközés már megtörtént október 1-jén. Most egy kivárási verseny következik, ahol minden nappal nőnek a költségek, de egyik fél sem mer elsőként engedni.

A költségek brutálisak. Minden nap 400 millió dollár a ki nem fizetett bér, 1,6 millió dolgozó érintett. Minden héten 7-15 milliárd dollár a GDP-visszaesés (az USA heti GDP-je 600 milliárd dollár).

A láthatatlan költségek ennél is jóval nagyobbak. A WIC program (amely anyákat és gyerekeket lát el élelmiszerrel) egyes államokban már a második héten kifogyhat a tartalékokból. A Nemzeti Parkok bezárva. A CDC járványügyi monitoring akadozik. A NASA 98%-ban zárva van. A pénzpiacok idegesek. Az amerikai államkötvény-hozamok emelkedtek, a Scope Ratings nyíltan kijelentette, hogy a politikai polarizáció elmélyülése miatt tartják negatív kilátáson az USA adósbesorolását. A Moody's október 9-én vonta meg az utolsó AAA minősítést. Trump elnöksége alatt Amerika elvesztette tökéletes hitelminősítését.

A Reuters/Ipsos felmérés szerint az amerikaiak 67%-a a republikánusokat, 63%-a a demokratákat és 63%-a Trump elnököt is jelentős felelősséggel ruházza fel. Mindenki hibás, de senki sem bukik, ez a tökéletes recept a végtelen patthelyzetre.

A információs hadviselés:
A Fehér Ház honlapján elindítottak egy Shutdown Clock aloldalt, "A demokraták leállították a kormányt" főcímmel, amelyen naponta közölnek "tényellenőrzéseket" és támadó üzeneteket. A kormányzat azt állítja, hogy az amerikaiak 65%-a szerint a demokratáknak el kellene fogadniuk a republikánusok feltételeit.

A demokraták "Trump leállításáról" beszélnek. Schumer világossá tette: addig nem adnak zöld utat semmilyen törvénynek, amíg a republikánusok nem járulnak hozzá az ACA-támogatások meghosszabbításához.

De mindez csak blöff, a felek nincsenek tisztában azzal, meddig tart ki a másik fél. Trump vulgáris mémeket osztott meg demokrata vezetőkről a tárgyalás kellős közepén, ami rontja a hangulatot, de azt hivatott mutatni, hogy ő nem fél a tárgyalás kudarcától.

A demokraták azzal, hogy egyetlen szenátor (Fetterman) kivételével senki sem állt át a republikánusokhoz, azt jelzik, teljesen egységesek. De ez egyben csapda is, a közönségköltség elmélete szerint ha valaki nagyon hangos jelzést ad (soha nem adom be a derekam), és utána mégis beadja, akkor a közönség bünteti.

Mindkét oldal belevitte magát egy hitelességi csapdába, amelyből nincs arcmentő kiút.
Hogyan mozdulhat el mégis az egyensúly?

A játékelmélet szerint négy lehetőség van:
Az időfaktor megtöri az egyensúlyt. A 2018-as, 35 napos leállást végül Trump feladása zárta le, miután a légiforgalmi irányítók hiánya káoszt okozott a reptereken. Az első fizetéseknek október 24-én kellene megérkezniük. Ha a katonák sem kapnak fizetést, a politikai nyomás elviselhetetlenné válhat.

Megváltozik a kifizetési mátrix. Ha egy újabb leminősítés, vagy a tőzsde jelentős esése következik be, lehet, hogy a kormányzat visszavonulót fúj. De Trump számára a leállás politikailag is hasznos, ezalatt megteheti, amit régóta akar, a szövetségi bürokrácia leépítését.

Új játékos lép be. Thune már jelezte, hogy hajlandó részenként szavazásra bocsátani az éves költségvetési törvényeket, különös tekintettel a honvédelemre, hogy legalább a hadsereg finanszírozása helyreálljon. Ez fordulatot hozhat, ha a legfájóbb területek megoldódnak, a nyomás csökken, és a leállás hónapokig húzódhat a többi területen.

Valamelyik fél feladja a reputációs játszmát. De ezt senki sem akarja elsőként megtenni.
Mindkét párt reputációs tőkét akar kovácsolni, ha most valamelyik oldal enged, az precedenst teremt a másiknak, hogy legközelebb is kicsikarjon hasonlót. Az ismétlődő játék árnyéka tehát felnagyítja a tétet. Nem a jelenlegi költségvetésről van szó, hanem a következő tíz év alkudozási pozíciójáról.

A legvalószínűbb folytatások rövid távon:
Gyors kompromisszum (50% esély): Valamelyik fél belátja, hogy a leállás fenntarthatatlan, és egy-két héten belül átmeneti megállapodás születik. Ehhez piac-sokk vagy közvélemény-fordulat kell.

Hosszabb leállás (20% esély): A patthelyzet tovább tart, akár egy hónapig. Ez súlyos társadalmi-költségvetési hatásokkal járna, 43 ezer plusz munkanélküli, 30 milliárd dollár el nem költött fogyasztás, recessziós félelmek.

Részleges újranyitás (20% esély): A Kongresszus külön-külön elfogad pár fontos minisztériumi költségvetést (honvédelem, biztonság), a többi terület továbbra is zárva marad. Ez mérsékelné a költségeket, de a maradék területek akár hónapokra zárva maradhatnak.
Hosszú távon két stabil állapot képzelhető el:

Koalíciós egyensúly: valamelyik belső csoport fellázad. A Képviselőház mérsékelt republikánusai összefognak a demokratákkal, és petícióval vagy a házelnök megbuktatásával kikényszerítenek egy megoldást. Ez extrém eset, a republikánus pártban polgárháborúval érne fel, de nem kizárható.

Konfrontációs egyensúly marad: a felek beletörődnek abba, hogy a kormányzat időről időre leáll, és ez az új normálitás. Az amerikaiak megszokják, hogy kormányuk nem működik teljesen, de valahogy mégis.

Kérdés, hogy ki meddig bírja. Mert itt nem stratégiai játékról van szó, hanem valós emberek életéről. Anyákról, akiknek nem jut élelmiszer a gyerekeknek, szövetségi alkalmazottakról, akik nem tudják kifizetni a lakbért, veteránokról, akiknek az ellátása akadozik. A játékelmélet nem ad választ arra, meddig tart ki egy társadalom, amikor mindenki tudja, mi lenne a jó megoldás, de senki sem meri megtenni az első lépést. Amikor a rendszer szabályai erősebbek, mint a közérdek, a politikai túlélés fontosabb, mint a kormányzás. Ez már nem stratégiai játszma. Ez a rendszer lassú önfelszámolása, valós időben.

VÉGIGVETTÜK AZ ÜGYET, AMI MIATT MEGTORLÁST KIÁLTOTT A FIDESZ

444.HU
Szerző: 444.hu
2025.10.11.



Így bontakozott ki az év egyik legsúlyosabb bűnügyéből az év talán legnagyobb politikai botránya.

A Szőlő utcai igazgató története az év egyik legsúlyosabb bűnügye. Hogy egy fontos állami intézményt vezető, díjakkal kitüntetett ifjúságvédelmi szakembert ilyen súlyú bűncselekmények gyanúja miatt tartóztatják le, önmagában is sokkoló lett volna. A történet azonban, ami a 444 cikkeiből kezdett először kirajzolódni, ennél is többről szólt.

BOD PÉTER ÁKOS: MAGYARORSZÁG ALKOHOLISTA, AZ EURÓHOZ ABSZTINENSNEK KÉNE LENNI – FÜLKEf

FÜLKE / HVG VIDEÓ
Szerző: HVG / KACSKOVICS MIHÁLY BÉLA
2025.10.10.



A Fidesz bázisa elhiszi, hogy tízmilliárdokba kerül az ország szuverenitása, csakhogy ez valójában maximum Orbán szuverenitását jelenti. Bod Péter Ákossal adórendszerről, gazdasági jövőképekről, fiskális alkoholizmusról és egyéb függőségekről Kacskovics Mihály Béla beszélgetett.


Lásd még:


NINCS ROSSZ BŐRBEN A GAZDASÁG? REAGÁLT ORBÁN SZAVAIRA A SZAKÉRTŐ

EGYENES BESZÉD / ATV MAGYARORSZÁG
Műsorvezető: SZÖLLŐSI GYÖRGYI
2025.10.10.



A miniszterelnök az állami rádiónak a három százalékos lakossági és kkv-szektort érintő hitelre utalva azt mondta: egy olyan gazdaság nem lehet rossz bőrben, ami ilyen lépésekre képes.

ZUHAN AZ IPAR, SZORUL A FORINT – A KORMÁNY BRÜSSZELRE MUTOGAT | TÖBB-KEVESEBB

TÖBB-KEVESEBB / SPIRIT FM
Műsorvezető: RÓNAI EGON
2025.10.11.



Vendégek: 

00:00 Zuhan az ipari termelés, az NGM a Tiszára és Brüsszelre mutogat 
Vendég: Büttl Ferenc, közgazdász, egyetemi tanár 

15:56 Elfoglalta a NER a bányákat, övék az összes útépítési kitermelés 
Bucsky Péter, a G7 újságírója 

23:43 Szélsőségek között rángatják a forintot 
Sebestyén Géza, közgazdász, matematikus, MCC Gazdaságpolitikai Műhelyvezetője

ORBÁN KRISZTIÁN AZ EURÓ BEVEZETÉSÉRŐL: EZ NEM OLYAN ÜGY, AMIRŐL ÖT EMBER DÖNT, EZ TÁRSADALMI KÉRDÉS

TELEX VIDEÓ / JÖVŐ-IDŐBEN PODCAST
Szerző: TELEX és EGYENSÚLY INTÉZET
2025.10.07.



Három éve recesszióközeli állapotban a magyar gazdaság, gyakorlatilag megszűnt a növekedés, de a magyar gazdaság problémái jóval mélyebben gyökereznek, mint elsőre gondolnánk. A Telex és az Egyensúly Intézet új, szakpolitikai műsorában arra keressük a választ, hogy melyek az ország legfőbb problémái, és mi jelenthetné ezekre a megoldást. 

Az adás első felében Orbán Krisztián közgazdásszal, közgondolkodóval, majd Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Filippov Gáborral, az intézet kutatási igazgatójával a magyar gazdaság állapota volt a témánk: a szakértőkkel arról beszélgettünk, miért fulladt ki a magyar modell, miért nem jelent megoldást, ha több külföldi tőke jön az országba vagy több ember kezd el dolgozni, milyen lehetőségei vannak Magyarországnak az újjáéledő európai gazdaságban, és hol kéne kezdeni a gazdaság megjavítását.

0:00 Megrekedt Magyarország felzárkózása, ami miatt eddig nőttünk, az nem működhet tovább 
5:35 Ami látszólag csak egy gazdasági probléma, az valójában egy egész társadalmat érintő társadalmi igény 
10:26 Mit csináltak jól a csehek és a lengyelek? 
14:24 A közepes jövedelem csapdája 
21:38 Kell egy társadalmi konszenzus arról, hogy mit akarunk csinálni 
28:09 Mi lehet a németországi modellváltás hatása? 
33:33 Magyarország növekedése, az euró bevezetésének kérdése 
37:22 Miért olyan fontos a GDP? Mert ha egy országnak nincs pénze, kényszerpályán mozog 
43:01 Nem használtuk ki az EU-csatlakozás óta eltelt időt, hiányoznak a nemzetközi bajnokaink 
48:40 Mi az, ami visszatérő minta a sikeres országokban? 
51:01 A diplomás munkanélküliség rémképe egyáltalán nem igaz, Magyarországon nagyon is megéri diplomát szerezni 
55:22 A külföldi tőkebeáramlás és a vállalatok állami támogatásának problematikus rendszere 
1:03:46 Min kellene változtatnunk, kinek a jó példáiból tanulhatunk?

ITT NÉZHETŐ MEG

NA MOST AKKOR...

FACEBOOK
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2025.10.10.


Nem Magyarország kapott Nobel-díjat, hanem Krasznahorkai László, tisztelt doktorminiszterelnökúr.

Nem azért kapta, mert magyar, hanem annak ellenére.

Imádom látni a szenvedést a Fidesz köreiben, hogy mit kezdjenek egy olyan valóban elhazudhatatlan elismeréssel, amely a rendszerükön kívülre érkezett.

Sőt, egy olyan ember kapta, aki kifejezetten támadja a neoszovjet rezsimet.

Orbán erre azzal reagált, hogy a "Nobel-díjat ünneplő" videójában elénekelte a "Megjöttek a féhérvári huszárok" című örökbecsűt cigányzenekarral (micsoda méltó megemlékezés!) és egyszer sem, még
VÉLETLENÜL SEM, mondta ki a díjazott nevét. Magyar Nobel-díjról beszélt.

Rezsiszilárd persze egyből reményét fejezte ki, hogy Wass Albert is kap majd elismerést - valószínűleg nem mondták meg neki, hogy ezt a díjat a többivel ellentétben nem ők osztják maguknak.

Németh Szilárd szavai azért is fajsúlyosak, mert ő igazi szakmabeli: könyvtár szakon diplomázott és dolgozott is könyvtárosként. Ilyenkor mindig megörülök, hogy ilyen pallérozott elmék állnak az ország élén.

Szóval se lenyelni, se kiköpni nem tudják. Büszkék a díjra, próbálnák eldugni a nyertest.

Ami egyébként nem is olyan nehéz: kétlem, hogy az ország egy százalékánál több olvasott valaha Krasznahorkait. Bár szerintem ez is bőven túlzó becslés.

Ami felveti: vajon a világ legjelentősebb díját megkapó, Magyarországon élő író innentől több rivaldafényt fog kapni a saját hazájában?

Lesznek vele nagy életműinterjúk a köztévén, beleveszik a tanmenetbe?

Annak ellenére is, hogy a lovagkeresztes Bayer Zsolt a "Krasznahorkai meg a sok s**gfej" című írásában azt mondta, vannak Facebook-kommentek, amelyek jobban meg vannak írva, mint a tegnap óta Nobel-díjas író sorai?

Na most akkor mi legyen ezzel a Nobel-díjassal, aki úgy tűnik fideszes mérce szerint hazaáruló?

Melyik Magyarország nyerte vele a díjat az egymásnak uszított két fél közül?

MOST AKKOR MIRŐL SZÓL EZ A DAL?

JÓLVANEZÍGY
Műsorvezető: EDINA és ÁDÁM
2025.10.11.



TIMESTAMP 
00:00 Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja 
12:24 A Pacalember gratulál 
17:49 Lehet a díjátadót jól is csinálni? 
21:55 Dua Lipa könyvklub?? 
26:20 Taylor Swift miről énekel??? 
30:37 Digitális párkeresés 
45:00 Ha valami működik a kormány bezárja 
54:34 Pont elég tanár van 
58:12 Ha keveset lopsz számon kérnek 
1:01:00 Hadházyval csak a baj van 
1:03:06 Megtalálták a legjobb helyet egy türelmi zónához 
1:05:46 Itt a búcsú ideje

2025. október 10., péntek

VOLT EGYSZER EGY RÁDIÓ

VOLT EGYSZER EGY RÁDIÓ
Szerző: VOLT EGYSZER EGY RÁDIÓ
2025.



Kincsesbánya. Lejátszási listák. Hangoskönyvek. Rádiójátékok. Csemegék a rádiózás szerelmeseinek.

ITT HALLGATHATÓ MEG

MAGVETŐ KIADÓ: NEM OLVASTÁL MÉG SEMMIT KRASZNAHORKAI LÁSZLÓTÓL? SEGÍTÜNK, MELYIK KÖNYVVEL KEZDD!

FACEBOOK / MAGVETŐ KIADÓ
Szerző: MAGVETŐ
2025.10.10.


Sátántangó
Krasznahorkai László első regénye, éppen 40 évvel ezelőtt jelent meg. Valamikor a nyolcvanas évek elején játszódik, valahol Délkelet-Magyarországon, egy egykor volt mezőgazdasági telep eleven romjain. Örök érvényű példázat az ember törékeny mivoltáról, a menekülésről és a maradásról, a kegyelemről és a könyörületről. Tarr Béla kultikus filmet forgatott belőle.

Seiobo járt odalent
Az elbeszéléseknek nemcsak az emberek a hősei, hanem a világ más elemei is: a természet, a teremtés, a világban föltételezett transzcendens lényeg önmagukban tökéletes, céltalanul és végső soron értelmetlenül szép alkotásai. A kötet szinte valamennyi elbeszélése egyetlen végtelennek tűnő mondatból áll.

Herscht 07769
Herscht 07769 – mindössze ennyit ír a borítékra feladóként az Angela Merkelnek küldött levelekre a könyv főhőse, a thüringiai kisvárosban élő falmosó, mondván, az ügy bizalmas, válasz esetén pedig a postás úgyis megtalálja a név és az irányítószám alapján. A történet napjaink Németországában játszódik, annak is a mélabús keleti felében, amely egyszerre Johann Sebastian Bach műveinek forrásvidéke és a neonáci mozgalmak egyre kevésbé titkos bázisa.

BÖDŐCS TIBOR: SÁTÁNMACKÓ

444.HU / JÓ BLOG
Szerző: BÖDŐCS TIBOR
2025.10.10.


Az irodalmi Nobel-díjas magyar író előtt tisztelegve a 2017-ben megjelent első Bödőcs Tibor-könyv, az Addig se iszik Krasznahorkai László-paródiáját közöljük a szerző és a Helikon Kiadó jóvoltából.


Krasznahorkai László*: Sátánmackó

* Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele! Leghosszabb mondata nyolc egész hét méter és tizenhat centiméter, igazi sportsiker. Szereplői (azaz mi) a teremtés fogaskerekei között csikorgó homokszemek. Az ember tájidegen az Univerzumban, a helyzet kicsit rosszabb, mint reménytelen, de lehet ezt szépen is mondani, annyira, hogy a vályogfal adja a másikat. Szédülten, önkívületben tangózunk a sátánnal, potyog a vakolat, csöpög a csap, hideg a paprikás krumpli – de ki viszi le a szemetet?

Micimackó foszladozó, botrányosan szétmálló, felgyűlt-epeszín tapétáján megállíthatatlanul terjedt a jó öreg penész ma is, „mintha csak muszáj volna”. Egy szőrehullt menyétszuka nézett be törött ablakán, de inkább továbbiramodott, fertőzéstől tartva. A komor falak repedéseiben lótetemek oszlottak csendben, „ahogyan kell”. Kint „egy örökkévalóság óta” esett az eső, és a szúrágta, roggyant, tetőnek már aligha nevezhető fedélfoszladék miatt bent is, „mintha elállni soha nem akarna immár”. Kovács Mackó János sokadik, fájóan hasztalan padlóról való felülési kísérletét végül csalóka siker koronázta. Tagadhatatlanul tragikus poharáért nyúlt, melynek alján mézpálinkának már halvány nyomait sem lelte, így Malacka meglátogatása „végül is elkerülhetetlenné” vált, mivel „ahogy egy tetves kutya hozza vissza” a nyálas teniszlabdát, úgy tért vissza újra és újra a sürgető gondolat: „inni kéne valami nagyon fontosat”! A „csekély értelmű medvebocs” homlokáról lassan csordogált a rajzfilmgyári vér, miután bedeszkázott ajtaján viharvert kakukkos óra kopott kakukkjaként kilépett, s nyelvileg bántóan túlékszerezettnek egyáltalán nem nevezhető módon azt mondta a „csacsi öreg medve”: nnnnna!

„Elment tehát Malackához”, ahova egyébként is mennie kellett, ma tartották ugyanis a Nagy Találkozót Róberttel. A zöldülő parizerszerű ég alatt, fásult lépteivel, rohadó plüssborostásan, „végérvényesen szánalmas kísérletként”, visszavonhatatlan, de eleve esélytelen próbaképpen a pusztulás üledékén haladt, elsősorban nem is a Nagy Alku megkötése miatt, mely őt már nem igazán érdekelte, sokkal inkább: „az esetleges ingyenpia miatt”. Ha kikerült egy leprás tócsát, sugárfertőzött pocsolyában találta magát, s megint egy tócsában, aztán újra egy pocsolyában, s így tovább a végtelenségig. Fent kormos felhők kergettek nikotinsárga ködöket a hányáslila „mennyeknek kapujában”. A csatornabűzt nem érezte a dögszagtól. Nyuszika háza elől az utolsó busz is elment már vagy tizenhárom éve. Innen, hol a „cukor ecetízű”, s apró szüneteket sem tart a hanyatlás nagy koncertje, „a hidegre való tekintettel”. Sáros volt a koszos mocsok. Egy furcsa törpe minden hónap elsején hozott egy vödör vizet, azzal húzták le az egyetlen wc-t az „ismert erdei körökben”. A Bagoly csak ült a fán, „mintha az egész világnak lenne éjszakai portása”, de bölcsebb tanácsot ő sem tudott adni annál, mint hogy „bizony itt már nincs mese”, meg hogy „más választásunk aligha maradt, hölgyeim és uraim, azt hiszem”. Tigris és Kanga néni egymás ázottviharkabát-ízű hónaljából itták a vodkát a tavalyi, levált térdporcokra emlékeztető október óta, nem csoda, hogy megtörtént a tragédia, ami a végső lökést adta Nyuszinak, „barátainak, rokonainak és üzletfeleinek” a döntésükhöz: „innen menni kell”.

Ennek a rafináltan megrajzolt, idillinek indult világnak, harsonaszó nélkül, már rég vége volt, s ők naivitásuk ócska pókhálójába gabalyodva gyalázatosabbnál gyalázatosabb kalandok terhét vették gyűrött vállaikra. A kis kenguru halála utólag senkinek sem lehet meglepő. Talán csak Fülesnek, de neki – „ki még a farkát is képes elhagyni” – mi nem az?

A lételmélet, ugorjon bármekkora logikai bukfencet, szaltózzon, ahányszor csak tetszik, nem állíthatja, hogy itt valaha is bármi rendben lett volna akár csak egy picikét is. Hogy is bújhatna itt a lélek valaminő szakrális nyúlcipőbe, s szaladhatna el a már tovább nem halasztható utolsó ítélet, vagy ha tetszik: a végső The End felirat elől? Az ontológia tankcsövei mindenkire ugyanoly fenyegetőn szegeződnek, s itt már nem segít sem a ráció „svájci bicskája”, sem a miszticizmus bohócsipkája. Baj van. Lejárt szavatosságú vallási hagyományok bójái közt szlalomozva, a célba érés halvány esélye nélkül pereg el a semmi a sehovába. A Százholdas Telep lakói mégis úgy döntöttek „szinte egyhangúlag”, hogy együtt elindulnak, „egy jobb élet reményében” a fikció „zavaros vizeiről” a valóság „mégiscsak többet ígérő” dús mezejére. Ahogy Róbert Gida kantoportyánmosolyával elvicsorogta: „kétségkívül kockázatos” vállalkozásról van szó, de tovább odázni, halogatni „több lenne, mint hiba”.

Estére mindannyian Malackánál itták a repipiát, Kovács Mackóval az élen, mikor megérkezett lecsószagú dezodorjáról már „messziről könnyen felismerhetőn” Róbert Gida. A gonoszság formalinja tartósíthatta, kortalannak látszott. Biblikus mozdulatokkal kikászálódott autójából, melynek láttán „a stopposok leteszik a kezüket”, és akkora sóhajjal, „mellyel egy ugrálóvárat is könnyedén felfújhatott volna”, beszédbe kezdett. Az első szavak még mint „farfekvéses csecsemők” potyogtak ki a száján, aztán baljóslatúan s profin felbőgtek a „hipnózis olajozott retorikamotorjai”:

– Barátaim… hogy is kezdjem… megtörtént, aminek meg kellett történnie… meg kellett, de nem szabadott volna… fájdalmukban osztozom, de a balhét, ha szabad így mondanom, nem vihetem el Önök helyett Zsebi baba haláláért, hölgyeim és uraim. Régóta figyelem, ahogy Önök a fiktív figurák méltóságáért vívják tiszteletre méltó, ám eleve reménytelen, újra és újra elbukottnak bizonyuló harcukat… Önök az örökkévalóság visszeres lábán felfutó harisnyaszemekként rohangálnak egy értelmetlen és ócska narratívában. Menthetetlen próbálkozásaik szorult helyzetüknek legalábbis nehéz körülményeknek nevezhető állapottá szelídítésére eleddig rendre kudarcba fulladtak… de most meghozták azt a döntést, amit tovább halogatni több lett volna, mint hiba. Önök színezőfüzetecskék szomorú szereplői voltak, barátaim, életüknek „minden látszat ellenére” az ünnepnapjai is szürkéknek bizonyultak. Gyagyás dalocskákat énekeltettek Önökkel, bögréken, gyerekzoknikon, fogkrémeken díszlettek egy fantáziavilág furcsa ikonjaiként… Az Önöket formázó bábukon anyatej száradt, Önökre gyereknyál csorgott. Banális és hamis tanulságokba csomagolt történetekben vesztegeltek. Játéktesteik mint elmocskolódott konyharuhák áztak a szabadban felejtett babakocsikban… anatómiailag nonszensz kezeikbe a dramaturgia démonja helyezett csalóka kellékeket. „Malacka, Füles, Kanga”, hát nevek ezek? Önök eddig bezárt vészkijáratokon dörömböltek, míg én el nem hoztam boldog, közös jövőnket, mely most mint bontatlan boríték lapul mindannyiuk belső zsebében… ne gondolják, hogy ez csak amolyan „giccses zsonglőrködés a hamis szavakkal”. A korábban tehénbőrökként szétmálló terveik helyére biztos pontokat helyeztem fel életvonalukra. Mert mik voltak eddig Önök, Barátaim? A leépülés önkéntesei? A bomlás bajnokai? A rombolás statisztái? A semmittevés maximalistái? A bomlott írói elme fantáziájának rabszolgái? Egy szörnyű fikció zsoldosai? Ne gondolják ezt amolyan tábortűz melletti filozófiának, barkácsolt világnézetnek… bízzanak bennem! Bioméhészetük beindítása innentől kezdve gyerekjáték. Nincs szükség másra, szabadkozva, de ki kell mondjam, tehát nem kell más vállalkozásunkhoz, mint az Önök nevére, arcára eddig befolyt jogdíjak teljes összege. S én, ahogy ígértem, emberré teszek, a valóságba költöztetek mindenkit, aki most itt áll. A valóságba, mely, őszinte leszek, ugyancsak „nem egy matyóhímzés”. Nem Marcinak megyünk most Hevesre… Barátaim, a való élettel a világ halk, roncsoló ritmusát, a láthatatlan törvények szikár könyörtelenségét, az enyészet csendes rutinját választják. „Csöbörből vödörbe”, mondhatnák, de ne tegyék… Önöknek elege lett a Hazugságból, a Szabadságra vágytak. Hát, íme! Azt akarták, hogy „törje a lábukat a cipő”, ha szabad így mondanom. Életbiztosítást akartak, dugóban állni, káromkodva bútort összeszerelni, körmöt vágni, nyugdíjba vonulni, a gondolkodás kényszerzubbonyát meglazító állati ösztönök által leigázottan az idő és tér vad szendvicsfigurájában akartak vergődni, érezni, parkolni, adót csalni, „csalfa szerelmek perzselő tüzeiben porig égni”. Így volt? Az Élet mindezt játszva és könnyedén biztosítja. Beomló kémények, leszakadt inggombok, süllyedő házfalak várják érkezésüket, de ne csüggedjenek! A permanens pánikot csak ritkán szakítja majd meg a teljes kétségbeesés, de fel a fejjel! Tojáshéj erősségű vágyaikat rendre megroppantják majd a tények lánctalpai, hát sok szerencsét! Az anarchia résein beszivárgó szabályszerűségekben mindig csalódniuk kell, de ne adják fel! A Világ egy zuhanó tégla, s mi alatta állunk, barátaim… elrontottpalacsinta-fülű hivatalnokok „packázásai” tompa fényű hátsó udvarokon… pántlikás zombioperett egy világvégi kultúrház recsegő színpadán; a lassan kimúló világegyetem mord koreográfiája; a destrukció szomorú algebrája; furcsa okádhatnékok belső szimmetriája; balkezes fogyaték-akrobatika; kottázhatatlan bélmozgások diszharmóniái… Oda tartanak, hol a szivárvány fekete-fehér, és alvadt vérdarabokat adnak uzsonnára… hol az otthonossá vált elveszettség lyukas lavórjából szivárog el az életkedv. Az aranykor, barátaim, még el sem kezdődött, s már vége volt. Poros lábjegyzetei lesznek tehát az „adminisztratív mámor” messzi, távoli fiókokban pihenő aktáinak, apró betűs részei mások által, Önök nélkül aláírt szerződéseknek. (A rendvédelmi szervektől ne várják a humánus gumibothasználat titkainak megismerését!) Erkölcsi kettős könyvelés, halk apokalipszis lesz osztályrészük. A lét nem egy kozmikus Mikulás-ünnepély… a lét sokkal inkább gazos, lepedékes, mérhetetlenül reménytelen, szétvert garázsbejárat, az elrongyolt fürdőköpenyek menthetetlenül felfeslő részletei közül és az elszöszölt pulóverek csapzott felszíne alól szivárgó testszag… meggyőzésüket befejezettnek tekintem. Barátaim, Önök mostantól szabad Emberek!

A beszéd alatt a Szereplők többször elbizonytalanodtak, aztán újra bízni kezdtek. Megrettentek a bioméhészettel járó jövőbeni mindennapos gondoktól, az engedélyeztetés „kiúttalan labirintusától”, a fenntartás „kiszámíthatatlan költségeitől”, a vevőkör „kétes sebességű kiépülésétől”, a viszonteladók majdani „megbízhatatlanságától”. Aztán belegondoltak, hogy máskülönben itt ragadnak örökre „a gyávaság heroizmusában” és unottan nézik majd, ahogy „hull a hó és hózik zik”, s ráeszméltek, hogy tényleg nem maradt más, mint a „permanens pánikot csak néha megszakító teljes kétségbeesés” bátor vállalásának egyirányú utcája.

Az csak a magnetikus beszéd után derült ki e különös kompánia tagjai számára, hogy „a közös, nagyívű terv minden bizonnyal gyorsan termőre forduló gyümölcseit” nem kóstolhatják még meg egy darabig. Ekkor tudták meg, hogy Róbert homályos, „de sokáig már egészen bizonyosan nem tartható” akadályokra hivatkozva először a társadalmilag „kétségkívül mélyvízi létezés átmeneti jelmezeibe” bújtatja őket, és „most még bizonytalannak látszó, de közeli megoldással kecsegtető” folytatást ígér. Így került Malacka a kozármislenyi közmunkaprogramba, Tigris így lett mosogató egy vegetáriánus étteremben Gárdonyban, feketén, Kanga néni vasúti jegypénztáros Zalaszentivánon, Bagoly karbantartó egy kisegítő iskolában, Nyuszi szobalány Bristolban, Füles skizofrén utas az 1-es villamoson.

Csak Kovács Mackó János maradt ki, mivel ő a többiek háta mögött már rég lepaktált az alvilági hatalom e züllött területi képviselőjével, Róberttel. Feltétel nélküli szolgája, besúgója, patapucolója lett e sátáni fekete püspöknek. S mindezt miért? Természetesen „az esetleges ingyenpia okán”…

„MINDANNYIAN EZT A MONDATOT KERESSÜK EGÉSZ ÉLETÜNKBEN"

JÓ BLOG / 444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2025.10.10.



Krasznahorkai László „következetesen keresi a tökéletes mondatot, és a csodálatosra formált mondatok keresik a történetet, hogy aztán maga a mondat legyen a történet. A könyv lassú olvasást igényel. Hogyha jó egy Krasznahorkai-mondat, azt úgysem lehet abbahagyni: részint olyan hosszú, részint olyan teljes” – írta egy régi kritikájában Szegő János, aki azóta már a friss Nobel-díjas szerkesztője lett.

Maga az író így beszélt a mondatairól 2012-ben a Guardiannek, a Litera fordításában: „...a rövid mondat mesterséges dolog – az emberek élőbeszédben szinte sosem használnak rövid mondatokat, hanem szünetet tartanak, vagy nem fejezik be a mondatot, a klasszikus, tömör, rövid mondat ponttal a végén művi dolog és csupán egy szokás eredménye, hasznos lehet az olvasó számára, de csak egyetlen okból: mert az olvasók az utóbbi néhány ezer éveben megtanulták, a rövid mondatokat könnyebb megérteni, de ez szintén csak egy kialakult szokás miatt van, a gondolatainkban sosem rövid mondatokat használunk, sőt a mindennapi életben sem – ha az ember egy bárban iszogat valakivel – a barátja, az ismerőse vagy az az ismeretlen, akivel beszél, minden bizonnyal nagyon el akar mondani neki valamit –, mert mindannyiunknak csak egyetlen mondata van, és mindannyian ezt a mondatot keressük egész életünkben –

ennyi hatalmunk van: hogy elmondjunk valamit, egyetlen mondatot egyetlen életben,

és mindenki egy bárban, egy iskolában, egy egyetemen vagy akárhol ezt az egyetlen, saját mondatát keresi, és nem vágyik szünetre, egy művi, könnyen megérthető rövid mondatra, hanem mindig a szavak hosszú, gördülékeny sorára, amely bár törékeny, mégis könnyed, kecses, meg nem szakítható...”

Nem értelmes a kérdés, hogy melyik a legjobb Krasznahorkai-mondat, de szerencsére adja magát egy remek példa.

Ahogy arról anno a kiadója beszámolt, Krasznahorkai kapta 2020-ban az év legfontosabb mondatának járó díjat a görög Literature irodalmi újságtól. Ez az első regénye, a Sátántangó elején, kb. a második oldalán olvasható, és így hangzik:

„Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja… és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet, a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál.”

Szerencsére a Friderikusz Podcastben fel is olvasta ezt a mondatot...

Az író ezután megemlít egy szavazást, amelyen egy másik regénye, a Háború és háború nyitányát választották a legjobb kezdőmondatnak. Ennek ugyan nem találtam nyomát, de ez se rossz mondat, igaz, ami igaz:

„Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?”



„EZ MÁR NEM JOGÁLLAM” – VOLT BÍRÓ BESZÉL ARRÓL, AMITŐL A HATALOM RETTEG

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2025.10.10.



„Ez már nem jogállam” – mondja a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Laczó Adrienn volt fellebbviteli bíró, aki belülről látta, hogyan vált a magyar igazságszolgáltatás a hatalom eszközévé. Ebben az őszinte és megdöbbentő beszélgetésben arról esik szó, hogy a Fidesz hogyan él vissza a háborús veszélyhelyzet adta felhatalmazással, miért nincs ma Magyarországon valódi jogorvoslat, és miért nevezhető az ügyészség egy „fekete lyuknak”, ahol a politikailag kényes ügyek eltűnnek.

Az ügyvéd világosan elmagyarázza, hogyan lehet egy nemzeti konzultáció vagy egy veszélyhelyzet-hosszabbítás akár egyfajta választási csalás jogi értelemben. Elmondja, miként torzította el a rendszer az igazságszolgáltatást, és hogyan válhatott az ügyészség a hatalom pajzsává. A Szőlő utcai ügy, Magyar Péter, Kocsis Máté és a kormányzati kommunikáció mind csak részei annak a nagyobb képnek, amelyben a hatalom a saját védelmére írja át a szabályokat.

A beszélgetés nem csupán jogi fejtegetés, hanem tükör is: mit jelent ma jogállamról beszélni, amikor a törvényeket ugyan betartják – de csak azokra, akik nem a rendszer részei. A volt bíró kimondja azt, amit sokan csak suttognak: ha a veszélyhelyzet mindent felülír, akkor a választás tétje nem pusztán politikai, hanem erkölcsi is.

„NEM ÉLHETÜNK MEGBOCSÁTÁS NÉLKÜL. DE MÉG NINCS ITT AZ IDEJE” – HARKIVI BALERINA ÉS SZÍNHÁZA KÜZDELME A HÁBORÚBAN

VÁLASZ ONLINE / ESSZÉ
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2025.10.09.


Az orosz–ukrán konfliktus kulturális háború is. Ebben szükség van pozitív érzelmekre. A keleti nagyvárosban, Harkivban különösen. Kevesen adnak ebből többet, mint a helyi opera, amely a múlt nyáron ébredt fel két és fél éves Csipkerózsika-álmából. Amit nem a rokka orsója, hanem az orosz rakéták okoztak. Okoznának ma is, de a társulat nem hagyja magát. Dolgoznak és szórakoztatnak, csendben és riadók alatt is. A pincéjükben. Meglátogattuk az intézményt, hogy megértsük, mi hajtja az ott dolgozókat – színészeket, igazgatót, zenekart, balerinát. Nem csak az ellenállás. Riport Harkivból...

KISS AMBRUS: EGY MEGYEI JOGÚ VÁROS FIDESZES VEZETŐJE IS AZT MONDJA, EZ BORZASZTÓ

NÉPSZAVA / KÖZBESZÉLGETÉS
Moderátor: MOLNÁR JÁNOS
2025.10.08.



Ha egy megyei jogú város fideszes vezetőjével beszélgetek, akkor nyilvánvalóan azt mondja, hogy ez borzasztó. Hiszen azzal még együttélhetne, hogy nem neki kell döntenie arról, kicseréli-e az iskolaablakot, de hogy a helyi tankerületi vezető is azt mondja neki: „rendben, polgármester úr, felírtam és majd 30 nap múlva jelentkezem”, az olyan élmény, hogy ő akkor most mi ebben a rendszerben? Nyilván ugyanezzel szenved ő is – többek között erről is beszélt Kiss Ambrus a Népszava médiatámogatásával megvalósuló Közbeszélgetés rendezvénysorozat hatodik részében, amelyben Pogátsa Zoltánnal, az Új Egyenlőség főszerkesztőjével azt vitatták meg: kellenek-e az önkormányzatok a NER-ben?

A Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója szerint egy önkormányzatnak valójában azzal üresítik ki a jogköreit, ha elveszik a szuverenitását abban, hogy szabadon gazdálkodhasson a pénzével.

Kiss Ambrus felhívta a figyelmet: a főváros közszolgáltatásait - az itt lakók mellett a dolgozókat, tanulókat, átutazókat is figyelembe véve - naponta 3-3,5 millió ember veszi igénybe. Az ország pedig Trianon óta egycentrumú, a GDP 36-37 százaléka itt termelődik meg. Ha tehát a budapesti önkormányzatok, a közszolgáltatások alulfinanszírozottak, nem működőképesek, akkor az a GDP-t teszi tönkre.

SIMOR ANDRÁS: GODOT-RA VÁRUNK, NEM A FELLENDÜLÉSRE | 24.HU

BÁZISHATÁS / 24.HU
Műsorvezető: BAKA F. ZOLTÁN
2025.10.10.



Mennyiben tehető felelősség az Orbán-kormány az elmúlt évek stagflációjáért, és mennyiben lehet a külső körülményekben keresni az okokat? Simor András volt jegybankelnök megfejtése a Bázispontban: 80-20 százalék. A teljes egészében csak Csúcs Extra előfizetőink számára elérhető beszélgetésben arról is szó esett, hogy miért nem halad a nyomozás a jegybankbotrányban.

PUZSÉR A TURÁNI ÁTOK ELŰZÉSÉRŐL, ORBÁN SÖTÉT TITKÁRÓL ÉS A PILLANATBA ZÁRÓDOTT RENDSZERÉRŐL BESZÉL

MAGYAR KÖZÖNY PODCAST
Műsorvezető: ZIMON ANDRÁS
2025.10.10.



00:00
- Puzsér Hatvanpusztai élményei: magyar Versailles, felkészülés a hatalom időleges elvesztésére 
04:16 - Félnek attól, hogy megláthatja a pórnép, hogy mit művelnek odabent 
06:26 - Rendőrők tömege védi a gazdasági épületkomplexumot? 
08:37 - Hadházy Ákos nem kell Magyar Péternek, mert túlságosan autonóm figura 
10:08 - A nagyobb cél az Orbán-rendszer leváltása, amire egyedül Magyar Péter lehet képes, vége az összefogás korszakának 
11:10 - A Polgári Ellenállás október 5-én újra utcára vonul: a magyarság történelmi defektusaival van dolgunk, legelőször a turáni átkot akarjuk elűzni 
16:43 - Az Orbán-rendszert az okozta, hogy két nemzet él egy hazában 
18:27 - Milyen lesz a Megbékélésmenet? Nem szeretnénk mocskos fideszesezést hallani, emelkedettségre törekszünk 
22:22 - Erkölcsi fordulatra van szükség, közös pontokat kell találnunk [nemzeti minimum] 
24:27 - Antall József 
25:16 - Miért pont most beszél Puzsér a megbékélésről, amikor Orbánnak el kell takarodnia? 
27:05 - Szörényi-Bródy: a magyarság a legnagyobb teljesítményeire akkor képes, ha képes a népi és az urbánus együttműködni 
27:54 - Magyar Péter egy politikai terminátor, ez az ő feladata 
28:49 - Orbán egyelőre csak fenyegetőzik, a sötét titka, hogy erőskezűnek akar látszani, miközben nem az 
33:25 - Ha Orbán az írott jogot sértené meg [pl. nem írja ki a választást], az EU kizárással szankcionálhatja Magyarországot, társadalmi katasztrófa 
35:44 - Gázlángozás [mi a valóság?]: a ballliberális kurzusnak magába kell néznie, mert a bukott dogmáik okozták Trumpot és követőit 
41:45 - Miért kellett Jeszinek konkrét embereket megneveznie, akikért nem sírnának a jobboldalon? 
43:19 - Zsolti bácsi-ügy: álságos a fideszes mártíromság-demózás, amikor napi szinten hiteltelenítik el politikai ellenfeleiket 
48:12 - Minden a pillanat uralása = a kultúrharc mindenek felett 
54:47 - Zimon András és Puzsér Róbert megbékélése egymással

OSZKÓ PÉTER A REPÜLŐRAJTRÓL: „A VILÁG LEGHOSSZABB KIFUTÓPÁLYÁJÁT ÉPÍTJÜK”

ATV MAGYARORSZÁG / START
Szerző: ATV MAGYARORSZÁG
2025.10.10.



Oszkó Péter volt pénzügyminiszter az ATV Start-ban mondta el véleményét az idei brutális költségvetési hiányról, a 2026-os költségvetési tervezetről, az Otthon Start Programról, a magyar gazdaság helyzetéről és jövőjéről.

A MOCSKOS RETORIKÁBÓL MINDIG TETTEK KÖVETKEZNEK

NÉPSZAVA / TÖRÉSVONAL PODCAST
Műsorvezető: ÁRPÁSI BENCE
2025.10.09.



A közvélemény egy része kifejezetten szeretné, ha a Zsolti bácsi-ügyben politikusi érintettség is felmerülne, mert elege van a rendszerből, és úgy véli, egy ilyen botrány akár annak bukásához is vezethet – mondta a Népszava Törésvonal című műsorában Szentpéteri Nagy Richard politológus, alkotmányjogász. Hozzátette, a következő hónapok a közvélemény számára is próbatételt jelentenek majd abban, hogy képes-e eligazodni a különféle információk között, mert amit eddig láttunk, az semmi ahhoz képest, ami ezután jön.

A szakértő szerint különösen veszélyes az Ukrajnával szemben megjelenő kormányzati retorika, mivel szerinte Orbán Viktor és Szijjártó Péter úgy beszél, mintha háborús viszony állna fenn a két ország között. A provokációk lehetőségét sem zárta ki, és kijelentette: „nemcsak mocskos dolgok jönnek még, hanem olyan súlyosak is, amelyek a legrosszabb pontig is eljuttathatnak minket.”

EHHEZ A DÍJHOZ 40-50 ÉVET MEGÁLLÁS NÉLKÜL ÍRNI KELLETT, ÉS NEM HIBÁZNI - ÉLŐ MŰSOR A NOBEL-DÍJRÓL

TELEX / VIDEÓ PODCAST
Műsorvezető: FÁBIÁN TAMÁS
2025.10.10.



Péntek reggel élőben elemeztük Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjának jelentőségét, lehetséges hatásait, valamint a szerző életművének fontosabb állomásait, ehhez Ott Anna, Valuska László, valamint Dávid Anna és Szegő János a Magvető Kiadótól lesz segítségünkre a Telex stúdiójában.

IRODALMI NOBEL-DÍJAS LETT KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ. GRATULÁLUNK!

FRIDERIKUSZ PODCAST
Szerző: FRIDERIKUSZ SÁNDOR
2023.12.14.



Ma, 2025. október 9.-én kora délután jelentette be a svéd Királyi Akadémia, hogy idén a magyar írónak, Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat.

Az indoklásban Krasznahorkai látnoki életművének jelentőségét emelték ki, ami az apokaliptikus terror közepette is képes megmutatni a művészet erejét. Méltatása során egyrészt az abszurdra, groteszk túlzásokra építő közép-európai prózairodalom Kafkától Thomas Bernhardig tartó hagyományához kapcsolták, de megemlítették, hogy munkájára hatással voltak a kínai, illetve japán utazásai is, melyek több művét is inspirálták.

Szívből gratulálunk a világon a legkiemelkedőbb irodalmi elismeréshez Krasznahorkai Lászlónak!

Az immáron Nobel-díjas íróval 2023 decemberében készített terjedelmesebb interjút Friderikusz Sándor, amelyben - sok minden más mellett - a Nobel-díjról is szó volt.

Ezen a mellékelt linken Friderikusz Sándor 2015-ben készült beszélgetését láthatják Krasznahorkai Lászlóval: • "FRIDERIKUSZ": INTERJÚ KRASZNAHORKAI LÁSZL...

„KRASZNAHORKAI MEG A SOK S…GGFEJ” – A NER MOST BÜSZKE A MAGYAR NOBEL-DÍJRA, DE A DÍJAZOTT TÖBB MINT KELLEMETLEN SZÁMÁRA

HVG
Szerző: HVG.HU
2025.10.09.


Ahhoz képest, hogy mekkora hír volt, meglehetősen lassan, csaknem 40 perccel a stockholmi bejelentés után Orbán Viktor Facebook-oldalán is megjelent a gratuláció Krasznahorkai László sikeréhez, igaz a miniszterelnöknek mindenekelőtt az jutott az eszébe róla, hogy ő az első gyulai Nobel-díjas.


A suta poszt mögött felsejlik Krasznahorkai éles kritikája az ország állapotáról, és a NER vele való vagdalkozása – legutóbb a válogatott szavairól hírhedt Bayer Zsolt tollából.

"Ezek a Krasznahorkai-mondatok nem nívósabbak egy átlag Facebook-komment színvonalánál, naponta olvasok ehhez hasonlókat"

– írta Bayer a Magyar Nemzetben idén februárban megjelent Krasznahorkai meg a sok s…ggfej című publicisztikájában.

Krasznahorkai Lászlót decemberben Stockholmba várják mint friss irodalmi Nobel-díjast, de a magyar író már az idei év elején is járt Svédországban, ahol a Kulturhuset Stadsteatern nemzetközi irodalmi díját vette át a Herscht 07769 című regényéért. Akkor a Svenska Dagbladet című svéd lapnak adott interjút, és ebben lesújtó képet festett a magyarországi állapotokról.

"Orbán és társai most dicsőséges történelmünkről beszélnek. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll"

– állapította meg Krasznahorkai, aki beszélt arról is, Berlin után miért inkább a monarchia városaiban – Bécsben, Budapesten és főként Triesztben – szeret már élni. Trieszt például mindig multikulturális és nemzetközi volt szerinte, „nem úgy mint Magyarország, amely az elmúlt évtizedben egyre jobban eltávolodott a Nyugattól, Orbán Viktor nemzeti konzervatív uralma alatt”....

MATEKLECKE 6238. - A JOGNAK ASZTALÁNÁL

FACEBOOK
Közreadja: BIRKÁS GYÖRGY
2025.10.10.


Tóta W. Árpád: A jognak asztalánál

Csinos villát húzott fel magának Matolcsy Ádám Míkonosz szigetén. Kétmilliárd körül volt a számla. Alig fél százaléka annak a vagyonnak, amit keresünk rajta. De az a helyzet, hogy nem is keressük. Nem keresi senki a bűntársát sem, akivel egyébként megépíttette a görög villát. Ő speciel a Várban lakott eddig szociális lakbérrel, de most hála az otthonteremtési erőfeszítéseknek, megveheti a lakást akciósan.

Valami gond mégis lehet nálunk a jogállammal. Ezt most már nem csak a kotnyeles brüsszeliek érzik.

Egy szinte ismeretlen vidéki hülyegyerek úgy berúgott egy tavaszi estén, hogy a helyi rendőröket gyalázta a TikTokon. Még fenyegetőzésre is vetemedett, noha szemmel láthatóan képtelen lenne kárt tenni egy tojásban is. Másnap leteperte az utcán a terrorelhárítás, öt hónapja ül előzetesben, ítéletre várva. Muszáj neki, mert szabadlábon esetleg megint lerészegedne. Isten ne adja, a tanúkat is megpróbálná befolyásolni heveny dadogással és hadonászással.

Egy zsák makkért vagy egy részeg videóért jár az előzetes – 500 milliárd meglovasításáért meg nem.

Matolcsy Ádám nem ül előzetesben. Kiadatását nem kérte az állam. Elkövetői és baráti köre zavartalanul seftel tovább, még csak meg sem ijedtek. Völner Pált államtitkárként vették meg lábon, bizonyítottan – ő is otthon élvezi az össze­lopott vagyont. Ahogy az is, aki lefizette.
Az állam a nemzeti vagyon fosztogatóit elnéző mosollyal hagyja futni. A kecskeméti egyetem harmincmilliárdot bukott rajtuk, ezt akkor most kifizetjük még egyszer. A kár közös, felelős nincs.

Ötszázmilliárdnak épp a tízmilliomod része az az értékhatár, amely fölött bűncselekményről beszélünk. Ezért van az, hogy egy jobb bicikli ellopásának megalapozott gyanújával simán leültetik az embert, és ha tényleg ő volt, akkor az két év börtönt érhet. Ötszázmillió forintos lopást nehéz kivitelezni, de az már tíz évbe fájhat. Itt ennek az ezerszereséről volna szó.
Matolcsy György sem ül előzetesben. Úgy vezette a nemzet bankját, hogy a saját fia üzletelt annak vagyonával – ez önmagában megérne egy rendes álarcos-leteperős jelenetet, de az csak agresszív kommentelőknek jár. Nem volt még házkutatás sem, pedig azt már egy kaján zsoltibácsizással is el lehet érni. És pont ezért jogos a kaján zsoltibácsizás.

Ezek a hírek nyilván eljutnak a kormánypárti szavazókhoz is. Nehéz modellezni az ő gondolkodásukat. Az Orbán család lopásaival úgy vannak, hogy ennyit megérdemel a mi jótevőnk – de a Matolcsy-maffiának nem tartozunk ekkora hálával, 500 milliárd viszont baromi sok pénz. Abból a MÁV összes mozdonyát le lehet cserélni, hogy egyebekre ne is fordítsuk.

Miért nem ülnek ezek az emberek? Miért nem egy cellában várják, hogy elmondhassák, mit tettek, és hogyan fogják megtéríteni a kárt? Miért nem a kóterből írogatja Matolcsy Ádám az előterjesztését, hogy a míkonoszi villa eladásával lefaraghat egy hónapot a rá váró súlyos évekből? Hogy lehet még szabadon az a pár ember, aki konkrétan, azonosíthatóan részt vett ebben az ügyben? Miért nem a hatóság raktárában várják a kárenyhítést az alig használt sportkocsik?

Kifejezetten jót tenne politikailag is. Lám, megtörtént a baj, eltévelyedett a báránykánk, de mifelénk rend van és fegyelem, nem ám Balkán meg liberális káosz. A bűnös elnyeri méltó büntetését, deresre húzzuk, vagyonát lefoglaljuk, és bevarrjuk húsz évre. Nagyon is passzolna ahhoz az önképhez, amit a kormány magáról sugall. Ehhez képest úgy viselkedik, mint egy begombázott hippi anyuka, amikor a gyereke épp lebontja a házat: eleven a kicsike, majd kinövi, nem szabad korlátozni.

A nyomozás egyértelműen a kormányzat befolyása alatt folyik – minden érzékeny ügyet itt tudnak elfojtani, még mielőtt a bíróságra kerülne. És tök világos, hogy nem akarják végigvinni, hanem az a szándékuk, hogy ebből ne legyen büntetés.

Nemcsak telefonba kiabáló hülyegyerekek, hanem makkszedő cigány emberek, piti vadorzók, veszélyes agancstolvajok ülnek előzetesben. Vagy teszik pénzzé mindenüket, hogy kifizessék a bírságot. Amit simán megkaphat az is, aki egy tüntetésen leül a földre.

Magyarország egészen rendőrállamszerűen tud működni, amíg egyszerű alattvalókat kell igazgatni. És a jelek szerint létezik egy VIP-jogrendszer, amiben nincs szabadságvesztés, nincs előzetes, de még alapvető nyomozati eljárások sincsenek, legfeljebb udvarias érdeklődés.

Ez egyébként világjelenség: ocsmány bűncselekményeket úsznak meg romlott bűnözők, ha van pénzük sztárügyvédre. A magyar sajátosság az, hogy itt a sztárügyvéd szerepét maga az állam tölti be. Az úri osztály érinthetetlen. Egy zsák makkért vagy egy részeg videóért jár az előzetes – 500 milliárd meglovasításáért meg nem.

És épp ezért teljes joggal tételezzük fel, hogy ezek pedofilokat rejtegetnek.

És hogy azok a pedofilok ugyanolyan kiváltságos, politikai hátszéllel bíró, jól bekötött uraságok, mint a nemzeti bankrablók. Ahol ezt meg lehet úszni, ott egy intézeti gyerek nem oszt, nem szoroz.

Épp kilencszázezer év alatt enne meg ennyi pénzt. Hiszen ezerötszáz forint jut neki egy napra.

FLASZTER 375. – ÍGY VER ÁT A PROPAGANDA

FLASZTER / MAGYAR HANG PODCAST
Műsorvezető: DÉVÉNYI ISTVÁN
2025.10.09.



Trükkös Pride Pécsett. Cselez a Megafon. Emberhez méltó ellátás – csalással. Megalázott háziorvosok. Ezek voltak az október 9-i Flaszter témái. Dévényi István ezúttal György Zsomborral, a Magyar Hang főszerkesztőjével és Katus Eszterrel, az Átlátszó újságírójával beszélgetett.

HUFNAGEL LEVENTE: AZ MTA-RÓL SZÓLÓ KÖZÉLETI VITÁHOZ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HUFNAGEL LEVENTE
2025.10.10.


Az elmúlt időszakban élénk, néha indulatoktól sem mentes közéleti vita bontakozott ki a Magyar Tudományos Akadémia küldetéséről, mai szerepéről, működésének hiányosságairól és visszásságairól. Az akadémiai reform témájának különös aktualitását adja, hogy idén ünnepeljük az MTA fennállásának kétszázadik évfordulóját, ami egyébként is kiváló alkalom a számvetésre, a jövő tervezésére és a megújulásra. Az építő kritika nem támadás, hanem segítség. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, különösen politikai választások közeledtével, hogy minden közéleti kérdést pártpolitikai álláspontok alapján közelítsünk meg. Kétségtelen, hogy ha egy politikai erő már több választási ciklus óta hatalmon van, mi több, alkotmányozó többséggel is rendelkezik, akkor jogosnak látszik, hogy viselje a felelősséget mindazon anomáliák miatt, amelyeket törvények vagy kormányzati intézkedések érintenek. Ha a Magyar Tudományos Akadémia „az utolsó sztálinista intézmény” hazánkban – a dehonesztáló jelző kétségtelenül elhangzott, miközben az MTA vezetői legjobb tudásuk szerint és mindenben a rájuk vonatkozó jogszabályok szellemében vezetik ezt a fontos intézményt –, akkor nyilvánvaló, hogy azért nem az MTA tagjai vagy vezetői a felelősek, hanem az Országgyűlés, amely az MTA-ról szóló törvényt így alkotta meg és így tartja hatályban. Kérdés persze, hogy a kritikák mennyire jogosak, és milyen jellegű reformot tesznek szükségessé.

Kultúránk, nyelvünk, identitásunk, szabadságjogaink, emberi méltóságunk megőrzése és fejlesztése, valamint az ország kulturális és természeti örökségének védelme fontos közös ügyünk, közös érdekünk, hiszen a magyarságunkkal az emberiség közös kultúrkincséhez, tájainkkal bolygónk természeti örökségéhez járulunk hozzá. Ezek megőrzéséért és gazdagításáért azonban speciálisan mi felelünk. Nekünk kell vele jól gazdálkodnunk, és morálisan nekünk kell vele elszámolnunk, utódaink, az eljövendő nemzedékek és a világ népei felé is, hiszen mi vagyunk a sáfárjai.

Ez nem hatalompolitikai kérdés, hiszen a „nemzet” kulturális fogalom (tudjuk, hogy „nyelvében él”), így nem ismer sem államhatárokat, sem választási ciklusokat, nem befolyásolja sem pártállás, sem világnézet. Ugyanakkor általánosabb értelemben mégis politikai kérdés, ha a politikán a közügyekkel való törődést, a közérdek védelmét, a közjó szolgálatát értjük. Az MTA reformja kizárólag szakpolitikai kérdés...

„A HOSSZÚ MONDATAI HIPNOTIKUS HATÁSÚAK” – REAKCIÓK KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ NOBEL-DÍJÁRA I.

LITERA
Szerző: LITERA
2025.10.09.


Krasznahorkai László Nobel-díját ma jelentette be a Svéd Akadémia. Kíváncsiak voltunk, hogy reagál a hírre az író kiadója, a Magvető igazgatója, Dávid Anna, fordítói, Ottilie Mulzet, John Batki és George Szirtes, valamint Tarr Béla és Gelencsér Gábor filmtörténész.


Krasznahorkai László Nobel-díjának bejelentése után elsőként értük el az író kiadóját. A Magvető Kiadó igazgatója, Dávid Anna bevallotta, hogy évek óta várják ezt a hírt, ezért minden évben együtt nézik a Magvető munkatársai a Nobel-közvetítést, ám idén valamiért erős volt bennük az érzés, hogy be is jöhet a várakozásuk. A fogadóirodák listáin nem volt még soha ennyire elöl Krasznahorkai, de gondolták, ez sok mindent nem jelent, és tartottak attól is, hogy Magyarország hírneve rontja az esélyeket. Most nagyon boldogok, Krasznahorkai a második magyar Nobel-díjas író (Kertész Imre 2002-ben nyerte el), és mindkettő a Magvetőnél jelent meg. Dávid Anna büszke arra, hogy a Morcsányi Géza után most ők is részt vehetnek a Nobel-vacsorán, mert bár különösebben sosem érdekelték a protokoll-rendezvények, ez egész mást, sokkal többet jelent számunkra. Óriási írónak tartja Krasznahorkai Lászlót, egyetemista kora óta olvassa, és egy percig sem kérdés számára, hogy a legteljesebb mértékben megérdemli a díjat. A bejelentés óta még nem sikerült beszélnie vele – utoljára két napja váltottak szót –, ugyanis Krasznahorkai Németországba utazott pár napja, és a telefonja egyelőre nem elérhető. Krasznahorkai Lászlónak egyébként épp tegnap adták nyomdába új, A magyar nemzet biztonsága című könyvét, amelynek a hír hallatán megemelik a példányszámát. Szerencse, hogy szeptemberben jelent meg a Sátántangó új kiadása, de holnap megtervezik az összes újranyomást. Dávid Anna szívből örül annak is, hogy még több magyar olvasóhoz el tud így jutni Krasznahorkai, az derült ki számukra ugyanis az Ott Annával közösen tartott olvasóklubukban, hogy bár először megrémülnek a civil olvasók az író szövegei láttán, aztán nagyon megszeretik, mert rájönnek, hogy Krasznahorkait egyáltalán nem nehéz olvasni, mélyen bele lehet feledkezni a világába...