Szerző: Göbölyös N. László
A Yad Vashemben egy új projekt keretében azokat a leveleket elemzik, amelyeket a holokauszt túlélői írtak szeretteiknek, hogy megtudják, élnek-e.
Amikor Tzipora Shapiro 1945. január 27-én kilépett Auschwitz kapuin, az első dolog, amit érzett, a bűntudat volt. Apja, fiútestvérei, nagynénjei, nagybácsikái mind meghaltak a lódz-i gettóban, és amikor őt és anyját a nácik elhurcolták Auschwitzba, látta, amint az anyját gázkamrába küldik. Amikor mint fiatal, fizikailag egészséges nőt munkára fogták a táborban, ő volt közvetlen családjának egyetlen túlélője.
Felszabadulása után Shapiro visszatért Lengyelországba abban a reményben, hogy talál egy távoli rokont, aki talán túlélte a háborút. Végül 13 hónap után megtalálta egy unokatestvére címét, akinek a lengyelországi gettók tömeges kiirtása előtt sikerült az angol mandátum alatt lévő Palesztinába menekülnie.„Végre, valahára” – írta Shapiro 1946. február 15-én első levelében. ”Sietve küldök neked egy élő szót a halott világból. Hogyan bizonyítsam neked, hogy kijutottam az oroszlánbarlangból, hogy láttam tüzelő kemencéket, és vörös lángokat az égbolton? Hogy láttam, amint naponta ezreket vittek a gázkamrába, akik nem tudták, hogy tíz perc múlva mi vár rájuk; hogy láttam szikrák özönét és lángnyelveket, néha még megégett emberi kezeket is kirepülni a gigantikus kéményből; hogy meztelenül álltam naponta a névsorolvasáskor, és az SS tiszt, mintha haragudna rám, visszaküldött a táborba és nem küldött a sütőbe… és a makacs imádság az isteni jótéteményért, a halálért”.Shapiro levele egyike azoknak a leveleknek, amelyekben a történészek az emberek és a kor a nyomait kutatják, amelyeket bár úgy tűnik túlságosan sokat kutattak, mégis tele maradtak lyukakkal.
Felszabadulása után Shapiro visszatért Lengyelországba abban a reményben, hogy talál egy távoli rokont, aki talán túlélte a háborút. Végül 13 hónap után megtalálta egy unokatestvére címét, akinek a lengyelországi gettók tömeges kiirtása előtt sikerült az angol mandátum alatt lévő Palesztinába menekülnie.„Végre, valahára” – írta Shapiro 1946. február 15-én első levelében. ”Sietve küldök neked egy élő szót a halott világból. Hogyan bizonyítsam neked, hogy kijutottam az oroszlánbarlangból, hogy láttam tüzelő kemencéket, és vörös lángokat az égbolton? Hogy láttam, amint naponta ezreket vittek a gázkamrába, akik nem tudták, hogy tíz perc múlva mi vár rájuk; hogy láttam szikrák özönét és lángnyelveket, néha még megégett emberi kezeket is kirepülni a gigantikus kéményből; hogy meztelenül álltam naponta a névsorolvasáskor, és az SS tiszt, mintha haragudna rám, visszaküldött a táborba és nem küldött a sütőbe… és a makacs imádság az isteni jótéteményért, a halálért”.Shapiro levele egyike azoknak a leveleknek, amelyekben a történészek az emberek és a kor a nyomait kutatják, amelyeket bár úgy tűnik túlságosan sokat kutattak, mégis tele maradtak lyukakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.