Szerző: Simay Endre
2015.12.17.
A Jobbik bekanyarodott a célegyenesbe. Ez a cél nem túl szép, nem túl vonzó, de hamarosan a mienk lesz. Mármint azoké, akik akkor még az országban laknak és élnek. Ha pedig valakinek a befordulás kapcsán kétségei lennének, annak elegendő Orbán Viktort meghallgatnia. Akár elfeledkezve arról is, hogy vannak apróbb szakadékok a mondatai, meg a megtapasztalható valóság között.
Így a Hóman-szobor felállításának ténye körül is vélhetünk némi ellentmondást a jelenlegi ellenzés, valamint a korábbi hallgatás, valamint az olykor az antiszemitizmussal rokonmegnyilvánulások között. Az el nem határolódásokról már meg sem emlékezve. Például attól aBoross Pétertől, aki most éppen a horthyzmusban találta meg önmegvalósításának kulcsát. De kanyarodjunk vissza a Jobbikhoz. Amely párt ugyan veszíteni látszik a támogatottságból, de a közvélemény olyan, mint tudjuk, mint az asszony. Ingatag. Főleg, ha magának méri, méreti valaki. Mármint nem az asszonyt. Azt a Fidesz környékén szülésre szokták fogni. Ingatatlanul. Szóval! Jobbik. A mostani közvélemény-kutatástól függetlenül, már a választások előtt is érezhető volt, hogy a lólábuk belelóg az ajtórésbe. Még nem a levesbe, de már majdnem. Nem kis részben annak is köszönhetően, hogy bírták a Fidesz hallgatólagos támogatását, és a többi ellenzékinek tekinthető erő tevőleges tétlenségét. A Fidesz hallgatólagos támogatása még hosszan fennállt. A kerítésépítés kapcsán gyakorlatilag ki is egyezve egymással. Illetve olykor egymásra licitálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.