Szerző: Mándy Gábor
2015.12.20.
A szíriai polgárháború elől több millió embernek kellett elhagyni eredeti lakhelyét. Többségük az országon belül talált ideiglenes elhelyezésre, de 4 millió ember külföldön keresett menedéket. Négy millió!
Ha feltételezzük, hogy ezek háromnegyede nő, öreg vagy gyerek, még mindig egy millió körül van azok száma, akik elvileg hadra foghatók. Tudomásunk szerint az Iszlám Államnak mintegy 200 ezer fegyverese van. Nem igazán érthető, hogy miért ők állnak nyerésre.
Látva, hogy a légi csapások keveset érnek (mindenütt keveset értek, a náci Németországtól Vietnamon át az afganisztáni beavatkozásig), és hogy Amerikában (de Oroszországban is) mennyire ódzkodnak az élő erő bevetésétől, az lenne a legmegfelelőbb, ha ezeket a menekülteket biztatnánk az ellenállásra, az elvesztett földjük visszaszerzésére.
Látva, hogy a légi csapások keveset érnek (mindenütt keveset értek, a náci Németországtól Vietnamon át az afganisztáni beavatkozásig), és hogy Amerikában (de Oroszországban is) mennyire ódzkodnak az élő erő bevetésétől, az lenne a legmegfelelőbb, ha ezeket a menekülteket biztatnánk az ellenállásra, az elvesztett földjük visszaszerzésére.
Nem akarok belemenni a részletekbe, de ők azok, akikről elsősorban szó van, a háború és a terror őket tette földönfutóvá, nekik lenne elsősorban kötelességük az ellenállás. Amerika, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország és Irán nyilván el tudná őket látni megfelelő fegyverzettel és kiképzéssel. (Kiképzésben még mi, magyarok is nagyok vagyunk. Állítólag.)
Úgy képzelem el a dolgot, hogy Európába csak azokat a nőket, gyerekeket és öregeket engednék be, akiknek legalább egy családtagjuk jelentkezik az Iszlám Állam elleni háborúra. A többiek elbúcsúznak, visszamennek harcolni.
Viszontlátásra a győzelem után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.