Szerző: Ansinn
2016.01.22.
Daron Acemoglu és James A. Robinson híressé vált Miért buknak el a nemzetek? című könyvében az európai kontinens fejlődési pályájának kettéválását a XV. század tájékára teszi. Ekkor a nyugati térfélen a személyi kötödésen alapuló úr-szolga viszonyokat kezdték felváltani a szerződéses kapcsolatok, a jobbágytelkeket a földbérletek, a keleti részeken viszont éppen ellenkezőleg: megerősödött a parasztok földhöz és földesúrhoz kötése. Ezt nevezik a történészek második jobbágyságnak. Magyar ember számára a fogalom nem ismeretlen, Szűcs Jenő Európa történelmi régióiról szóló híres tanulmányában már korábban kifejtette a második jobbágyság kialakulásának okát és pusztító hatásait.
Mi a csudáért érdekes a XXI. század második évtizedének közepén, hogy hogyan vált el hazánk fejlődési útja a Nyugattól? Például azért, mert az eltelt évszázadok alatt kiirthatatlan maradt bennünk a felzárkózás utáni vágy, pedig nem kevesen dolgoztak és dolgoznak az elpusztításán. (Ajánlom például Jókai Mór: A kiskirályok c. regényét.)
Csakhogy a fejlett világhoz nem lehet felzárkózni addig, amíg az emberek nem szabadulnak fel a második jobbágyság alól, amíg nem válnak olyan szabad polgárokká, akik így is tekintenek önmagukra. És itt még nagy elmaradás van, amit az aktuális hűbérurak a XIX. század derekán történt jogi jobbágyfelszabadítás óta minden erővel igyekeznek is fenntartani.
A mai hatalom sem véletlenül veszi példaképeit, ideáljait onnan, ahonnan veszi.
A mai hatalom sem véletlenül veszi példaképeit, ideáljait onnan, ahonnan veszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.