Szerző: PuPu
2016.01.14.
Ha valamiről elhíresült ez a rendszer - merthogy ma már bátran nevezhetjük rendszernek a magyar politikai maffia uralmát - hát arról biztosan nem, hogy a kisemberért dolgozna.
Pedig ezt minden normális politikai kurzus megteszi, ugyanis tudja, hogy a vagyonos emberek megállnak a saját lábukon, kastélyt vesznek, lakásokat, földet, még a kedves papa is kipattint a mellényzsebből harminc-negyven milliót földvásárlásra, meg a nagybácsi is, meg a haver, a szerető, a nagybácsi, az unokaöccs - a gazdag ember körül virágok nyílnak és süt a nap, továbbá még a szellentése is ámbraillatú.
A kisember az más, az, mint a vers is mondja - izzadva lót-fut, robotol, de nincs is nála szebb, sehol, viszont kilóg a segge a gatyából...
Mondjuk nem vagyok oda a kisember kifejezésért, hiszen a kisember lehet nagyobb ember, mint a jelenlegi tolvajok kilencvenkilenc százaléka, hogy esne beléjük a nyű.
Talán maradjunk a szegényember kifejezésnél, hiszen róla is írtak költeményt: Aki szegény, az a legszegényebb...
Mindenesetre nevezzük akárhogyan is, a társadalom legfelső tíz százaléka alatt az élet egyre keményebbé vált, minden tekintetben.Persze ez így van másfelé is, de nem ennyire durván, hiszen a Lajtán túl azért legalább a látszatra adnak és vigyáznak, hogy a szegénység még elviselhető mértékű maradjon.
Nálunk ezzel nem törődik senki, és nem Lázár Jánosra kell haragudni, amikor kimondta az igazságot: akinek nincs semmije, az annyit is ér.
Konkrétan semmit.
És hogy ez ne maradjon üres lózung, hát a maffia tesz is róla...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.