Szerző: szeletommy
2016.03.26.
Azt mondom, Ady, azt mondod, Nagyvárad. És ezzel nagyjából vége is annak, amit mondasz, jó barátom, hiszen a Nyugatról még tudsz, de a Holnap már csak dereng, valahol a szecesszió ködében – apropó, mi is az a szecesszió? Ja, azok olyan izék, kanyargós vonalakkal és a régiségkereskedő sok pénzt ad értük… na igen, arról fogunk ma beszélni.
Szóval tudod, kedves budapesti barátom, az úgy volt, hogy Nagyváradon előbb volt villamos, mint Budapesten, előbb volt az utcán villanyvilágítás is – pezsgő évek voltak azok a huszadik század elején, és a Holnap városa kivirult ettől a pezsgéstől. Aztán sok minden történt, többnyire kellemetlen dolgok. De hogyan élhetett Ady Endre, milyen környezetben, miképp?
Hát, jóbarátom, ha erre kíváncsi vagy, csak egy módszert tudok ajánlani: hagy, hogy szép kedvesed kézen fogjon, és elvigyen Váradra, ott is a Rimanóczy utcába, ahol a Darvas-La Roche ház van. Ott ugyanis szecessziós múzeum nyílt a minap. Ha láttál szépet, felejtsd el: ott fogsz látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.