NYUGI

TUAREG BLOG
Szerző: Tuareg
2016.03.14.

Nekem aztán minden okom megvolna, hogy arra buzdítsak: nosza, rugaszkodjunk neki, és holnap délután rohanjuk le a Parlamentet, meg minden fontos középületet. De mégsem ezt javaslom, és ennek oka van.

Nem újdonság, ha forradalmi törvényszerűségekről írok, mégcsak fel sem kellett találnom a spanyolviaszt: tele van az elmúlt negyedszázadnyi történelem sikeres forradalmakkal, Romániától Egyiptomon át Ukrajnáig. Meg persze egy csomó sikertelennel is. Tapasztalatból tudjuk mi működik a gyakorlatban, és mi az, ami csak fantaszták képzeletében, és csak addig, míg tömeges véráldozattal el nem bukik. Kezdjük azzal, ami biztosan nem járható út. Holnap délután összegyűlik soktízezer ember a Kossuthon, eddig oké, megrohamozza a Parlamentet, a karhatalom félre-, vagy átáll, miénk a Parlament, szuper. Nép benn van, próbál nem gyújtogatni meg rombolni, mint a focihuligánok tették 2006-ban a tévészékházban, helyette kipróbálják, milyen ülés esik a bársonyszékekben, megatöbbi kötelező program. És aztán... És aztán semmi. Orbánék mozgósítják saját civiljeiket, akik egy ilyen helyzetben mozdulni is fognak, merthát meg kell védeni a Zistenüket. Mástól már nem nagyon cihelődnek, többségük érzi, hogy elhal lassan a Felcsúti Megváltó csodatévő ereje, de egy ilyen attak megújítja eltökéltségüket, és megindulnak.

Tízezrek a tízezrek ellen, átállt alakulatok a nem átálltak ellen, piff-puff, halottak, barikádok, és a többi: röviden ezt a káoszt úgy hívják: POLGÁRHÁBORÚ. Ez is lejátszható persze, valaki majd nyer a végén, de nem tudjuk ki, és azt sem, milyen áron. A hadászatban az ilyen áldozattal kivívott győzelmet vereségértékűnek nevezik, történelmiesen: pirruszi győzelem a megfelelő fogalom. Olyan sérüléseket szenved közben a nemzet, amit nem fog kiheverni, lesznek győzök és legyőzöttek, bosszúk, leszámolások, magánsérelmek közakarattá emelése, megatöbbi. Ha nincs más út, persze be kell vállalni, de csak akkor, ha tényleg kimerült a lehetőségek tárháza. Csakhát nem merült ki, sőt. Ha vértelen és maradandó módon akarjuk leküzdeni a Diktátort, akkor meg kell rendíteni a hátországát. Igazi hátországa pedig nem fölhalmozott rettenetes vagyona és klientúrája, hanem az a 2 millió magyar, aki még mindig Őt támogatja. Ebből a 2 millióból tán a negyede, aki valóban Hozzá tartozik, erős gazdasági, kapcsolati szálakkal. De másfél millió, az igazi tömeg még mindig azért, mert hisz Benne, bár a hite már erősen rendül megfele...

ITT OLVASHATÓ