EZÚTTAL A NYAKAZÁS ELMARAD *

24/7 
Szerző: Dr. Sándor Zsuzsa
2016.04.08.

A Kiss László úszókapitány körüli botrány juttatta eszembe Lucifert, aki ezzel ébreszti Ádámot, még mielőtt Robespierre-t kivégeznék a párizsi színben.

Kezdjük a végén. A Magyar Úszószövetség továbbra is bizalmat szavazott szövetségi kapitányának. És szerintem – ellentétben számos sajtócikkel, kommenttel, vagy gyermekjogi szakértő véleményével – jól tették.

Leszögezem, semmi közöm nincs sem Kiss Lászlóhoz, sem Gyárfás Tamáshoz, még kevésbé az úszószövetséghez, sőt, valójában – vessenek meg nyugodtan – igazán még a sport sem érdekel. Így aztán az se nagyon, hogy Kiss Lászlónak milyen múlhatatlan érdemei vannak a magyar úszósportban.


És azt is előrebocsátom, hogy nem erkölcsi, hanem jogi szempontok vezérelnek, amikor véleményt írok az ügyről. Bár az nem véletlen, hogy a jog jelentős szerepet tulajdonít az időmúlásnak. Mert erkölcs és jog abban egyetért, hogy – kivéve bizonyos háborús bűntetteket – egy embernek nem kell egy életen át felelnie a valaha elkövetett bűnéért.

Mint az ma már köztudott, Kiss Lászlót – harmadmagával megvalósított – erőszakos közösülés miatt 3 évi szabadságvesztésre ítélték. 21 évesen. A kapitány ma 75 éves.

Előbányásztam az 1962-ben – az ítélet meghozatalakor – hatályos Btk.-t, hogy megnézzem, mit írt a mentesülésről. A fogalom persze nem sokat változott azóta sem: „Az elítélt…mentesül azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket az elítéltetéshez jogszabály fűz.
A mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan elítéltetéséről, amelyre nézve mentesítésben részesült.


ITT OLVASHATÓ




* A NYAKAZÁS NEM MARADT EL
(szerk, megjegyzése)