Szerző: Tarski
2016.04.06.
Joseph Schumpeter közgazdász A gazdasági fejlődés elmélete című alapművében vizsgálta a gazdasági válságok mibenlétét. Kifejtette, hogy ez a kapitalista termelési mód fejlődésének természetes velejárója, ami megkerülhetetlenül bekövetkezik egy bizonyos idő elteltével. Alapvetően két különböző ciklust különböztethetünk meg. Az egyik a depressziós-, a másik pedig a konjunktúraciklus. A fellendülés olyan objektív helyzetet teremt, ami véget vet a fellendülésnek és könnyen válsághoz, és szükségképpen depresszióhoz vezet. „Maga a fellendülés szükségképpen veszteségessé tesz sok vállalatot, a deflációnak köszönhető áreséstől függetlenül is árcsökkenést idéz elő, és emellett deflációt okoz a hitelek szűkítése révén.....A termelési eszközök iránti kereslet csökkenésével......csökken a kamatláb és a foglalkoztatás terjedelme is. A pénzjövedelmek csökkentésével.....végül is csökken minden más áru kereslete is, és a folyamat áthatja az egész gazdasági rendszert.”
A depressziós helyzetnek vannak kedvezőbb oldalai is, mint például az egyensúlyi helyzet elérése. Ez az időszak alkalmas arra, hogy a régi vállalatok felkészülhessenek az újabb konjunktúraciklusban megjelenő új kombinációk és termékeik rajzásszerű megjelenéséhez. Ez sok régi vállalat bukásához, eltűnéséhez vezethet, de sok új vállalat is létrejöhet. Ez az egyensúlyi állapot feltétele az újabb konjunktúraciklus létrejöttének, ehhez pedig minden termelési ágban szabad konkurencia harcra van szükség. Mindez azt is jelenti, hogy a gazdasági válságokból egyes cégek megerősödve, mások végletekig legyengülve, vagy tönkremenve kerülhetnek ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.