Szerző: Bernáth Lackó és Szeles András
2016.04.28.
„Aki hallotta, mondja, soha nem hagyjuk abba
újra szól ez a banda.
Aki kamuzik, hagyjad, mert van, aki bamba,
De te csak higgy az álmodban, és soha ne hagyd abba"
(Fekete Vonat: A város másik oldalán)”
A Böcskei-Békés szerzőpáros modoros és elitista nyelvezettel (ha máskor „előre szóltok” akkor légyszi olyan nyelven, amit a hozzánk hasonló egyszerű halandó is megért) támadta esszéjében a hétvégén rendezett Népszínház Karnevált, illetve a még mindig tartó Negyed7Negyed8 Fesztivált és tágabban értelmezve mindent, ami a nyolcadik kerület klasszikus világába újító szándékkal „tolakodik be”. A szerzőpáros szemében olyan ördögtől valónak tűnik azt gondolni, hogy a nyolc az új hét, amilyen ördögtől való gondolatokra csak a „liberális” szitokszóval címkézett emberek vetemedhetnek. De vajon van annak igazságtartalma, hogy megérkeztek a „nyolcba” a dzsentrifikáció előörsei, ahogy Böcskeiék állítják? Korántsem...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.