Szerző: PuPu
2016.06.29.
Elmondta, hogy az 1956-os lengyelországi és magyarországi események megmutatták a kommunista hatalom gyengeségét, a megtorlás ellenére akkor világossá vált, hogy ez a hatalom meg fog bukni - mondta el Áder János köztársasági elnök kedd délután Poznanban.
A bukás okaként azt jelölte meg, hogy az a hatalom hazugságra, elnyomásra épült.“Mi volt a bűnük azoknak, akik 1956-ban Magyarországon utcára vonultak?
Mi is volt a bűne azoknak, akik a poznani felkelés során utcára vonultak, és akik áldozattá, börtönbe zárt emberekké váltak?” – tette fel a kérdést az elnök, majd mindkét esemény hőseiről megállapította: szabadságot, demokráciát, jobb megélhetést akartak.
Hát igen.
Ez a megállapítás egészen 1956. október 23.-án este hat óráig igaz, utána már nem annyira, sőt.
De lépjünk ezen túl, hiszen az ilyen protokollbeszédek során az aktuális liturgia megszabja a tartalmat is, a szocializmusban sem sokat emlegettük Katynt vagy Recsket, ma sem divatozik a szocializmust dicsérni, mert még összezavarnánk a választó buksi fejét, oszt ki tudja, nem lenne-e rossz hatással a gondolkodására.
Jobb ez így, egyszerű és megkérdőjelezhetetlen megállapítások, bölcs kinyilatkoztatások, odaszórva a nép elé, mint liba elé a kukorica.
Kár ez ellen háborogni, minden hatalom ezt a módszert követi, ahhoz el kell telnie vagy negyven évnek a hatalomban (teúristen!), hogy a történelem értékelése lehajítsa magáról a legprimitívebb egyszerűsítéseket, és ez semmiképpen nem fog megtörténni egy ilyen anakronisztikus, "múlt a jövőben" típusú diktatúrában, mint a mienk.
Egyetlen dolog azért zavart engem ebben a beszédben, nevezetesen az, amikor a Nagy Ho Ho Horgász azt taglalta, hogy az a hatalom a hazugságra és az elnyomásra épült.
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ha maga is nem lenne olyan, mint Lenin szerint Kautsky.
Valamiért ezek a mai politikusok el-aranyhalasodtak, elvesztették az emlékezés képességét és szorgalmasan elhazudják a múltat - az országét és a saját múltjukat is - , mely kiemelte őket a kisvárosi proli-létből és értelmiségit faragott belőlük, mert azt hitte, hogy értelmesek.
A múlt túlzottan optimista volt, hitt az értelemben, az meg errefelé kiemelt hiánycikk.
Ami a hazugságot illeti, arról azt gondolom, ha a mai rendszert Kádár rendszerével vetjük össze, akkor - sajnos - a mai rend igencsak vesztésre áll őszinteség tekintetében.
A szocializmus nyíltan vállalt proletárdiktatúra, vagy munkás-paraszt demokratikus diktatúra volt, azzal a jelszóval, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van - és ehhez az elvhez következetesen tartotta is magát.
A mai rendszer demokratikusnak hirdeti magát, miközben diktatúrát működtet, szavakban minden magyar érdekét képviselve, de a gyakorlatban fikarcnyit sem törődve a néppel, a kétkezi dolgozókkal, a vagyontalan tömegekkel.
Namármost akkor ki a hazug?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.