2016. június 5., vasárnap

NA JÓ, ÁM LEGYEN

TUAREG BLOG
Szerző: Tuareg
2016.06.05.


Olyan blogot írok most, amit nem kéne megírnom. Két napja őrlődöm rajta, ugyanis sérti a saját érdekeimet a megírása. Ám az őszinteség elve akkor is kötelez, ha az rám nézve káros. Úgyhogy ahogy a címben írtam: najó, ám legyen.

Négy éve tartó "hűtlen kezelős" koncepciós perem elsőfokú ítéletet szült pénteken. Írtam már közben róla, többször is, Rákosi pajtás is csettintene a nyelvével, olyan szépen rakták össze. De erről majd később, most a lényeget. Bűnös vagyok. Nem nagyon, csak egy kicsit. Nem 70 millió a kár, amit okoztam, még csak nem is 1,5 millió, amennyire a négy év alatt a rendőrségen, meg a bíróságon folyamatosan leolvadt. A verdikt szerint 450 ezer forint pénzbüntetést kell befizetnem. Nem fogok pénzt kérni, bár valszeg Olvasóim összedobnák. A helyzet ugyanis az, hogy már az ítéletkor bejelentettem helyben, hogy természetesen fellebbezek. Van ugyanis egy kis bibi. SEMENNYI büntetés nem elfogadható, még taktikai, és energia, vagy épp időkímélési szempontból sem, a helyzet ugyanis az, hogy én vagyok az ártatlan, és akik ezt a koncepciós mocskot ellenem összelapátolták, azok a bűnösök. És ezt az Orbán Rezsimben csak akkor tudom bebizonyítani, ha minden jogorvoslati lehetőségen végigmegyek, és Strasbourgból várom majd az IGAZI ítéletet.

Régi olvasóim a korábbi cikkekből képben vannak, de sokan vannak újak, úgyhogy röviden összefoglalom a lényeget. Életem legnagyobb tévedésének következménye maga a Per is. 10 éven át voltam SZDSZ-vezető a Nyolckerben, és a legbefolyásosabb kerületi politikusok egyike. Sok tízmilliárd forintról döntöttem ezidő alatt, de még ellenfeleim sem vádoltak soha korrupcióval. Én nem gazdagodtam meg a politikában, fogorvosként sokkal jobban kerestem korábban, de rájöttem saját bőrön: a pénz nem boldogít. Engem legalábbis hidegen hagyott, annál inkább izgalommal töltött el azonban egy igazi közösségi kihívás: felmenő pályára állítani a legrosszabb hírű kerületet: a Nyolckert. Úgyhogy mikor hívtak, mentem, otthagytam a szakmámat, és nem bántam meg, sőt. Nagy dolgokat csináltunk meg, a térfigyelő kamerarendszereket mostanra mindenki ismeri, csakhát mi kísérleteztünk vele, és vezettük be Magyarországon. Vagy épp mikor metrózik a Nép, van a metróállomás: Corvin Negyed. Na, az is egy ilyen nagyszabású, és Európa Díjjal kitüntetett városfejlesztési történetünk...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.