Szerző: Gyarmathy Éva
2016.06.28.
A kognitív és a morális fejlődés egymásra támaszkodva teszi erőssé az embert. A művészet, a bölcsészet, és mindaz, aminek látszólag nincsen fizikailag megfogható, vagy gazdaságilag azonnal mérhető haszna, hanem önmagáért való kognitív tevékenység, önfejlesztés, a fejlődés harmadik szintjére jutást segíti mind kognitív, mind morális tekintetben.
1. Kizárólag az anyagi hasznosság miatt dolgozni, nem több mint fenntartani magunkat, ez a fiziológiai lét.
2. Azért tevékenykedni, mert dolgozni kell, nem több mint egy szabály követése, programozott lét.
3. A tevékenységért tevékenykedni, vagyis dolgozni, erőfeszítéseket tenni a tevékenység öröméért, a spirituális lét maga.
Az embernek mindig megvolt az önfejlődési igénye, de mindig csak a kevés szabadidejében lehetett önmaga. Sokáig a létéért kellett dolgoznia, majd most már azért, mert az a szabály, hogy dolgozni kell. A fejlődésnek közben azt a szintjét értük el, amikor az öncélú, vagyis közvetlenül hasznot nem hozó önfejlődésre egyre több időnk lehetne, ha nem értelmetlen munkákkal kötnék le az embereket.
A „dolgozni” szót a „tanulni” szóval felcserélve ugyanarra jutunk. Az oktatásnak is egyre inkább a gyerekek fejlődési és érdeklődési, vagyis belső indíttatásbeli sajátosságait kell figyelembe venni, és nem azt, hogy legyen megélhetése, ideális munkavállaló legyen, illetve hogy ezeknek a céloknak az elérését kitáblázó vizsgákon megfeleljen. A kimeneti szabályozást az önszabályozás kell, hogy felváltsa. A szellemi fejlődés nem akadálya, hanem megalapozása, és egész életünkben katalizátora a szaktudásnak, az alkotó életnek. Az oktatás azért nem tudja a jelen kisszerű céljait sem elérni, mert hiányzik belőle a szellem.
A spirituális létezést nem csupán templomok építésével, hanem a földigiliszta perspektívából öncélúnak tűnő tevékenységekkel, önfejlesztéssel lehet elérni.
1. Kizárólag az anyagi hasznosság miatt dolgozni, nem több mint fenntartani magunkat, ez a fiziológiai lét.
2. Azért tevékenykedni, mert dolgozni kell, nem több mint egy szabály követése, programozott lét.
3. A tevékenységért tevékenykedni, vagyis dolgozni, erőfeszítéseket tenni a tevékenység öröméért, a spirituális lét maga.
Az embernek mindig megvolt az önfejlődési igénye, de mindig csak a kevés szabadidejében lehetett önmaga. Sokáig a létéért kellett dolgoznia, majd most már azért, mert az a szabály, hogy dolgozni kell. A fejlődésnek közben azt a szintjét értük el, amikor az öncélú, vagyis közvetlenül hasznot nem hozó önfejlődésre egyre több időnk lehetne, ha nem értelmetlen munkákkal kötnék le az embereket.
A „dolgozni” szót a „tanulni” szóval felcserélve ugyanarra jutunk. Az oktatásnak is egyre inkább a gyerekek fejlődési és érdeklődési, vagyis belső indíttatásbeli sajátosságait kell figyelembe venni, és nem azt, hogy legyen megélhetése, ideális munkavállaló legyen, illetve hogy ezeknek a céloknak az elérését kitáblázó vizsgákon megfeleljen. A kimeneti szabályozást az önszabályozás kell, hogy felváltsa. A szellemi fejlődés nem akadálya, hanem megalapozása, és egész életünkben katalizátora a szaktudásnak, az alkotó életnek. Az oktatás azért nem tudja a jelen kisszerű céljait sem elérni, mert hiányzik belőle a szellem.
A spirituális létezést nem csupán templomok építésével, hanem a földigiliszta perspektívából öncélúnak tűnő tevékenységekkel, önfejlesztéssel lehet elérni.
Túl nagy már az ökológiai lábnyomunk, most már jó lenne a spirituális lábnyomunkat növelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.