Szerző: Szarvas Norbert
2016.08.12.
A legelején érdemes megállapodnunk abban, hogy a zsebpénz nem egy jófejségből adható valami, és nem arra való, hogy a pénztárcánkban idegesítően felesleggé váló aprót kiszorjuk. Szokták mondani, ha banánnal fizetünk, akkor majmot kapunk. Ez egy nagyon okos mondás, ami a zsebpénz esetében is maximálisan igaz. Ha szülőként a zsebpénzt nem tudatosan alkalmazzuk a gyerekünk pénzügyi tudatosságra nevelésében, akkor azt sem várhatjuk el, hogy a gyerekünk jól bánjon a pénzzel és ne szórja el mindenféle felesleges dologra.
A pénzügyi nevelést ugyanakkor nem tudhatjuk le azzal, hogy a gyereknek odaadjuk azt a pénzt, amit gondoltunk neki. Sőt! A szűlői feladatok ebben az esetben itt kezdődnek. Az első pont, hogy nincsen ingyenpénz. Ezt úgy tudjuk megtanítani, ha valamilyen elvárást támasztunk a gyerekkel szemben, amit meg tud ugrani (sikerélmény), de dolgoznia kell érte ( a pénz értéke).
A két legalapabb zsebpénz kategória az
- alapjövedelem
- teljesítmény alapú zsebpénzelés
Vagy a két alapnak a kombinálása is sok család számára jelenthet izgalmas megoldást. A lényeg, hogy minden verzióban van lehetőségünk elvárást támasztani (pl.: ha minden nap beágyazol magad után és kiviszed a szemetet, akkor megkapod a zsebpénzt) a gyerekkel szemben és már önmagában ezzel elkezdtük a pénzügyileg tudatossá nevelést. A gyerek megtanulja, hogy a pénzért dolgozni és teljesíteni kell. Ha nem teljesít, akkor nincsen eredmény (zsebpénz)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.