Szerző: Tamás Róbert
2016.09.04.
Lehessen vele telefonálni – ennyi volt az igényem, ez maradéktalanul teljesült is. Csakhogy…
Bárkit hívtam, senki – ismétlem: senki – nem vette fel. Egy nap telt el, mire megértettem az okát. Nem írta ki a számomat.
Szembesültem azzal, amit tudok és folyamatosan érzek is, de az ember szinte mindent képes megszokni. Ezt is.
Félünk. Az ismeretlen telefonhívástól, mert mi van, ha a bank, ha a szolgáltató, ha végrehajtó, ha adóhatóság? Pláne, ha egy fenyegetőző ismeretlen.
Összerezzenünk a csengőtől, a fenti okokból.
Félünk elmondani a véleményünket, nem tudván, ki hallja és aki hallja, hová jelenti.
Félünk kimenni egy demonstrációra, mert az erőszakszervek videóznak.
Félünk felvállalni a politikai nézeteinket, mert a még meglévő egzisztenciánkat kockáztatjuk, vagy a családtagunk, párunk, testvérünk, szüleink, gyerekeink állását.
Ha elveszítjük az állásunkat, szinte lehetetlen újat találni.
Főként, ha „odaszólnak ”, hogy nem jó elvtárs az ember.
Munka nélkül nincs megélhetés, bukhatjuk az otthonunkat a nem fizetett törlesztőrészlet, vagy akár rezsitartozás miatt.
Néhány hónap alatt a semmi szélére sodródhatunk, ahonnan már nincs visszaút.
Még az is fél, akinek már nincs munkája. Mert a közmunka is kell az életben maradáshoz, kell a segély is.
Ha az az elvárás, plakátot ragasztunk, vagy szaggatunk. Szófogadóan menetelünk, befogjuk a szánkat, lesütjük a szemünket, de még a Facebookon is óvatosak vagyunk. Nem kommentelünk, nem like-olunk, mert megláthatja valaki és akkor vége a dalnak.
Orbán rezsimje tudatosan, aljasul építette ki bennünk ezt a félelmet. Semmi nem véletlen.
A kormány forradalmi retorikájából kimaradt: legfőbb ellensége a tulajdon polgára.
Pontosabban az a polgár, aki nem tartozik az ő egyházához.
Aljas, mocskos módszerekkel építkezett és építkezik. Félelemre alapozva terjeszkedik, így akarva megtörni az akaratot, meggátolni a gondolkodást.
Mert a gondolkodás, a kimondott, leírt gondolatok veszélyesek. Sokkal veszélyesebbek, mint az ellenzéki pártok.
Tudja ezt a kormánypárt, próbál is mindent megtenni ellene. Mégsem gondolom, hogy hosszú távon képes lenne sikerrel manipulálni az embereket.
Nincs lehetősége arra, amire elődeinek, a volt és megbukott rendszereknek még volt módja.
Nem küldheti a „fekete autót ”, nem hurcolhatja börtönbe a másként gondolkodókat. Akkor sem, ha szeretné.
Nem veheti el az útlevelet, nem foghatja be a száját erővel annak, aki beszélni akar.
Reménytelen küzdelmet vív, mert az internetet nem tudja irányítani, bármennyire is szeretné.
Az emberek gondolkodását sem. A szájakat be lehet fogni, a billentyűn futkosó ujjakat meg lehet bénítani. Egy darabig.
Bedarálhatja az írott és az elektronikus sajtó többségét, rátelepedhet a televízióra, rádióra, de ha betöm egy rést, máshol kezd szivárogni az illiberális hajó.
Már nem csupán az Unió, Soros György, a háttérhatalmak és fene tudja, ki támad ellenük, de az országban élők között is egyre több az ellenség, az áruló, a külföldi ügynök. Milyen ország, milyen kormány az, amelyik a tulajdon polgárai ellen képes fordulni?
Mennyire súlytalan, gyenge kormány az, amely a polgárok, az emberek, a családok megfélemlítésére építi a hatalmát?
Azt a hatalmat, amely legfőbb célja a korlátlan uralom megszerzése, az önös gazdasági érdekek mentén történő feudális rendszer kiépítése. Már nem is feudális, egyenesen rabszolgatartó társadalmat akarnak a hatalmas senkik...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.