Szerző: lumens
2016.09.13.
A multitasking több cselekvés egyidejű végzését jelenti. Igen, pontosan azt, hogy ezen cikk olvasása közben is meg-megállsz egy-két üzenetre válaszolni, a háttérben pedig már a kedvenc sorozatod szól. Nem feltétlenül a modern technológiához kötődő jelenség, de megjelenése nagyban szerepet játszott abban, hogy gyakorlatilag már soha nem csinálunk csak egyvalamit, és mostani jelentésében elsősorban a többféle technikai eszköz vagy médium egyidejű használatára vonatkoztatják.
Hogy miért szeretjük csinálni? Sok klisét fel lehetne sorolni felgyorsuló világunkkal kapcsolatban, de mindemellett tény, hogy egyszerre több mindennel foglalkozni hihetetlenül kielégítő érzést nyújt. Növeli a hatékonyság érzetét – mintha csak szupererőnk lenne. Az persze már más kérdés, hogy ez így is van-e, de az biztos, hogy ha egyszer már belekezdtünk, nehéz leszokni róla – főleg úgy, hogy lassan már munkahelyi követelménnyé is válik. A tudósok sokszor már krónikus multitasking néven beszélnek a jelenségről.
Egyesek szerint jó agytorna, mások szerint pontosan ez vezet a koncentráció elvesztéséhez, hogy aztán a végén egyetlen feladatot se végezzünk el rendesen. Szerintük az agy egész egyszerűen nem erre lett kitalálva, így hát feltehetően nem is tesz jót neki a multitasking. Régóta tartó vita – van igazság? Nehéz eldönteni a kérdést, miközben megint mások arról vitatkoznak, egyáltalán van-e olyan, hogy multitasking?
Kelvin Lui és Alan Wong, a Hong Kong-i egyetem kutatói 2012-ben végeztek egy kutatást, melynek eredményeképp arra a megállapításra jutottak, hogy azok, akik gyakran használnak egyszerre többféle médiumot – például zenehallgatás közbeni böngészés és közösségi médiás aktivitás – könnyebben választják szét a különböző érzékszervekre ható ingereket. Ennek következtében sokkal jobban is teljesítettek egy számítógépes keresési teszten, mint a csak enyhén multitaskingelő társaik. Ebből sejthető az is, hogy többé-kevésbé személyfüggő az, hogy hasznos-e vagy sem a multitasking. A fenti vizsgálat során kiemelt szerepe volt a szokásoknak, hiszen akinek nem hatott újdonságként a sok egyszerre érkező és különböző inger, az természetesen könnyedén kezelte a szituációt.
Ezzel az eredménnyel persze sokan vitatkoznak – például Sandra Bond Chapman is, aki a Texas University agykutató központjának vezetője. Szerinte csak bizonyos érzékek fokozódásáról van szó, és ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez bármiféle előnyt vagy jótékony hatást hozna a személynek. Sőt, mindennek valószínűleg megvan az ára is, ami a gondolatok elmélyülésének hiányában fejeződik ki.
Szintén a multitasking káros következményeit vélték igazolni a Stanford University idei kutatásával. Ők kifejezetten a média-multitaskinggel foglalkoztak, és annak a produktivitásra gyakorolt hatását vizsgálták. Miközben a kérdésre keresték a választ, érdekes egyezéseket találtak azok tulajdonságai között, akik szeretnek egyszerre többféle cselekvéssel zsonglőrködni. Többnyire könnyen megzavarhatóak, nehezen váltanak egyik feladatról a másikra, gyakran rendezetlenek és zűrzavarosak gondolataik és emlékezetük. A legnagyobb problémának mégsem ezt tartják, hanem azt, hogy ezek az emberek nem használják ki agyuk teljes kapacitását, így az egy idő után alulműködésbe kezdhet. Ezentúl a multitasking további negatív következményeit is listázták, mint amilyen a produktivitás csökkenése, vagy a koncentráció nehézsége. Sőt, a gyakori multitaskingelők gyakorlatilag még a multitaskingban is gyengébbnek bizonyultak, mint azok, akik csak ritkán teszik. Ezek az eredmények látszólag ellentmondanak a fentieknek, hiszen Lui és Wong kísérletében éppen a multitaskinghez szokottak teljesítettek jobban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.