Szerző: PuPu
2016.10.16.
Ott legalább lehetne látni, hogy nem csalnak, és mire elérik az ötven kilót, addigra már ki is vívták a tömegek együttérzését.
Egy olyan esetben, mely ki kellene, hogy vívja minden magát polgárnak és demokratának tartó ember szolidaritását, tíz és tízezreknek, százezreknek kellene utcára menni ahhoz, hogy az akció elérje a célját, és a hatalom, miután összecsinálta a lába szárát, komolyan vegye a követeléseket.
Igen, követeléseket, melyeket egy tüntetés előtt meg illene fogalmazni, konkrétan és pontosan.
Például Rogánt váltsák le, Matolcsy mondjon le, - ezek konkrét dolgok, börtönt Orbánnak - ez is konkrét, de hogy legyünk szabadok, az túl általános, különösen akkor, ha ezt az érzést soha nem tapasztalta meg a nép, amikor meg módja lett volna rá, akkor az orránál fogva vezette néhány szépreményű fiatalember, akiknek csak a lelke volt rohadt...
Az nem megy, hogy tíz éven keresztül felmásznak mindenféle tribünökre mindenféle önjelölt váteszek, zömében ugyanazok elmondják ugyanazokat a mondatokat és általánosságokat - sajtószabadságot, demokráciát, stb... - követelnek, majd hazazavarják híveiket, jobb esetben elmellőzve, hogy tudatmódosult állapotban a 3.14csába küldjék őket a tribünről.
Szép délután volt ez a mai, persze nem olyan szép, mint a hajdanvolt boldog millás időkben, amikor a tömegek még hittek abban, hogy ha ott ordítják együtt, hogy nem hagyjuk (de aztán azért persze hagytuk...), akkor változik valami.
Mikorra kiderült, hogy ez csak arra jó, hogy kiengedjük a nyomást a kuktából, addigra elfogytak a tömegek, a népek megunták, hogy semmi sem történik és ma már inkább otthon maradnak, legyen a meghirdetett megmozdulás célja bármi is.
Mondjuk, ha ugyanaz volt a cél, mint a millás tüntetéseknél, hát elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a tüntetés nem érte el a célját, a társadalmi feszültségek nem csökkentek, sőt - legfeljebb visszaigazolta a hatalom prekoncepcióját, mely szerint ez a nép felettébb ostoba és azt lehet vele csinálni, amit akarnak.
Orbán nyugodtan árulhatja tovább a gagyit, miközben a család besurranói ellopják a pénztárcádat.
Az utolsó tüntetésnek mondható tömegmegmozdulás az Opera előtti tüntetés volt, azt gondolom, a szervezők szándékain túl, hiszen a tüntetés ott is keveredett eleinte egy hatvanas évekbeli irodalmi színpad műsorával, csak éppen a magyar nácik provokációja és a felháborodás megváltoztatta a terveket és a nép elkezdte javasolni, hogy látogassuk meg az Operaházban üldögélő elitet.
Ez aztán gyors távozásra ösztökélte őket, Orbán egy alagúton át pucolt el, és valahogy nem volt túl nagy a többiek pofája sem - százezer ember felettébb meggyőző tud lenni.
De százezer ember nem fog odamenni sehova, ha nem szervezi senki a dolgot, és főleg nem, ha többen szervezik az eseményt, egymástól egy héten belül.
Márpedig itt ez történt, az ellenzék október 23.-ra szervezett tüntetést az Astoriához, majd koncepciót váltott, mint részeg a lakásajtóban ( hozd a lavórt Anyukám, hányni fogok! Kösz, már nem kell, koncepciót váltottam, beszartam...) - jelenleg a Blaha Lujza tér a helyszín, pedig az Astoria jobb lett volna - össze lehetett volna kötni egy tíz éves megemlékezéssel a Nagy Októberi Puccskísérletről - ehhez persze kellett volna némi politikai bátorság is...
Mindegy.
A lényeg az, hogy addig, ameddig a nép nem dühös és a hatalom nem retteg, a tüntetés nem tüntetés, csak egészségügyi séta...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.