Vendégszerző: Boda András
2016.11.01.
Azt aligha lehetne rákenni, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánna korábbi pártjával és annak fejével: az interjúban csak úgy kopognak a karakánul, tűpontosan megfogalmazott mondatok. „Egy országot akkor is egyben kell tartani, ha sikertelen – és Magyarország meglehetősen sikertelen. Ha nem tudunk eredményt elérni, akkor legalább felelőst és ellenséget kell adni. Ezt az Orbán-rendszer roppant tehetséggel végzi, világcsúcsszintű bűnbakképző.” Vagy: „A lelki dimenzió nagyon jelentős. Orbán Viktor egyszerűen visszamondja azokat a hiteket, képzeteket, mítoszokat, amelyeket a magyar közvélemény többségében gondol. Ezt pontosan mérik is a kormány környékén, és egyszerűen visszakiabálják, amit hallani akarnak az emberek, elképesztő sikerességgel.”
Netán: (Orbán Viktorról szólva) „Habozás nélkül alakítja céljaihoz akár a tényállításait is. Az igazság és a racionalitás nála mindig a politikai akarat szolgálólánya volt.” Hosszasan idézgethetnénk még, bőven van anyag – olvassátok el, ha gondoljátok, érdemes. Nagyon érdekes az a rész is, amelyben Tölgyessyt arról a téziséről kérdezik, mely szerint a centrális erőtér a mai politikai váltógazdaság keretei között nagyjából leválthatatlan: ő meg is indokolja, miért vélekedik így, ám aztán hozzáteszi: „Néha megdöbbentően gyorsak a rendszerváltások.”
De azok ám… veszedelmesen. A napokban beszélgettünk valahol, szokás szerint csupa nemzetellenes, hazaáruló, liberálbolsevik dologról, és valaki bedobta, egyszerűen fel nem foghatja, minek kéne még itt történnie, hogy egy kicsit bemoccanjon már a nép; hogy közérthetően, a maga egyszerű módján elmagyarázza pár pökhendi, senkiházi, semmirevaló tahónak, hogy mennyire nem helyénvaló a., mindent ellopni, b., folyamatosan hazudni, c., a meglopottak pofájába röhögni. Hosszasan folytathatnánk persze, de a mostani ügyhöz elég lesz ennyi is. Szóval mi kell a robbanáshoz?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.