Szerző: TASZ
2016.11.18.
Mióta eszem tudom, intézetben, intézményben, otthonban éltem. Csak a név változott. És a hely. És az, hogy hazavittek-e, vagy nem, látogattak-e, vagy sem.
Nem vagyok egyszerű eset. Hatalmas hátránnyal indultam, nem tudok beszélni, nem tudok járni. Valamikor tudtam – járókeret segítségével – de a műtétem, és az azt követő rehabilitáció nem lett tökéletes. Kerekesszékben ülök. Közben felnőttem. Nem egyszerű mozgatni, segédeszköz nélkül tortúra a WC használat, a fürdetés.
Olyan, hogy intim szféra, na azt a fogalmat csak hírből ismerem. Harminc éves leszek. Nem volt gyerekkorom, fiatalkorom. Nem volt kamaszkorom. Szeretném, ha legalább felnőttkorom lehetne.
A félreértések elkerülése végett - nem „egyedül” akarok élni. Nem betelepítve egy lakásotthonba, ahol a lakótársaimról nem dönthetek, lehet, hogy megközelítőleg sem fér össze az érdeklődési körünk, értékítéletünk. Dönteni szeretnék abban, hogy kivel élek, hová megyek, mit vásárolok, mit ennék. Senki sem szeretné, hogy véletlenszerűen válasszák ki a lakótársát, életének szerves részét, különösen akkor nem, ha egy lakáson, esetleg egy szobán kell megosztozniuk-élethossziglan. A többségi társadalom erről dönthet. Én is szeretnék...
De nem is álszociális rendszerben élnék, ha választhatnék…
Tisztában vagyok vele, hogy kell nekem a védelem, a segítség. De VÉDELEM és SEGÍTSÉG, nem pedig a jelenlegi ellátórendszer, ahol azon múlik az ellátásom, a velem való törődés, hogy éppen ki van szolgálatban, és milyen a hangulata. Vagy éppen az, hogy hány szakember is jut húsz, ötven sérült emberre. Egy? Kettő? Mit ír a törvény?
Hogyan láthatnak el engem? Futószalagon? Ébresztő, reggeli, ebéd, délután, fürdetés, alvás? Irányított szabadidő, lakodalmas rockzene hallgatása, karácsonyi, húsvéti szeretetroham, csokinyuszik, télapók, angyalkák??
Képzeljék el azt, hogy a lakásukba beköltöztetnek még két másik családot… azok közül egy metált, kettő operát, kettő pedig lakodalmast hallgat. Egyik új családtag nem szeret fürödni. Egy lop. Az ételt, amit ehetünk, központilag meghatározzák, nem lehet sósabb, édesebb, más, mint mindenki másé. Egy hűtő van. Egy fürdőszoba. (Sokszor egy törölköző is…) Egy WC… Reggel mindenki ötkor kel, este mindenki hétkor fekszik. Egy nagy szoba van, egy étkező. Tudnának így élni?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.