2016. december 26., hétfő

A SZABADSÁG ÚJRAGONDOLÁSÁNAK ÉVE

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.12.26.



Megroppant az elkötelezettség a szabadság bástyáinak számító nyugati társadalmakban a felvilágosodás és a liberalizmus eszményei iránt. Régóta nem érte olyan kihívás a nyugati politikai kultúrát, mint 2016-ban, és ez várhatóan csak erősödni fog a következő évben. Van-e okunk aggodalomra, vagy csak egy jobb, sikeresebb kor hajnalán vagyunk?

Én hajlok az utóbbira. A szabadság liberális gyakorlata már sokkal korábban tarthatatlanná vált. Utólag könnyű bölcsnek lenni, nem is állítom, hogy két éve már vártam volna a mai fejleményeket, de nem lepnek meg. A "régiek" (az antikvitás és a kereszténység) politikai szabadságfelfogása instrumentális volt: az egyéni szabadságot eszköznek tekintette egyrészt az erényesség (bölcsesség, mértékletesség, bátorság és igazságosság, majd az ezekhez társított hit, remény és szeretet) kifejlesztésére az emberben, másrészt az igazságosság uralomra juttatására a társadalomban. Ebből a koncepcióból aztán fokozatosan kopott ki szabadság alárendelése az erényes életnek, míg végül a "modernek" (kb. a liberalizmus) szabadságfelfogása abban a -- kantianizmussal megtámogatott -- piaci interakciók sugallta modellben kristályosodott ki, hogy mindent szabad, ami másoknak nem árt (John Stuart Mill ún. károkozás elve, harm principle). Ennek megkérdőjelezhetetlensége omlott össze 2016-ban a Nyugaton, hosszabb ideje tartó veszélyeztetettség után, amely fejlemény nyilvánvalóan különbözik a '30-as évek fasiszta kihívásától is, amikor az angolszász liberális demokráciákat elkerülte, tehát nem válhatott általánossá a válság.

A szabadság liberális felfogásának az az elsődleges hibája, hogy az említett vezérelve valós körülmények között eleve értelmezhetetlen: nem lehet pontosan meghatározni, meddig nem okoz, és mettől okoz valaki más(ok)nak kárt. Az utóbbi két évtized semmi mást nem bizonyít, minthogy az emberek egyre érzékenyebbé váltak, összességében legitim módon károkozásnak tekinthető már majdnem minden megszólalás (legalább egy valaki számára), ami elhangzik a nyilvánosságban; nemcsak az alapjogok közötti konfliktusokat nem sikerült soha megnyugtatóan rendezni, de a liberalizmus oda jutott, hogy az értékek pluralitását is csak az emberek csoportjainak egymástól való elzárásával tudja biztosítani, azaz maga szüntette meg a kommunikatív tereket, a nyilvánosságot, és vált egyre karikatúraszerűbbé az általa berendezett társadalom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.