Szerző: Kabai Domokos Lajos
2016.12.22.
...Aleppó csak a kezdet
Persze, tudom. Folynak ma is az okoskodások arról, hogy Sztálin és Hitler valójában kéz a kézben járt. Ahogy egy általam most olvasott, Magyarországon a budapesti Terror Házához kapcsolódó alapítvány által jegyzett, eredetileg Londonban kiadott könyvben is írva van: „Való igaz, hogy mindkét diktátor ideológiailag függött egymás kölcsönös gyűlöletétől. Mindkettőjüknek szüksége volt egy szörnyre, amelyet gyűlölhetnek, és mindkettőjük ellenszenve a másik gyűlöletében teljesedett ki. A fasizmus szörnye, az ellenfelvilágosodás szülötte azzal teljesítette be megvetését, hogy a kommunizmus, annak szükségszerű szörnye, a felvilágosodás szülötte ellen irányul.”
Jelentsenek bármit is ezek a zavaros gondolatok, kiókumulálható belőlük, hogy ezerrel folyik a relativizálás, a történelem eseményeinek összemosása, átértékelése, átírása. Csakhogy ennek nem sok hasznát lehet venni az olyan konkrét helyzetekben, mint amilyen annak idején a nácizmus ellen folytatott háború volt. De amikor elszabadul a pokol minden ördöge, s amikor civilizációnk fennmaradása a tét, akkor hiába finomkodnánk, hiába várnánk el, hogy az elvárt-megszokott értékek jegyében hozzák meg fejünk felett a döntéseket. Aki véget akart venni Hitler ámokfutásának, idővel már nem lehetett tekintettel arra, hogy ártatlanok is meghalnak Kijevben, Minszkben, Rigában, Varsóban, Pozsonyban, Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, illetve Olaszországban, Normandiában, a németországi városokban és a Csendes-óceáni hadszíntereken.
Pedig már megint itt tartunk. Az 1970-es évek végétől – főleg az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei – annyi pénzt, annyi fegyvert, annyi kiképzési órát öltek az iszlám terrorista csoportokba, hogy helyi támogatást kapjanak az érdekeiknek nem megfelelő államok szétveréséhez, majd az öntörvényűvé lett bandák elleni létrehozott újabb bandákkal vívott harchoz, hogy ma újból szűkült a mérlegelés tere. Ahogyan a náci Németország elleni küzdelemben bekövetkezett a pillanat, amikor a bombák már ártatlan civilekre is hullottak, Aleppó jelzi, hogy ismét kialakult ez a helyzet.
Ráadásul gyanítom, hogy ez még csak a kezdet. A terrorizmus elleni küzdelemben egyre több olyan város, városrész, olyan falu fog elpusztulni, ahol gyerekek, nők, öregek is rekedtek. Ezt aztán mindig ki fogják használni propagandisztikus célokból az ellenérdekelt felek. Olyasféleképpen, ahogyan ez Aleppóban történik. Az USA 2003 óta folyó iraki beavatkozása, majd tehetetlenkedése következtében létrejött iszlámállam-szervezet, a damaszkuszi központi hatalom, illetve az ellene lázadók, s még vagy három tucatnyi banda, no és Washington térségbeli szövetséges államainak fegyveres összecsapásai, bombázásai, ágyúzásai következtében vagy öt éve rombolják, pusztítják lőfegyverekkel a várost, mégis a mindössze jó egy éve bekapcsolódott oroszok számlájára írja az összes romot a világ előtt a hatékony ellenpropaganda-gépezet.
Naponta vernek át bennünket ki tudja milyen úton-módon keletkezett, meglepően profi, ám forrásmegjelölés nélküli képekkel, nyolc éves arab kislányok hibátlan angolsággal írt internetes üzeneteivel, az ostromlott városban készült stúdió minőségű mozgókép- és hangfelvételekkel. Nyilvánvalóan átvernek bennünket azért, hogy érzelmeinkre apellálva bennünket is felhasználjanak a geopolitikai játszmákban. És mi önként és dalolva parírozunk és tudtunkon kívül sodorjuk a világot egy újabb katasztrófa felé. Ezzel fizetünk a tunyaságunkért, az ostobaságunkért, s mert hagytuk, hogy a láthatatlan erők uszítsanak bennünket, közben a nevünkben és a rovásunkra évtizedeken át nyerészkedjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.