Szerző: Andrew_s
2016.12.
Ferenc pápa megtartotta a Római Kúrián szokásos, karácsony előtti, pápai beszédet. Formálisan egyfajta eredmény-beszámolónak is tekinthető a 2013-ban indult vatikáni reformokkal kapcsolatban. Azonban sokkal inkább a mának szóló, és a jövő programját meghatározó üzenet. S amiről mag a pápa is azt mondta: sokaknak nem fog tetszeni.
Még akkor is, ha ez az üzenet inkább közvetetten érkezet. Azzal, hogy érthető, ha a reformok ellenállást váltanak ki. De ugyanakkor a reformok folytatását is említette. Így az ellenállás szinte permanens ellenállása lehet azoknak, akik zsigerből elutasítanak minden lényegi változást. Különösen, ha az a személyes hatalmukat, nehezen megszerzett, kilobbizott pozíciójukat veszélyezteti. Mert valószínűleg tévedés lenne azt hinni, hogy ez a fajta hatalomféltés csak a világi hierarchiákba betekert csavaroknak lenne a sajátja- Már csak azért is, mert az egyházi hierarchiák elég régóta fennállnak ahhoz, hogy bőven legyen idejük kialakítani az egyes, parciális, kontraszelekciós ösvényeiket. S ez független attól, hogy Jézus tanításai nem a hatalomról, a vagyonról, és mások megvetéséről, gyűlöletéről, kirekesztéséről szólnak. Akkor sem, ha Jézus nevében tagadták meg nem egy esetben az emberséget, a segítséget a szegényeknek, illetve az elesetteknek. Nem csak a történelemben, hanem napjainkban is. Elég a menekültekkel kapcsolatos álláspontokat, akár csak hazánkban áttekinteni. Ugyanannak a kereszténységnek az égisze alatt nyitották meg a pannonhalmai kapukat, amelynek nevében Erdő Péter a menekültek elutasítását, illetve a menekültek ellen uszító világi hatalom kiszolgálását hirdette meg. Talán nem volt véletlen az az elhatárolódással egyenértékű gesztus, amit azOrbán-Erdős páros felé gyakorolt a pápa májusban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.