Szerző: Kovács Szilvia
2016.12.28.
Új év, új kezdet, új fogadalmak! Ideálisnak tűnik az időpont, mégis a január elsején kezdett változási kísérletek zárulnak a leggyorsabban - sikertelenül. Az akaraterő mítosza mélyen él a köztudatban legyen szó a túlsúllyal való küzdelemről, a dohányzásról való leszokásról, vagy bármely saját döntésen alapuló változási kísérletről. A tartós változáshoz azonban ennél többre van szükség.
Az akaraterő mítosza
Nem csupán az érintett, de a társadalom is hajlamos akaratgyenge embernek tartani azt, aki nem tud lemondani egy egészségkárosító magatartásról, vagy nem képes megváltoztatni rossz szokásait. Érdekes előítélet ez, főleg annak fényében, hogy 30 éves kor felett szinte mindenki fel tudna sorolni legalább 5 dolgot, amit elhatározott, majd mégsem tudta végigcsinálni. Ezzel szemben nagyon sok túlsúlyos, vagy épp dohányzó ember kitartóan tud küzdeni a céljaiért, megvalósítja elképzeléseit és sikereket ér el az élet különböző területein. Lehetséges, hogy egyszer gyenge akaratú, máskor pedig nem az? Válasz igen és nem egyszerre. Egyes elhatározásainkat véghezvisszük, míg mások a feledés homályába merülnek – mindannyian így vagyunk ezzel -, természetesen az arányok nagyban különbözhetnek. Ha maga a személy ugyanaz akkor is, amikor megvalósít és akkor is, amikor felad egy célt, ráadásul a személyisége sem változott meg időközben, akkor vajon mi lehet az a különbség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.