SOLTÉSZ: EGYHÁZI GYERMEKESZTERGA KELL

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.12.29.

Soltész Miklós, a kormány egyik csúsztatásügyi megbízottja elmondta az õ védõbeszédét az egyházi oktatás mellett. Valószínûleg azért is érezte ennek égetõ szükségét, hogy az Emmi részérõl is támogatásáról biztosítsa Lázárnak az oktatási kereszténységet favorizáló kijelentését. Ami már önmagában is lehet jelzésértékû.

Lázárt ugyanis idõrõl idõre úgy emlegetik, mint Orbán egyik lehetséges váltóemberét. S ennek nem mond ellent az, hogy egy másik potenciális kihívót, Rogánt, mesterien hagynak leamortizálódni a különbözõ gazdagodási ügyekben. A kremlinológia szabályai szerint ugyanis könnyedén lehet, hogy a lázári ötletelés melletti erõteljes kiállás egyfajta elõzetes helyezkedésnek is tekinthetõ. Az oktatási ügyek kapcsán is egyre jobban arcát vesztõ Balog Zoltán helyére ugyanis miniszter is kellhet majd egy új kabinetben. De Soltész nyilatkozata azért a Fidesz, illetve Orbán frissen megtalált vallásos konzervativizmusába is beleillik. Amire Orbánnak már csak azért is szüksége van, mert szüksége van a hazai egyházak támogatására. Még akkor is, ha ez nem totális. De nem engedheti meg magának azt, hogy a menekültkérdésben mellette hitet tevõ, és ezzel még a pápával is szembe menni hajlandó Erdõ Péternek, vagy a neohorthysta körökkel is kapcsolatot tartó reformátusoknak elengedje a kezét. Ehhez pedig gesztusokra van szükség. Leginkább forintra váltható gesztusokra. De azért az ideológiai sem semmi. Az oktatási intézmények pedig mindkettõt lehetõvé teszik.

Soltész azért persze nem csak a kremlinológiai összefüggések alapján értékelhetõ kijelentéseket tett, hanem olyan adatokat is közölt, ami mellett nem érdemes szó nélkül elsiklani. Szerinte „az emberek több mint fele hívõnek tartja magát”. Ami akár igaz is lehet. Különösen olyan politikai környezetben, amely egy felmérés esetén ezt várja el. Ugye még emlékszünk az egyetemek egykori versenyére a KISZ-tagsággal kapcsolatban. Amikor az egyetemi ifjúság több mint kétharmada volt ezek szerint kommunista. A választásokat meg rendre magas támogatottsággal nyerte az állampárt által is támogatott jelölt. Már csak azért is, mert más nem igazán vált jelöltté. Akkortájt talán ugyanazok vallották magukat bõsz ateistának, akik késõbb el nem mulasztották volna a vasárnapi jelenlét-demonstrációt a templomban. Az elvárt válaszok ismeretében az ilyen önbevallások pont annyit érnek most, mint negyven éve. Még akkor is, ha mindenkor alkothatják egy hatalmi döntés hivatkozási alapját. Különösen, ha nem részletezzük, hogy miben hisz az, aki hívõnek tekinti magát...

ITT OLVASHATÓ