2017. január 24., kedd

A KIS SZÓGA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2017.01.24.


...Többször leírtam már azt is, jobban szeretem a falusi embert, mint a városit. Itt, Magyarországon. Más országokban ez a distinkció nem érvényes, dehát itt élek. Mint minden ehhez hasonló sommás megállapításban, ebben is nagy a hibalehetőség, az efféle közhelyek leginkább a felszínt kapargatják, de most nem érdemes mélyebbre menni, mert éppen a felületi képről van szó. A feudális Magyarországról. Ahol a felületes érintkezés szép falusi szokása még megmaradt, a rideg, barátságtalan városi légkör meg mind embertelenebb lesz. Azt most hagyjuk, a szegénység, a megalázottság, a félelem, a szabadság és függetlenség illúziójának az elvesztése miért a városban hat erősebben, a lényeg az, hogy itt falun még köszönünk egymásnak.

Az úr-szolga viszony mégis inkább a falura jellemző. Ahol a jobbágylétből való kitörés vágya csak addig terjed, hogy az apa szolgájának tekinti és úgy is kezeli a gyerekét. Ahol természetes, hogy a gyerek gazdámnak hívja az apját. Az apa meg - ha éppen jó hangulatban van - kis szógámnak a gyerekét.
A csúti parasztgyerek most megkapta az engedélyt a gazdától, hogy fontosnak tekinthesse magát. A nagy büdös bunkó, a világ elsőszámú hatalmának gazdája megnyalta a kis büdös bunkó ürítőnyílását, ahogy őzéknél szokás, mikor a gida már megállhat könnyíteni magán.
Jellegzetes mondat a szotyolaköpködőtől, jellegzetes kép, amint a zsellér fölemeli a fejét.
Már nemcsak a politikai korrektség szörnyű nyomása alól szabadult fel, már nemcsak káromkodhat, már az asztalszomszéd orra alá is szellenthet, innen már csak egy rövid lépés, hogy végre felugorjon az ebédlőasztalra, és odanagydolgozzon az abrosz közepére.

Ahogy én ezt a rosszarcú, szalmasárgára festett kupecet elnézem,a gazda azt is meg fogja engedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.