Szerző: PuPu
2017.01.21.
Tizenhatan haltak meg, hazafelé Olaszországból.
Sízni voltak, örülni a télnek, a sportnak, egymásnak.
A gyermekhalál mindig tragikus, hiszen szembemegy a világ rendjével.
A világ sora az lenne, hogy a szülőt kövesse gyermeke, először az életben, aztán majd a halálban is, és ha ez a sorrend felborul, akkor valami jóvátehetetlen bajt érzünk, mert a halál fájdalmán túl a szülőket is sirathatjuk.
Ők azt szerették volna, ha gyermekeik mindent megkapnak a boldog ifjúsághoz, de helyette elveszítették őket.
Gyászoljunk hát velük együtt, ha a gyermeket gyászoljuk, ejtsünk könnyet a szülőért is, akit a sors ilyen kegyetlenül és igazságtalanul megbüntetett.
Nyugodjanak mindahányan békében, szüleiknek meg az idő adjon belenyugvást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.