Szerző: Lendvai Ildikó
2017.02.11.
Csütörtökön a Kormányinfón még azt mondták, most a legfontosabb a Heineken elleni szabadságharc, minden magyarnak össze kell fognia a Heineken-sörök bojkottjában, mert a cég beperelt Romániában egy félig szintén holland, félig azonban székely tulajdonban lévő sörgyárat egy névhasználati vita miatt. Ezzel pedig lábbal tiporta nemzetünk becsületét. Ebben a szabadságharcban még könnyedén vállaltam volna élharcosi szerepet, egyrészt mert nem szeretem a sört, másrészt mert úgy vélem, nemzetkarakterológiai okokból nekünk a legjobban az ilyen szabadságharcok állnak, amelyben nem csinálni, hanem nem csinálni kell valamit.
A passzív ellenállásból is milyen jó kis kiegyezés született. Én is képes vagyok akár minden nap minden órájában tüntetőleg nem inni Heineken sört, ha a haza ezt üzeni. Ha még egyszer ezt üzeni, akkor akár percenként nem iszom.
Mire ezt így részleteiben kiterveltem, kiderült, hogy még a többi szabadságharc sem fejeződött be, és azokban is számítanak rám. A miniszterelnök évértékelő beszédében rámutatott, hogy folytatódik a nemzetek szabadságharca Brüsszel ellen, mert az ottaniak ki akarták cserélni a népeket, ezért irányították ide a menekülteket. Gondolom, minket is el akartak cserélni, csak nem kellettünk senkinek. Ebben a szabadságharcban már több fényes diadal született, úgy mint a Brexit és Trump - mondta biztatólag a kormányfő. Csak azt nem értem, hogy akkor miért kellett az angol lapokban fizetett kormányhirdetésekben marasztalnunk az Unióban a briteket. Tiszta szerencse, hogy nem hallgattak ránk, különben egy győztes csatával kevesebb.
Ez ugye már két szabadságharc: a Heineken és a Brüsszel elleni. De a beszédből kiderült, hogy még tart a harmadik is, Sorossal szemben. Ebbe nem szállok be, mert a miniszterelnök közölte, hogy Soros személyében egy "nagytestű ragadozó úszkál a vízben", én pedig még a kistestű szárazföldi ragadozóktól is óvakodom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.