Szerző: Kovács Vera
2017.03.05.
Szociális szakember vagyok – de elsősorban ember. Eltemettük egy ügyfelemet – de elsősorban egy embert, aki kevés emberséges bánásmódot kapott az életben, mégis erős maradt. Fontos, hogy ne csak a nagyokra és hatalmasokra emlékezzünk, hanem azokra is, akik a sérülékenységükből, a nehézségeikből tudtak bátran építkezni.
Meghalt Csorba János, volt hajléktalan ember, aktivista, Robin Hood. Élt 49 évet. Bár súlyos betegségben halt meg, tbc-ben, munkatársaim, és mások, akik közel álltak hozzá, azt gondoljuk, az életébe halt bele. Jani több mint egy évtizeden keresztül viselte magán a Servúdnak nevezett Kút-tó erdőben élő hajléktalan emberek kis csapatának sorsát, és belehalt abba, hogy ennek a közösségnek vége lett.
És belehalt abba, hogy tavaly ilyenkor, nem sokkal azután, hogy sok, nehézségek közt, inkább rosszban, mint jóban, de együtt küzdve töltött év után, felesége, Csorba Jánosné Nuver Erika pár nappal azután halt meg, hogy ő és Jani hosszú erőfeszítések után végre szociális bérlakáshoz jutottak. Történetüket a temetésen Bolba Márta evangélikus lelkész idézte fel; Janit a családja, sorstársai és aktivistatársai búcsúztatták.
Jani tehetséges ember volt, és bátor. Többször kiállt a nyilvánosság elé AVM-aktivistaként a saját és mások ügyében. De nem lehet mindent kibírni. Ha valamihez, akkor ahhoz adjon erőt Jani emléke, hogy tovább küzdjünk azért együtt, hogy más embereknek ne kelljen mindazt kibírni, amit neki kellett. Hogy legyen kiút az erdőből, ne csak a temetőbe. Hogy időben halljuk meg az olyan emberek szavát, amilyen Jani - és nagyon nehéz még egyszer leírni: volt.
Nagyon remélem, hogy megnyugodott, és úgy ment el, hiszek benne, hogy jobb neki. Sokaknak fog nagyon hiányozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.