2017. május 27., szombat

A JOGEGYENLŐSÉG HATÁRAI

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.05.27.


„....nem a legnagyobb egyenlőtlenség-e az, ha a nem-egyenlőket egyenlően kezeljük....” (Moór Gyula: A demokrácia örvényei).

Amint arról a hírügynökségek beszámoltak, hétfőn este fél 11 után egy amerikai popénekes koncertjének végén bomba robbant a manchesteri arénában. A terrortámadásnak legalább 22 halottja és több mint 60 sebesültje van. Ennek nyomán kedd éjjel a legmagasabb, tehát a kritikus szintre emelték Nagy-Britanniában a terrorellenes készültséget. A brit rendőrség szerint nem magányos elkövetőről van szó, hanem egy „hálózat” egyik tagjáról, aki líbiai származású bevándorlók gyermeke volt. A 22 éves merénylő apjáról eddig is tudott volt a szélsőséges iszlamista beállítódottsága, amit azonban nem tekintettek veszélyesnek, holott az apa korábban csatlakozott egy tripoli fegyveres csoporthoz.

A brit hatóságok szerint a mostani eset nem tekinthető egyedinek, ami azt is jelenti, hogy további hasonlóra lehet számítani. Hosszú út vezetett odáig, amíg kimondhatták azt, hogy ezzel a merénylettel még nincs vége, és mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy veszélyeztetve lesz az élete, bárhol is éljen az egyén. Ennek a hosszú útnak azonban megvoltak a jól kitapintható állomásai, amiből csak egy lehet a menekültekkel szembeni túlhajszolt liberalizmus, ami viszont a liberális demokrácia jogegyenlőség elvének mértéktelen kihangsúlyozásából következik.

Az eredendő ok nyilvánvalóan az újkori népvándorlásból származtatható, amelynek során a szegény országokból, illetve a háború sújtotta régiókból tömegével indultak el migránsok Európa felé abban a reményben, hogy ott majd tárt karokkal fogadják őket és egy új életet kezdhetnek el. Addig nem is volt probléma, amíg a befogadásuk nem generált nemzetállami problémákat, mint például Angliában is történt. A britek olyan sajátságos helyzetben voltak, hogy egyrészt az Unióból érkező munkavállalókat a Lisszaboni Szerződésből következően jogi szempontból volt kötelességük befogadni és munkahelyet biztosítani számukra, másrészt a keresztény humanitásból adódóan erkölcsi szempontból volt kötelességük befogadni a menekülteket. Ez a befogadás egyebek mellett azt is jelentette, hogy az új munkavállalók a már Angliában dolgozó munkavállalókkal azonos szociális támogatásokban és egyéb kedvezményekben részesültek. Ez nyilvánvalóan következett a jogegyenlőség demokratikus elvéből...

ITT OLVASHATÓ



Csakhogy menet közben derült ki az, hogy e két tényező nyomán a brit gazdaságot annyira leterheli a kedvezmények biztosítása, hogy azt hosszabb távon nem lehet folytatni csak annak veszélye mellett, hogy a gazdaság hanyatlani fog. Ezért javasolta azt David Cameron volt miniszterelnök, hogy az újonnan érkező Uniós munkavállalók, illetve a menekültek számára csak bizonyos idő elteltével, mégpedig 4 év múltán adják meg azokat a kedvezményeket, amelyeket más munkavállalók is élvezhetnek. Ezt a tervet az Unió vezetői kezdetben kézből megkontrázták a jogegyenlőség elvére hivatkozva. Volt is ebben valami igazság, hiszen ha Cameron tervét több más tagország is átvenné, akkor bizony a liberális demokrácia, mint politikai rendszer főtípus szabadságjog rendszerét kellene átírni. Ha ugyanis ebben a konkrét esetben, ti. a szociális juttatások terén megengedhető a jogegyenlőség felrúgása, akkor miért nem engedhetnénk meg ugyanezt más területen is. Tehát valóban nagyon fontos elméleti dilemma előtt álltak az Unió vezetői, akik végül is engedtek Cameron követelésének, és Nagy-Britannia számára engedélyezték a kormányfő tervének megvalósítását. De ezzel csak rontottak a helyzeten, hiszen ha az angoloknak szabad felrúgni a jogegyenlőség elvét, akkor más tagországoknak is szabad kell, hogy legyen ugyanazt megtenni. Az egész folyamat pedig oda vezethetett, hogy sorra jelentkeztek volna az egyes tagországok a különböző elképzelésekkel, ami szintén a jogegyenlőség elvét rúgja fel. Ez, amint tudjuk, nem következett be, mert Cameronnak volt egy olyan ígérete a választói felé, hogy népszavazást fognak tartani a Brexitről. Ez a referendum tavaly június 23.-án megtörtént, de nem várt eredményt hozott: a választók többsége a kilépés mellett döntött, ami már kényszerpályát jelentett a brit politikusok számára. Az Egyesült Királyság tehát előbb-utóbb ki fog lépni az Unióból, amivel egyúttal megszűnik az a probléma is, hogy számukra engedélyezték a jogegyenlőség felrúgását egy konkrét kérdés kapcsán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.