Szerző: Határátkelő
2017.08.13.
A „kelet-európaiság” érdekes kérdés, különösen, amikor az ember munkát keres. Például Hollandiában, mint a Holland Waffel szerzője, aki érdekes tapasztalatokkal gazdagodott.
„Számomra a legalapvetőbb feltétel a munkakeresésnél az volt, hogy ne kelljen mindent elölről kezdenem, azaz mindenképpen a szakmámban szerettem volna elhelyezkedni, körülbelül hasonló szinten, mint Magyarországon. Kb. három hónap keresésre számítottam, helyette 2×10 hónap lett. (...)
Szóval az első 10 hónap után végül egy hathónapos fix szerződés jött össze, ahol egy kismamát kellett helyettesíteni.
Hollandiában nagyon sokan dolgoznak „interim” munkakörben, ami azt jelenti, hogy vagy egyéni vállalkozóként vagy nagyobb munkaközvetítő cégen keresztül 3-6-12 hónapra töltenek be munkaköröket mindig más és más cégnél, ahol épp szükség van rájuk.
Szerintem egy fokkal jobb vagy legalábbis biztosabb, ha ezt egy nagy cégen keresztül csinálja az ember, mert a második fix szerződés után kötelező határozatlan munkaidőre alkalmazni, de sok szabadúszóval dolgoztam/dolgozok együtt, akik pedig pont azt a szabadságot szeretik, hogy adott esetben két munka közt tarthatnak egy hónap szünetet, amikor éppen a trópusokon nyaralnak, és nem mellesleg azt a munkát vállalják el, amelyiket szeretnék.
Szabadúszóként egyébként több pénzt is kapnak ugyanazért a munkáért, hiszen a munkaközvetítő nem veszi le a saját részét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.