Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.09.12.
A NER kereteit kitöltő pártnemzet lényege, kovásza, ereje és gyengéje a pénz, a zsákmányszerzés rendszerszintű mechanizmusa.
Ismert fogalmakkal szólva egy felülről vezérelt eredeti tőkefelhalmozási folyamatról van szó. A legnagyobb lenyúlások értelemszerűen a Vezér és udvartartása körében fordulnak elő.
Hasonló zsákmányszerzés folyik a helyi politika szintjén is, csak a helyi média (még kevésbé a rendőrség és az ügyészség) nem képes feltárni a teljes szisztémát.
Az ellenzék akkor tudná a folyamatot bizonyos mértékig kontrollálni és modulálni, ha legfőbb iránytűnek a pénzek követését tekintené, amennyiben tényleg távol áll a zsákmányt elosztó tényezőktől. Elvi megközelítésben az a fő társadalmi probléma, hogy a közpolitika fókuszából teljesen kicsúszik a közjó szolgálata.
A hatalom a brüsszeli pénzek és a hazai adófizetőktől beszedett sarcok elosztását tekinti alapvető tevékenységének.
Ehhez kérnek felhatalmazást a választóktól, akiknek erről persze nem beszél(het)nek. A társadalom ellátó intézményrendszerét (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, szociális ellátás) leépítik, mert azok pénzfogyasztók, miáltal növelik a hatalmi struktúrák fenntartásához (párt, média, biztonsági erők) és a magánvagyonok gyarapításához szükséges forrásokat. Nyilvánvaló, hogy ettől a rendszertől idegen a piacgazdaság és a jogállam minden lényeges eleme. A dolgok már odáig fajultak, hogy alig fordítanak figyelmet a zsákmányszerzés és elosztás,
a nyers hatalmi érdekek eltakarására, elrejtésére. A gőg legyőzte a szégyenérzetet.
Nyilvánosság és sajtószabadság, legalább ezzel a két fogalommal kellene tisztában lenni azoknak, akik demokratikus megoldásokat keresnek. A média állapota ebből a szempontból szomorú.
A közvélemény fő vonulatait illetően pedig tragikus, hogy sokan úgy érzik, jobb, ha nem tudnak a dolgok állásáról. Hogyan lehetséges, hogy Paks II. néhány ember titka marad? Hogyan lehetséges, hogy Matolcsy főbankár félretol 260 milliárd közpénzt, állítólag képzésre?
A magyar választópolgár nem ideges, ha a pénzét lenyúlják, jó Tiborc módjára megelégszik azzal, ha leüthet egy galamb fiat, neki is csurran-cseppen. Az egész államszervezet, mint gigantikus pénzmosoda működik. Az Orbán kormány alig titkolt törekvése, hogy helyzetbe hozza kegyenceit, visszaszorítsa az általa nem kedvelt oligarchákat és módszeresen új uralkodó elitet szervezzen maga köré. A hatalmi reprezentáció, mint a „nemzeti tőke” képviselőit mutatja be ezt kört. Ismert banki elemző Budapest olimpiai kandidálásáról szólva találó kijelentést tett erről az új arisztokráciáról...
Ismert fogalmakkal szólva egy felülről vezérelt eredeti tőkefelhalmozási folyamatról van szó. A legnagyobb lenyúlások értelemszerűen a Vezér és udvartartása körében fordulnak elő.
Hasonló zsákmányszerzés folyik a helyi politika szintjén is, csak a helyi média (még kevésbé a rendőrség és az ügyészség) nem képes feltárni a teljes szisztémát.
Az ellenzék akkor tudná a folyamatot bizonyos mértékig kontrollálni és modulálni, ha legfőbb iránytűnek a pénzek követését tekintené, amennyiben tényleg távol áll a zsákmányt elosztó tényezőktől. Elvi megközelítésben az a fő társadalmi probléma, hogy a közpolitika fókuszából teljesen kicsúszik a közjó szolgálata.
A hatalom a brüsszeli pénzek és a hazai adófizetőktől beszedett sarcok elosztását tekinti alapvető tevékenységének.
Ehhez kérnek felhatalmazást a választóktól, akiknek erről persze nem beszél(het)nek. A társadalom ellátó intézményrendszerét (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, szociális ellátás) leépítik, mert azok pénzfogyasztók, miáltal növelik a hatalmi struktúrák fenntartásához (párt, média, biztonsági erők) és a magánvagyonok gyarapításához szükséges forrásokat. Nyilvánvaló, hogy ettől a rendszertől idegen a piacgazdaság és a jogállam minden lényeges eleme. A dolgok már odáig fajultak, hogy alig fordítanak figyelmet a zsákmányszerzés és elosztás,
a nyers hatalmi érdekek eltakarására, elrejtésére. A gőg legyőzte a szégyenérzetet.
Nyilvánosság és sajtószabadság, legalább ezzel a két fogalommal kellene tisztában lenni azoknak, akik demokratikus megoldásokat keresnek. A média állapota ebből a szempontból szomorú.
A közvélemény fő vonulatait illetően pedig tragikus, hogy sokan úgy érzik, jobb, ha nem tudnak a dolgok állásáról. Hogyan lehetséges, hogy Paks II. néhány ember titka marad? Hogyan lehetséges, hogy Matolcsy főbankár félretol 260 milliárd közpénzt, állítólag képzésre?
A magyar választópolgár nem ideges, ha a pénzét lenyúlják, jó Tiborc módjára megelégszik azzal, ha leüthet egy galamb fiat, neki is csurran-cseppen. Az egész államszervezet, mint gigantikus pénzmosoda működik. Az Orbán kormány alig titkolt törekvése, hogy helyzetbe hozza kegyenceit, visszaszorítsa az általa nem kedvelt oligarchákat és módszeresen új uralkodó elitet szervezzen maga köré. A hatalmi reprezentáció, mint a „nemzeti tőke” képviselőit mutatja be ezt kört. Ismert banki elemző Budapest olimpiai kandidálásáról szólva találó kijelentést tett erről az új arisztokráciáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.